(1848, Theresienstadt - 1930, Nagybánya)

Családja támogatásával festőnek készült. Első művészi élményeit Jan Matejko krakkói műtermében szerezte, majd August Eisenmenger (1830-1907) tanítványa Bécsben. Édesanyja révén rokona Ferenczy Károlynak, akivel 1984-ben zajlott le második, egyben sorsdöntő találkozása. Ebben az időben Fialka Olga már kiállító művész volt, arcképeket festett, könyveket illusztrált. Míg kevés számú, ismert festményének stílusát a bécsi biedermeier késői változata alakította de annak mesterkélt érzelmi töltése nélkül, addig míves illusztrációira a késő romantika hatott. Gyermekei születése után fokozatosan felhagyott a művészi tevékenységgel. Művészi képzettségének, rendkívüli műveltségének a Ferenczy család szellemi hátterének megteremtésében fontos szerep jutott.

                                 A Fialka család (1874). Ferenczy Múzeum, Szentendre

Az egyszerű, polgári enteriőrben kávézás közben ábrázolja a művésznő a családját. Az asztalfőn Caroline, az édesanya ül, mellette Milada von Fialka áll és a társaság két férfi tagja közül az egyik talán Fialka Károlyt ábrázolja. Egy másik helyiségben háttérbe húzódva maga, Olga fest. A szokásos enteriőr zsáner és a csoport portré típusának ötvözéséből született a kép. A korabeli zsánertől elválasztja a festményt, hogy a szereplőket egymással nem egy csattanóra épülő történés köti össze, hanem egy hétköznapi társalgás, és ugyancsak ez mozzanat különbözteti meg az additív csoport portrék merev beállításától is. Mintha egy mindennapi jelenetet kapott volna lencsevégre a művésznő. Azonban a figurák beállításai, a fények és sötétebb világosabb színek elosztásai a kompozíciónak erős, belső ritmust kölcsönöznek, és ezzel az akadémikus elvekhez közelítik azt.