(1751, Heilbronn - 1818, Lipcse)
Osztrák festő, korában nagy tekintélynek örvendett, divatos portréfestő volt. A bécsi Akadémia igazgatójaként a klasszicizmus merev rendszerét védelmezte. Több magyar festő tanult nála, Magyarországon is dolgozott: portrékat készített a Haller család részére, Pannonhalmának oltárképet festett.
A hallei egyetemen tanult jogot, majd 1770-ben a lipcsei Öser tanítványa lett. 1776-ban Rómába utazott, mint képzőművészeti ösztöndíjas. 1783-ban Bécsben telepedett le, az ottani művészeti akadémia tanáraként működött, 1795-től a művészeti akadémia másodigazgatójává léptették elő. 1806-ban elnyerte az udvari képtár igazgatói állását. Nagyon termékeny alkotó volt, számos mitológiai és történeti tárgyú freskót és képet alkotott a Mengs-féle klasszicista stílusban, de olykor David szigorúbb klasszicizmusa is megjelenik művein. Kivált élete vége felé kompozíciói egyre ünnepélyesebbé, színpadiassá váltak. Alkotásait Bécs, Grác, Prága, Szentpétervár, München, Berlin, Stuttgart, Braunschweig és Budapest képtáraiban őrzik. A budapesti Szépművészeti Múzeumban található Bethsabe a fürdőben c. kompozíciója. Igazán egyéni és jellegzetes művészete a arcképfestésben mutatkozott meg. Híressé vált Mária Ludovika császárnéról (Ferenc császár harmadik feleségéről) készített képmása, és az Esterházy család egyes tagjairól készített miniatúrái. Mária Ludovika képmását a Szépművészeti Múzeum, Batsányi János képmását a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. Miniatúráit angol minták után festi, de teljesen egyéni felfogásban és sajátságos bájjal idézi fel a letűnt rokokó világot, elefántcsontra, pergamenre festett színes portréi az üdeség, az optimizmus benyomását keltik. Füger kiváló mester volt, kedvelt műfajában, a portréfestésben tűnt ki leginkább.
