(1857, Sepsiszentgyörgy - 1925, Sepsiszentgyörgy)
Festő. 1873-77 között a Mintarajziskolában Székely Bertalan, 1877-80 között a müncheni akadémián Wagner, W. Diez és G. Max növendéke volt. 1879-től szerepelt nyilvánosan a Műcsarnokban Tréfás fenyegetés és Munka után jó a nyugalom c. zsánerképével. 1880-ban Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Ez évben festette meg Karlovszky Bertalan portréját, mély pszichológiai megfigyelõ készséggel. Itt fejezte be élete fő művét, az Arany-balladától ihletett Tetemrehívást is, melyet a Műcsarnok 1881. évi kiállításán társulati nagydíjjal tüntettek ki.
1882-ben olaszországi tanulmányutat tett. ugyanezen évben a mellőzésektől elkedvetlenedve Sepsiszentgyörgyön rajztanári állást vállalt. Ettől kezdve főleg arcképeket festett, amelyeknek legsikerültebb darabjai kitűnnek a lélekrajz mélységével.. Díszokleveleket és illusztrációkat is készített (Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben). A 80-as évek végén történelmi kompozíciók festésére tért át ezek közül legismertebb a millenniumi kiállításra készített V. László király esküje. Gábor Áron halála c. festményén modern festői eszközökkel dolgozott, kéziratban maradt szépirodalmi műveit saját kezűleg illusztrálta. 1894 után súlyos családi gondjai miatt évekig nem foglalkozott művészettel. Művei a Magyar Nemzeti Galériában vannak.
