(1901, Budapest - 1990, Budapest)
Festő. 1922 és 1926 között Rudnay Gyula tanítványa, majd 1927-től 1930-ig tanársegéde volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1928-ban rajztanári oklevelet szerzett. 1932-től a legkülönfélébb iskolatípusokban folyamatosan foglalkozott rajztanítással. 1946-tól a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára, 1958-63 között igazgatója volt. 1926-tól rendszeresen szerepelt tárlatokon. Tagja volt a Képzőművészek Új Társasága, az Új Művészek Társasága és a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesületnek. Nyaranta a fõiskola művésztelepein, így Gyöngyösön, Mátrafüreden, Sümegen, Hódmezővásárhelyen és Mártélyon dolgozott.
A kezdetektől fogva legszívesebben tájképeket festett, ezt a belső igényt az 1930-ban Nagybányán töltött nyár még inkább megérlelte benne. 1929-ben először, mint vendég dolgozott a szentendrei művésztelepen, ahová ezután évről-évre visszatért. Az egyre intenzívebbé váló kapcsolatot mi sem jelzi jobban, mint hogy 1937-ben a Szentendrei Festők Társasága tagjai sorába választotta. Az ugyanebben az évben Gálffy Lolával kötött házassága szintén Szentendréhez kapcsolja, hiszen felesége is ekkor nyerte el örökös tagságát a Régi Művésztelepen. Festői törekvéseiről Kántor maga így vall: "... a Képzőművészeti Főiskola elhagyása után szabadulni igyekeztem mesterem, Rudnay Gyula szuggesztív hatásától. Több irányú keresgélés után Szentendrén éreztem meg, hogy milyen úton kell haladnom. Itt eleinte mindig csak Cézanne-t láttam, és az õ stílusán keresztül próbáltam magamra találni. Ekkor zömében kisméretű pasztell-képeket festettem, házakat, fákat, szigorúan komponálva, alakítva a szerkezetet, a formák hangsúlyozásával, kevés jellemző színnel, tömör felfogásban. Később nagyobb szerepet kapott festményeimen a hangulat, az atmoszféra, a téri távlat és mélység. Színben is közelebb kerültem ekkor a természethez. Majd az ötvenes évek végétől igyekezetem oda irányult, hogy e kétféle stílusból ötvöződjék új felfogásom..."
Az ötvenes évektől a kompozíció fegyelmét fellazító, impresszionisztikus vonások a szentendrei táj- és interieur képek meghitt, lírai hangvételű ábrázolásának kedveztek Kántor művészetében.
