(1896, Csermő - 1945, Auschwitz?)
Képzettsége, sokoldalú tájékozottsága, a korszerű formaalkotás iránti fogékonysága és szociális érzékenysége határozta meg helyét a művésztelep közösségében. Párizsi tapasztalatai nyomán, a húszas évek végétől műveivel a modern művészetet és a szellemi megújulást képviselte. Tanítása, példája ösztönzőleg hatott a fiatalokra, táplálója lett a kolónián kibontakozó avantgarde mozgalomnak.
Aradi gimnáziumi évei után 1916 és 1919 között a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1919-ben Perlrott Csaba Vilmossal a kecskeméti művésztelepen dolgozott, 1920-tól Nagybányán telepedett le. Polgári állást soha sem vállalt, képei eladásából és felesége kalapszalonjának jövedelméből élt.
Művészete, jól elválaszthatóan egy korai természetelvű és egy Párizs utáni avantgarde korszakra osztható. 1925-1927 között mintegy másfél évig dolgozott a francia fővárosban. Azon kevesek között volt a kolónián, akik közvetlen tapasztalattal ismerkedhettek meg az élvonalbeli egyetemes eredményekkel. Példaképe lett Foujita, Chagall, Utrillo, Picasso, Puvis de Chavannes művészete. Hazatérte után Nagybányán, Kolozsváron, Bukarestben, Temesváron szervezett egyéni kiállításokat. Lényegre tapintóan hasznosította az expresszionizmus, konstruktivizmus és az új klasszicizmus eredményeit. Festészete mellett grafikai munkássága is jelentős: rajzokat, akvarelleket, színezett linóleummetszeteket készített. Önálló jelentkezései és részvétele a nagybányai közösség tárlatain a modern művészetet képviselték, olyan mértekben, ahogyan az csak az igazán jelentős mestereknek, Ziffer Sándornak, Ferenczy Noéminek sikerült. A korszerűség és fölzárkózás jegyében páratlan jelentőségű műveket hozott létre. Nem véletlen, hogy a fiatalok őt választották tanáruknak. Növendékeinek mind elméleti tudásával, mind gyakorlati tanácsaival segítőkész pártfogója volt.
1932 és 1937 között Bukarestben élt, ahol iparművészettel is foglalkozott. A harmincas évek végén eredetileg freskónak szánt nagyméretű táblaképei készültek (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél). Nagybányára hazaköltözve Szervátiusz Jenővel közösen rendezett kiállítást (1938).
1943 szilveszterén antifasiszta karikatúráit mutatta be otthon, bizalmas baráti körben. A festőt és feleségét (Kohn Pirit) a nagybányai zsidókkal 1944 júniusában deportálták. Haláláról két változatot tudnak. Vagy Auschwitzben vagy a melki KZ-táborban pusztult el. A Nagybányai Múzeum 1962-ben szervezett emlékkiállítást számára.
