(1910, Gyulavári - 1966, Gyula)
Festő, Kossuth-díjas (1966), Munkácsy-díjas (1960, 1964). A Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár növendéke. 1931-ben Párizsban, 1935-ben Olaszországban járt tanulmányúton. Kiállítása volt 1930-ban, majd 1939-ben a Tamás Galériában, 1943-ban a Műbarátnál, 1946-ban Hódmezővásárhelyen, 1948-ban a Képzőművészek Szabad Szakszervezetében, 1959-ben a Műcsarnokban és Hódmezővásárhelyen, 1965-ben az MNG-ben rendeztek nagy gyűjteményes kiállítást műveiből. A VI. Vásárhelyi Őszi Tárlaton Tornyai plakettet kapott. Az alföldi festészet egyéni hangú továbbfejlesztője. Drámai erejű művészetében a népművészet hatása és a szimbolikus látásmód egyesül (Asszonyok, korok, 1949; Gond, 1964; Korsós, 1964). Stílusának monumentalitása Aba Novákkal és a mexikói festészettel rokon (A háború emléke, 1941-42; A gyümölcs bemutatása, 1964; Pávás asszony, 1965). Hagyatéka a Gyulai Múzeumba került.
