Krizsán János


(1886, Kapnikbánya - 1948, Nagybánya)

 

Krizsán János régi nagybányai családból származott. Művészete a meditáció, a lassú kibontakozás útján alakult. Annyira hatott rá a városban megtelepedett festőközösség munkája és életvitele, hogy a bányakincstári állását, melybe apja belekényszerítette, öngyilkossággal fenyegetőzve hagyta ott. 1902-tõl látogatta a szabadiskolát Réti István és Iványi Grünwald Béla növendékeként. Nagybánya város ösztöndíjával 1906-1907-ben, Münchenben tanult egy magániskolában. 1909-től kezdett önállóan dolgozni. A kolónia 1912-es jubiláris tárlatán urbánus tájakkal, városkörnyéki motívumokkal jelentkezett. 1922-ben az NFT (Nagybányai Festők Társasága) törzstagjává választották. Mint a festőtelepen lakó művész, közvetlenül részt vett a kolónia világháború utáni szervezőmunkájában. Thorma visszavonulása után Mikola Andrással közösen vállalták a festőiskolai tanárságot. Meggyőződéses híve volt a hagyományok töretlen folytatásának.

Festészete szuggesztívebb, mélyebb lélegzetű, mint a hagyományos úton haladó tájfestő pályatársaké. Neki nem kellett előbb megismernie ezt a vidéket, hiszen születésétől kezdve otthona, természetes környezete volt. Összes kortársa között ő szerette, és ő érezte át legbensőségesebben a helyi motívumok jelleget és hangulatát. Valószínűleg nagy szerepet játszottak ebben gyermekkori emlékei. "Hegyek között nőtt fel - írja Réti István - magasra kapaszkodó, szűk völgyek látványai közepette, ahol szétszórt kis házak követik az út mentét, a völgy fordulatait. Társai nagyobb része sík vidékről került a bányai hegyek elé, és többnyire a lapos előtérből szemlélte és festette azokat. Krizsán kedvenc témái bent laknak a kanyargó völgyben, vagy a hegytetőn és a lombos hegyoldalon." (Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp., 1954).

Tájképein a téli képek kivételével nem a napfényt szikráztatja föl, hanem homályos, szürke tónusban állítja elénk a befogott nagy perspektívájú látványt. Bár tudatosan elzárkózott a kolónia lázadóitól, fölbukkantak olyan festményei, melyeken ösztönösen ráérzett újításuk lényegére. Ezeken a részletező természethűséggel szemben a festői összefogottság, a dekorativitás eszközével élt.

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. július 3.
Nézettség: 493 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Kracker János Lukács Következő cikk: Kulin Ágnes

Forrás:
www.hung-art.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: