(1869, Orci - 1962, Somogytúr)
A művész: Dr. Kunffy Lajos festőművész, jogi doktor.
Született: Orci, 1869. október 2-án.
Meghalt: Kaposvár, 1962. március 12. /93 éves korában/.
Felesége: Tiller Ella /1881-1963/. Esküvőjük: 1901. március 17-én volt.
Fiuk: Kunffy Zoltán. Született: Párizs, 1902. július 20. Meghalt 1989.
Kunffy Lajos gyermekkora, diákévei
A festő gyermekkora
1869. október 2-án első gyermekként született Somogy megyében egy kis református községben, Orciban. Apja, Kunfi Adolf gazdálkodással foglalkozott, de sehogy sem tudta beleélni magát a Habsburg elnyomásba, ezért külföldre ment, ahol csatlakozott a magyar légióhoz. Négy év után megvált a légiótól, Salzburgban Kufstein várába vitték, egy ügyvéd segítségével hazatért, de internálták Somogy megye területére. Hazatérése után politikával nem foglalkozott többé, csak a családjának és a mezőgazdaságnak élt. Nagyon szerette a földet és a parasztjait. Kitűnően tudott a nyelvükön beszélni, alkalmazottai szerették, szigorú volt, de nagyon igazságos. Akik megérdemelték, azoknak segített, hogy gyarapodhassanak. Fiatalon jó vágású, szép férfi volt. Amikor az utcán végigment, a házak ablakai kinyíltak. Anyja, Hochsinger Hermina, a megtestesült jóság, megfontoltság, szelídség, feleségek mintaképe volt. Alacsony, sötéthajú, darázsderekú asszony volt, de gyermekei születése után erős hízásnak indult. Anyai nagyapja, Hochsinger Salamon Veszprémben élt, Nyirádon gazdálkodott. Nagyon kedélyes, kedves, bohém természetű ember volt. Magyarosan kipödört bajusszal, állandóan magyar ruhában járt, erősen fényezett csizmát, szürke nadrágot fekete zsinórzattal és attilaszerű kabátot viselt. 80 éves korában felszámolta a gazdaságot, leköltözött az unokákhoz. A gyerekek nagyon szerették a mindig ráérő, derűs, vicces nagypapát. Az apai nagyszülők Kaposváron laktak, apai nagyapja 100 éven felüli kort élt meg. Apja nővére 104 éves korában hunyt el, 100 éves koráig szemüveg nélkül tudott varrni. Gyermekkorát Orciban, a zsalugáteres uradalmi házban töltötte. A boltíves folyosó, a fehérre meszelt fal, a kék égbolt, a perzselő nap, a természet, a szép falu, a lovak, tehenek, juhok, a Mirza nevű fehér paripa, a föld sárga színe már akkor megfogta, és a festészetében mindig szerepelt. Harmadik testvére születése után a család Kaposvárra költözött, ahol igen szép társadalmi életet éltek. Anyja kitűnően zongorázott és énekelt. Éveken keresztül jótékonykodtak, anyja kenyeret sütött szegény családok számára, apja tüzifát szállíttatott a rászorultaknak. A kaposvári új ház csupa világosság volt, nagy ablakaival, színes cementlapokkal, rózsafákkal, sok virággal. Anyja nagyon szerette a virágokat, növényeket. A konyhakert, gyümölcsös, kaszáló egészen leért a Kapos folyóig.
Iskolaévek
Kunffy Lajos és fiútestvérei nyilvános iskolába jártak, míg nővérüket, Emmát otthon taníttatták. Hedvig Pulvermacher nevelőnő oktatta és a fiúkat is bevezette a német majd a francia nyelv titkaiba. Az elemi iskolát és az algimnáziumot Kaposváron végezte. Az iskolábajárást unalmasnak tartotta, közepes tanuló volt, a földrajzot, történelmet és a fizikát kedvelte. Festés iránti hajlama korán jelentkezett, ha nem volt festéke, megpróbált csinálni zöld színt levelekből, piros színt téglából. A nyarakat Orciban töltötték, ezek a vakációk kellemesen, változatosan teltek. Károly fivérével a vakáció alatt inaskodtak. Károly kovácsmesterséget, Lajos bognármesterséget tanult.
Szülei nagyon vendégszeretőek voltak, igen sokan látogatták meg őket nyáron Kaposvárról. Szigethy Gyula Sándor kaposvári kórházigazgató-főorvos fiaival, Koroknyay Ottó festőművész, Both Menyhért a Somogy c. lap segédszerkesztője, aki később festő lett, Szikszay Ferenc és Rippl – Rónai József. Gimnáziumi évei alatt foglalkoztatta a festészet, olyan szerencsében részesült, hogy az Olaszországból hazatelepült Galimberti Alajostól vett órákat. Ő már nem olajlenyomatokat, hanem a természet utáni és az élő modell utáni festést gyakoroltatta vele. Ekkor hatodikos gimnazista korában festette le 100 éves dédnagymamáját és édesapját. Ebben az időben már híre járt Munkácsy Mihály nagy sikerének, ekkor Rippl-Rónai Münchenbe ment tanulni és Vaszary János gimnáziumi professzor fia a budapesti Mintarajztanoda növendéke lett. Tőle kapta Kunffy olvasni Hypolite Taine művészeti könyveit, amelyek betekintést nyújtottak a festészet gazdag irodalmába. Később Koroknyay Géza a tanítványa lett, aki – igen bölcsen – festeni nem engedte, csak élő modell után rajzolni. A 7. és 8. gimnáziumi osztályban a hatalmas tananyag miatt kevés ideje jutott a festészetre. 1888-ban az érettségit „jó” eredménnyel végezte, ennek jutalmául az apja egy olaszországi körútra vitte, majd szeptemberben beiratkozott Budapesten a jogi fakultásra. Apja nem ellenezte, hogy Lajos művészettel is foglalkozzon, de megkívánta, hogy jogi diplomát szerezzen, és mint vendéglátogató a Mintarajztanodába járt. Első jogászéve után még jobban nekilátott művészi tanulmányainak. Elhatározta, hogy a Nemzeti Múzeum egyik nagy festményét lemásolja. A választás Benczúr Gyula „Hunyadi László végbúcsúja” című festményére esett. A festményt csak az illető festőművész engedélyével lehetett lemásolni. A másolat néhány hónapnyi szorgalmas munka után elkészült, a Benczúr – technika nem volt olyan egyszerű. Az elkészült képet Kaposvárra szállíttatta, ahol a szülei és az egész város megtekintette. A kópia befejezése után már nem tért vissza a rajziskolába, hanem az akkor legnépszerűbb festőhöz, Vágó Pálhoz szegődött tanítványnak 1889-ben. A jogászoknak engedélyük volt arra, hogy a harmadik évüket önkéntesi évük leszolgálására fordítsák anélkül, hogy tanulmányi évüket elvesztenék. A katonáskodás befejeztével Kunffy Münchenbe sietett.
Külföldi tanulmányok
Kunffy 1890-ben beiratkozott Hollósy Simon iskolájába. Hollósy kitűnő professzor volt, aki felébresztette növendékeiben a részletek iránti szeretetet. A Hollósy – iskolában szépen haladt előre. Hollósy fontos motívuma a természethez való hűség és igazság volt. A legjelentéktelenebb tárgy megörökítését fontosabbnak tartotta, mint a legnagyobb kompozíciót. A tanítványai sejtették, hogy képzésük nem lesz teljes, nem lesz készségük a nagyobb feladatok megoldására. A második félévben átiratkozott a müncheni Állami Képzőművészeti Akadémiára, az Akadémián Hackl tanár úr osztályába került. Hacklnál csak rajzoltak, életnagyságú alakokat szénnel. Ez kitűnő eljárás volt, ahol a modell tanulmányozására egy hónapig volt lehetőség. A professzor és tanítványai között jó viszony alakult ki. Ezidőtájt, 1891 tavaszán jöttek vissza Párizsból Csók István, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla. Műtermet és modelleket kerestek, úgy gondolták Münchenben olcsóbb, mint Párizsban. Szülei a nyári vakáció alatt megnézték müncheni rajzait és hozzájárultak a párizsi úthoz.
Így október elején Párizsba a Julian Akadémiára iratkozott. Balló Endre, akivel a Grand Caféban ismerkedett meg felajánlotta, hogy ő majd bevezeti Jean Paul Laurens és Benjamin Constant osztályába, ahol ő is dolgozott. Három évet töltött az Akadémián 1891 – 94 között, szorgos, komoly munkában. Mindkét professzorát Laurens-t és Constant-ot is igen nagyra becsülte. Laurens szisztematikusabb volt, nagy komolysággal, elmélyedéssel magyarázott. Constant impulzívabb, temperamentumosabb festő volt. Színben sokkal gazdagabb, mint Laurens. Keleti hangulatú képei hatásosak voltak. A Julianban eltöltött három év 22 – 25 éves koráig a boldogság évei voltak, tele voltak a művészi sikerek reménységével. A Julian Akadémián nagy szorgalommal dolgozott, szívvel – lélekkel a munkának élt. A Laurens-szel való kapcsolat idejéből két momentum maradt meg emlékezetében. Egy évi rajzolás után festeni kezdett, de Laurens figyelmeztette, hogy ne a modell alakját, hanem egy – egy testrészt fessen meg életnagyságban, alaposan tanulmányozva. A Julianban dolgoztak abban az időben Szikszay Ferenc, Nagy Sándor, Katona Nándor, esténként többször a Grand Caféban találkoztak. Akik már házasok, kész művészek voltak, mint Karlovszky, Rippl – Rónai, Hernádi Kornél, csak elvétve jöttek oda. A Julian Akadémián eltöltött évek alatt szombatonként és vasárnaponként múzeumokat és kiállításokat látogattak. A Louvre-on és a Luxembourg Galérián kívül megtekintették a Musee Carnevele-t, Versailles történelmi galériáját. A parkok tele voltak szobrokkal. Az utcai élet maga is látványosság volt, sokat lehetett tanulni az utcákon sétálva. Kellemes meglepetés volt számára, amikor láthatta a nagyszerű tudóst, Pasteurt és a nagyon népszerű írót, „Dumas fils” – t. Párizsban arra törekedett, hogy a társadalom minden rétegét megismerhesse. A francia családokhoz bejutni nem volt könnyű, egyik julianbeli iskolatársa Bruedin Fraisse révén jutott be a családba.
Fiatal művésznövendékek találkozóhelye volt, Munkácsy Mihály, Párizsban is ünnepelt mester palotája. Halmi Artúr vezette be Kunffyt egy pénteki fogadási napon Munkácsyhoz. Egyenesen a műterembe mentek, mert egyébként a látogatókat csak a szalonig vezették, ahol Munkácsyné fogadta őket. Munkácsy még a fogadási napokon is dolgozott. Nagy benyomást tett rá a Mester oroszlán fejével és remek alakjával. Igazi kedves magyarsággal fogadta, kikérdezte Kunffyt eddigi tanulmányairól. Kunffy és Halmi a háttérből figyelte Munkácsyt. Munkácsy annyira bent élt a művészetben, hogy ilyen nagy estélyeken is úgy kellett előhívni a műteremből. „Ilyenkor Munkácsyné hatalmas alt hangján bekiáltott a műtermébe: „Miska viens donc Monsieur de Freycinet vient d arriver /Miska gyere már, Freycinet úr megérkezett/”. Freycinet akkoriban hadügyminiszter volt. Párizs legérdekesebb emberei jelentek meg ezeken az estélyeken.
Közvetlen érintkezésbe csak 1894-ben került Munkácsyval, amikor először állított ki képet Kunffy a Nagy Szalonban. Munkácsyval sajnos csak még egyszer volt alkalma találkozni, amikor elbúcsúzni ment hozzá 1894 nyarán a Neuvillybe. Munkácsy a legerőteljesebb magyar festőtehetség volt. Bár jelentősebb képeinek témája nem magyar volt, de mindegyikben kifejeződik magyar temperamentuma.
Kunffy az akadémiai tanulmányainak harmadik évében megfestette az „ Öt órai tea ” című festményt. A szép párizsi benyomások, a kiállítás sikere hozzájárult, hogy jó hangulatban utazzon haza, ahol egy igazi plen air kép festését tervezte. Gálosfán festett meg egy aratási jelenetet, melyet később a régi Műcsarnokban állított ki az „ Öt órai tea” – val együtt. Akadémiai tanulmányait befejezte, készült vissza Párizsba, de összetalálkozott barátaival, Ferenczyvel, Csókkal, Iványival, akik Münchenbe invitálták. Iványi átengedte neki műtermét, ahol megfestette 1895-ben a „Jeremiás”-t, ami Budapesten a Műcsarnokban került kiállításra.
Ezidőben indultak meg az előkészületek a nagy millenáris kiállításra. Pályázatokat tűztek ki történelmi és bibliai tárgyú képekre. Ekkor határozta el Kunffy, hogy egy aktképet fest, Jóbot festette meg amint barátai vigasztalják. Tavasszal elkészült a „Jób”, de mielőtt Budapestre szállította, megmutatta müncheni barátainak, volt professzorának, Hollósy Simonnak. A „Jób” a Műcsarnok harmadik nagy termének nyugati fala közepére került, mindenhol Munkácsy képeivel körülvéve. A kép Budapesten maradt és vidéki kiállításokon is szerepelt. A sok utaztatás miatt megrongálódott, végül a somogytúri műterembe került. A második világháború okozta pusztítást megúszta, Gál nevű fiatal pap a katolikus templom oltára mögé rejtette.
A következő telet a művész a vargai birtokon töltötte, hogy befejezhesse jogi tanulmányait, a budapesti egyetemen államtudományi doktorrá avatták. Visszautazott Párizsba, ahol a tenger mellé készült valami jelentősebb képet festeni. Választása Beg – Meilre esett, egy kis bretagne-i tengerparti helyre. Kezdetben egy breton lánykát, később breton házaspárt festett a lenyugvó nap fényében, amit később Károly fivérének adott. A Beg-Meil-ben töltött idő életének legszebb periódusa volt. A tengernél sok kisebb képet festett, melyet a Nemzeti Szalonban állított ki. Az Avenue de Villier –i műteremben festette meg a „Vitatkozó francia papok” és a „Nimfa a tengerparton” című képeket. Ez volt az első kép, amelyet az állam vett meg és a minisztérium egyik hivatalos helységében kapott helyet a nagyteremben. A „Vitatkozó francia papok” című festményt kiállították a Nagy Szalonban. A kép kitűnő helyet kapott a nagyteremben, éppen Rodin Balzac szobra mögött. A festmény igen kedvező fogadtatásra talált. Párizsban az önfenntartás szinte lehetetlen volt, így Kunffy elhatározta, hogy visszatér Magyarországra.
Házasságkötés, párizsi évek, somogytúri évek
A századforduló idején
A Téli tárlat kiállítás sikeressége arra késztette Kunffyt, hogy Budapesten telepedjen le. Ebben az évben szerelmes lett, komolyan. Megismerkedett egy jótékonysági bálon Tiller Ellával.
Károly fivérének szánták Ellát, mert testvére már a huszonkilencedik évében járt. Lajos átengedte neki az udvarlást, mert jobban érdekelte a festészet, mint a házasság, viszont Ellát jobban érdekelte a piktor, mint Károly. Kunffyt megfogta Ella élénksége, szellemessége, egyénisége, zongorajátéka és azon kapta magát, hogy szerelmes. Szerelme viszonzásra talált. Ebben az időben festette meg Bródy Sándor arcképét. Megismerkedett Budapesten letelepedett festőkkel. A Fészek Klub alapító tagja volt.
1901. május 1-én elhunyt mesterük, Munkácsy Mihály Endenichben. Tetemét hazaszállították és a Műcsarnokban ravatalozták fel. A halotti menet az Andrássy úton vonult az Oktogonig, a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőbe. A művészek gyalog követték a menetet sok közéleti személyiséggel együtt. Talán ekkor ért tetőfokára a képzőművészek megbecsülése, olyan művészgeneráció fejlődött, amely világhírűvé tette a magyar kultúrát, festészetet. Javában dolgoztak Lotz Károly, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Csók István, Rippl-Rónai József.
Ekkor már javában foglalkoztatta Kunffyt a házasság gondolata. Ellával tervezték a közös jövőt, 1901. január 15-én hivatalosan eljegyezték egymást. Az esküvőt március 17-én tartották. A Párizsba költözést őszre tervezték, előtte elutaztak Bécsbe, majd Olaszországba. Megnézték Rómát, Nápolyt, Firenzét és Velencét.
Kunffy család Párizsban
1901 októberében feleségével Párizsba költöztek. Itt festette meg első komolyabb képét a feleségéről. Ebben az időben a budapesti Képzőművészeti Társulat felkérte az 1903 – ban Budapesten rendezendő nemzetközi kiállítás szervezésére. Sikerült megnyerni Robert és Albert Besnard támogatását, mivel tetszett nekik Kunffy az „Alakok a falumból” című képe, ezért minden művész ajtaja megnyílt előtte. A Budapestre küldött kollekcióban szerepeltek: Besnard, Lhermitte, Bouveret, Raffaelli, Roll, Thaulov.
1902. július 20-án megszületett Zoltán nevű fiuk. Návai Aladár, az osztrák – magyar nagykövetség kereskedelmi attaséja lett a fiú keresztapja. Felesége a szülés után szebb és érdekesebb lett, ekkor festette meg portréját. Fél éves korában festette meg fia arcképét, amint a dada ölében tartja, és a lábait fogja. 1903-ban tervezte a család a hazautat Magyarországra, azonban célszerű volt, hogy ne vállalják egy kisgyerekkel az utat. Testvére, Emma és férje látogatta meg őket Antal fiukkal. Meglátogatták a Guernaisey szigetet /ahol Viktor Hugo emigrálásának idején élt/, Mont Saint Michel sziklára épített gótikus templomát.
1903 nyarának végén megalakult a Salon d ’ Automne. Kunffynak két képét állították ki a kiállításon, az egyik a kisfiát ábrázolja a dada ölében, a másik feleségét lámpafényben. Mindkét mű kitűnő benyomást tett a zsűrire, Kunffy a Salon d’ Automne művészeti egyesületének megválasztott tagja lett. 1903-tól 1914-ig minden évben szerepeltetett festményt a Salon d’ Automne kiállításain.
A budapesti francia kiállítás révén egyre több francia festővel került érintkezésbe. Szívesen látta Kunffyt műtermében Rodin, Besnard, Bouveret, Lhermitte, Raffaelli, Menard. Felkérték, hogy mutassa be nekik feleségét. Így kerültek közelebbi családi kapcsolatba Besnard, Lhermitte, La Touche és Lucien Simon-ékkal. A francia művészek kérvényezték számára a Francia Becsületrenddel való kitüntetést, amelyet 1905 – ben meg is kapott. Estélyeikre meghívták a francia művészeket, ismeretségi körük sok kitűnő művésszel bővült. Felesége kitűnően beszélt franciául, tájékozott volt a francia irodalomban, történelemben, ami a külföldieknél ritka volt és ezt a franciák nagyra értékelték. Szépségével, megjelenésével, kitűnő zongorajátékával középpontja lett a párizsi társaságnak.
1904 – ben, amikor már a gyermek a harmadik évében járt, vállalkoztak, hogy hazautaznak Magyarországra. A nyarat Gálosfán, Károly fivérénél, és szüleinél, Vargán töltötték. Gálosfán megfestette feleségét rózsaszínű pongyolában, előtte ülő fiacskájával játszva, Zoltán fiát egy falovon ülve fehér ruhácskájában és Károly feleségét. Ezeket a festményeket Budapesten állították ki. Vargán meglátogatta Kunffyékat Rippl – Rónai, ahol lefestette Kunffy fiát. Sok kiállításon szerepeltette ezt a képet „ A Kunffy – gyerek” címmel. 1904- ben visszatértek Párizsba.
Somogytúr, amely megihlette a művészt
Kunffy Lajos már kora ifjúkorától ismerte Somogytúrt. Nagyapja, Kunfi Simon a Bosnyákoktól vásárolta meg a túri udvarházat a hozzátartozó négyholdas belsőséggel, 790 holdas birtokkal és majorral. Fiának, illetve később unokájának, Kunffy Lajosnak adta át a birtokot. 1905-től kezdve Somogytúr állandó otthona lett, ahol maga gazdálkodott. Az épület akkor még dísz nélküli volt. Csak az új tulajdonos épített hozzá egy timpanonos, nyitott teraszt, virágos fás kertjébe szobrokat helyezett. 1934-ben a művész végleg Somogytúrra költözött. Kunffy a falu minden zugát felkereste ecsetjével, palettájával. Vajon mi fogta meg a világot bejárt, nagy műveltségű művészt Somogytúrban? Annak idején azt mesélte:
„Atyámmal jöttem először birtoknézőbe. Atyám természetesen nem akart mindjárt dönteni, más vidéken is voltak eladó birtokok. Én azonban rögtön beleszerettem Somogytúrba. Tudtam, hogy ettől a falutól én nem tágítok, ezt a házat én nem hagyom másnak. Mert ki sem kell lépnem az udvarból, ha festeni akarok. Bármerre fordulok, akárhova nézek, festeni való tájat látok.” – így emlékezett ezekre a mondatokra özv. Németh Istvánné, Rozika néni a művész hagyatékának egykori gondozója.
A somogytúri birtok
A somogytúri birtokot 1905-től 1909-ig apja és testvére Ká-roly igazgatta, aki Halléban szerzett szakképesítést. Kunffy 1909-ben vette saját kézbe a birtok irányítását, ekkor a gazdaság teljes felszerelése a tulajdona lett, amit csak kölcsönnel tudott realizálni.
Merész vállalkozás volt tőle, mert nem akart megválni a festészettől, de nem voltak megfelelő ismeretei a gazdálkodáshoz, csak gyakorlati érzéke, mert a szülői házban a mezőgazdaság volt a fő beszédtéma. Károly fivére nagyon szerette a piktúrát és mindenben támogatta testvérét, hogy a gazdálkodás minél kevesebb időt vegyen el a festészettől.
Kunffy mindennap korán reggel kilovagolt, bejárta a hegyes-völgyes Hársas pusztát, megnézte megindultak-e a munkák, estefelé újból kilovagolt, hogy lássa a napi teljesítményt és a naplementét. 1905 nyarán a gazdálkodáson kívül építkezések zajlottak a birtokon. Lóistállót, kocsifészert, kovács- és bognárműhelyt, a lakóház elé fedett verandát, vízvezetéket csináltatott fürdőszobával. Rendbehozatta a kertet a lengyeltóti főkertésszel és sok fát ültetett.
A család kitűnő barátságban volt a Bosnyák családdal akitől a kúriát vásárolták/, Gaál Gaszton országgyűlési képviselővel. Bárhová ment látogatóba vidékre, mindenhová vitte magával a festőfelszerelését, nem érezte jól magát, ha egyetlen napot is festés nélkül töltött.
1909-ben megépítette műtermét Galabár gamási kőműves segítségével. A terveket egy pesti barátja készítette, de mivel túl költségesnek bizonyult, Kunffy maga rajzolta a tervet 1:100 léptékben. A gamási kőműves készítette a műtermet a tervek alapján, ami igen jól sikerült. A műterem 13×7,5 m nagyságú.
1910-ben a birtokot fejlesztette 20 kat. hold szőlőt telepített. A szőlőtelepítés gondolatát Fekete Ágoston tolnai prépost vetette fel. Nits szekszárdi szőlészeti felügyelő volt megbízva a telepítéssel. A tábla kiválasztásánál ügyelni kellett arra, hogy a talaj homokos legyen, immunis a filoxérával szemben és a délutáni nap belesüssön. A választás olyan jól sikerült, hogy a legjobb minőségű bor termett a vidéken.
Ebben az évben készültek el a halastavak. A halakat árpával és halliszttel etették, ami igen ízletessé tette a pontyokat, neve volt a budapesti Vásárcsarnokban. A somogytúri birtok összterülete 1091 hold volt, ebből 7-8 hold kert, 824 hold szántó, 40 hold erdő, 30 hold szőlő, a maradék legelő, kaszáló. Az állatállománya is igen jelentős volt a háború előtt. Konyhakertészet 3-4 holdon működött. A szántóföldek rendszere a 4-es vetésforgó, 8HP típusú gőzcséplőgépe volt.
Helyi és vidéki munkaerő dolgozott a birtokon. A férfiak 100-200, a nők 80-160 filléres napszámot kaptak. Az első világháború idején a Kunffy család Somogytúron tartózkodott. Kunffyt a gazdálkodás túlságosan igénybe vette, de minden szabad percét a festészetre használta. Napjában kétszer kilovagolt a Hársas pusztára ellenőrizni a munkát. Egy öreg gazda végezte a munkálatokat, hisz a fiatalemberek a háborúban voltak. A háborús időszakban a gazdaság látszólag növekedett, 2 traktort vásárolt, a lovak helyettesítésére. Egyiken a gépész, a másikon a fia dolgozott, aki már 14-15 éves volt ekkor. Ebben az időben egy hengermalmot is felszerelt, hogy ne kelljen a lakosságnak olyan messzire szállítani a gabonát őröltetni.
A halastavakkal, a szőlészettel a gazdaság jól működött, de a művészi munka és a gazdasággal kapcsolatos teendők kimerítették a művészt. 1917-ben elhatározta, hogy a gazdaság nagyobb részét bérbe adja, de a bérbeadás nem sikerült. A háború befejezése után Pirkhoffer János irányította a gazdaságot 20 évig. Később Jászberényi András, volt gazdasági akadémiai tanár irányította a gazdaságot, hogy Kunffy a művészettel foglalkozhasson. Közben a fia is elvégezte gazdasági tanulmányait. Tehenészetet létesített tenyészállatok nevelésére, melyek szép díjakat nyertek a tenyészállat – kiállításokon, így Kunffy újból a festészetnek szentelhette idejét.
Fő művei, melyet a somogytúri emberek ihlettek
1905. Szászy József somogytúri tiszteletes úr
A tiszteletes urat elgondolkodva, padján ülve, fekete ruhájában, virágok között, hosszú szárú pipájával ábrázolja. A párizsi Nagy Szalonban, Budapesten a Műcsarnokban lett kiállítva, amit később a Szépművészeti Múzeumnak adományozott. A kép a II. világháború alatt eltűnt.
1907. Somogytúri gyermektemetés
A kétségbeesett anyát ábrázolja gyermeke koporsójánál. A képen látható a kántor, amint a napernyőt a plébános fölé tartja és négy vasárnapi ruhába öltözött lány, akik a koporsót vitték a temetőbe. Azért voltak ilyen kevesen a temetésen, mert aratási időszak volt. 4 méter széles és 250 cm magas kép a Műcsarnokban (1908), a Nemzeti Szalonban (1924) volt kiállítva.
1907. Bognármester fűrésszel (Nemes Józsefet ábrázolja)
1909. Aratóünnep a párizsi Szalonban volt kiállítva
1909. Somogytúri lányok vasárnapi beszélgetésben.
Két kiöltözött túri lányt ábrázol, amint a szép időben a fűben ülve beszélgetnek.
1910. Somogytúri lakodalom
Amely képen minden csinos lány szerette volna magát megörökíttetni.
1910. Szerelmesek
Egy szép legényt (Komáromi Vince) és egy szép leányt ábrázol, akik a modellállás során összemelegedtek és összeházasodtak.
1910. Templombamenők
1910. Lányok a kerítésnél
1914. Bognármester
1916. Körtánc a szabadban
1920. Szűcs János méhész
1921. Aratók (Kévehordó lányok)
1922. Mosónők
1922. Zsuzsa szomszédasszony (Teknyős Zsuzsanna)
Arról volt híres, hogy a legcifrábban tudott káromkodni a faluban, talán a környéken is.
1923. Kévehordók
1926. Mezőgazdasági munkáscsalád triptichon (Németh István és családja)
A kenyérszegés I.
Születés II.
Az anya halála III.
A kenyérszegés kép 2 m magas, 4 m széles. Ezt festette először, amelyen az apa a kenyeret, az anya a legkisebb gyereket tartja, a nagyobb lány a levest tálalja. Az oldalképeket később festette, melyek egyike a gyermek bölcsőjét ringató anyát, a harmadik kép a koporsó előtt álló apát, karján legkisebb gyermekével ábrázolja.
1927. Hazatérő aratók
1931. Káposztakapálók
1934. Túri gazda tarisznyával
1940 körül Két túri lány (Molnár Mária és Ilona)
1941. Nagy Ferenc parasztbíró
1957. Kötögető asszony (özv. Madarász Ferencnét ábrázolja)
A festményeken szereplőket kutatással, valamint Horváth János művészettörténész segítségével derítettem ki. A festmények keletkezési időpontjai Horváth János: Kunffy Lajos 2005-ös kiadású könyvében találhatók meg.
Társasági élet, utazások, budapesti évek, visszatérés Somogytúrba
Külföldi évek /társasági élet, kiállítások, utazások/
Kunffy Munkácsy özvegyénél ismerkedett Michel Clemenceau államférfi fiának feleségével, aki magyar volt, Michnay Ida, galántai járásbíró lánya. Michel Clemenceau Magyarországra került, ahol beleszeretett Michnay Idába, apja tiltakozása ellenére is feleségül vette a lányt. Mikor két unokája is született a házasságból, az apa megbocsátott, sőt el is jött meglátogatni a családot Magyarországra. Amikor miniszterelnök lett, a család Párizsba költözött kívánságára. Az apa soha nem tudott megbékélni ezzel a házassággal, a vidéki magyar lány műveltsége nem állt egy színvonalon a Clemenceauk műveltségével. Amikor a Clemenceau család Párizsba költözött, nagyapjuk meglátogatta az unokákat, de végtelenül bosszantotta, hogy a fiúk magyarul válaszolgattak neki. Kunffyék összebarátkoztak a fiatal házaspárral. 1909 tavasszal Sauer Emil meghívására Kunffy egy szép utazást tett Spanyolországba. Ekkor találkozott Andrássy Gyulával és családjával és meglátogatta a világhírű fürdőhelyeket, San Sebastient és Biarritzt, Madridot, Sevillát. Párizsban újból találkozott Andrássy Gyulával és családjával, aki megkérte, hogy vigye francia művészek műtermeibe, mert szeretett volna személyesen megismerkedni velük.
1910-ben Somogytúrba látogattak a Clemenceau gyerekek /George és Pierre/ anyjukkal. Az idősebbik fiú Kunffy Zoltánnal volt egyidős, a gyerekek együtt játszottak már kora reggeltől. Sok mulatságos eset történt velük, mert magyarul már nem tudtak, de franciául az alkalmazottakkal nem tudták magukat megértetni. Egyik éjjel a kis Pierre az éjjeli edényt feldöntötte, kétségbe volt esve, hogy fogják megtölteni, mert azt hitte, hogy ez kötelező. A Clemenceau család meghívására Kunffyék Franciaországba látogattak. Szép kirándulásokat tettek Chateau de l’Aubrais-ba, a Clemenceauk ősi fészkébe. A kiránduláson részt vett George Hugo, Victor Hugo unokája is. Az első világháború kitörése után Michel elvált feleségétől, egy francia nőt vett feleségül, a fiúk az anyjukkal maradtak. 1910 őszén Kunffy Károly fivérével Svájcba és Londonba utaztak. Londonban meglátogatták a National Galerie-t, a Tacke képtárt, a Wallace Collectiont, a Kensington Múzeumot. 1912 nyarán festette a „Kintornás a faluban” című képet és több cigányképet. Ebben az időben kapta meg apja, Kunfi Adolf a nemesi címet. 1912 őszén visszatértek Párizsba, hozzá kellett fognia a kiállításon szereplő képek rendbehozatalához, bekeretezésekhez. A kiállításnak sikere volt, eljöttek a festők is, Besnard, Lhermitte, Cottet, Lucien Simon, Marx Nordau író, Hatvany Sándor. 1913 tavaszán úgy határoztak, hazaköltöznek, de úgy tervezték, kétévente pár hetet Párizsban töltenek. Elbúcsúztak párizsi barátaiktól és Szíciliába, Taorminába, később Tuniszba és Afrika belsejébe utaztak. Sikerült meglátogatni Sousse-t, Sfax-ot, Kairouan-t, Tozeur és Nefta oázisát. Több képet is festett itt, Tozeurban a patakban mosó asszonyokat, a főtéren a kutat, amint korsóban hordják a vizet, beduin asszonyokat, csendes utcákat, szép beduin lányokat. Ezek a képek a háborúban eltűntek, kivéve a beduin lányok, mely Károly fivére tulajdonába került. Meglátogatták Nápolyt, Pompeit, Anconát, Fiumét. Hazatértek Magyarországra, de közben kitört a háború, a bútorok, a kiállítás anyaga Párizsban maradt, amit csak tíz év múlva tudott hazahozatni 1923-ban.
Húsz évig Budapesten éltek, egy Dunára néző napsugaras lakásban. Körmendy Jenő hatására kedvet kapott a szobrászathoz, feleségéről készített egy szobrot, a fiáról egy életnagyságú fejet és egy kisebb aktszobrot. Sajnos ezek eltűntek a háborúban, de 1921-22-ben készített egy mellszobrot fiáról Kisfaludy Stróbl Zsigmond műtermében. Párizsban Ady Endre is meglátogatta a festőt. A Nagyváradon kiadott első dedikált verseskötetét „Még egyszer” címmel ajándékozta Kunffyéknak. Ady többé nem jelentkezett, ebben az időben alakult ki Lédával való szerelme. Néhány év múlva Párizsban, később Magyarországon kereste Ady Kunffyék társaságát, de a találkozó nem jött létre. Később Ady özvegyével, Csinszkával, mikor már Márffy Ödön kollégája felesége lett, nagyon összebarátkoztak. A francia festők két legérdekesebb egyéniségét, Renoirt, Monet-t személyesen nem ismerhette. 1909-ben Hasse bárónő arcképét festette meg Belgiumban. Ekkor ismerte meg Liege-t, Brüsszelt, Antwerpent. A bárónő meg volt elégedve a képpel. Erzsébet királynő, Eugénia császárnő fényképét és egy nagy palack 300 éves konyakot adott ajándékba, amit csak orvosság gyanánt vagy kivételes vendégeknek nyitott fel.
Az első világháború idején
1914 nyarán Kunffyék ismét Somogytúrban voltak, mikor Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinándot és feleségét. A gazdatisztet, Busy Balázst bevonultatták, így át kellett vennie Kunffynak a gazdaság vezetését. Szigorú háborús rendeletek alapján nekik kellett a hadsereget táplálni. Mikor az első falubeli, Komáromi Vince, hazaérkezett sebesülten, akkor ébredt rá, hogy nem tréfa a háború.
Ebben az időben a gazdaság irányításával foglalkozott, szabadidejét festésre használta. 1918-ban az őszirózsás forradalom ideje alatt újból közelebbi kapcsolatba került Jászi Oszkárral. Jelen volt az Országházban a Köztársaság kikiáltásán, később személyesen is találkozott Károlyi Mihállyal.
1924-ben Kunffynak egy nagy kiállítása volt Budapesten a Nemzeti Szalonban a Párizsból hozott munkákból és az 1914 óta elkészült itthoni munkákból. 284 db festmény volt kiállítva. A kiállításnak nagy sikere volt, sok festőkollégája meglátogatta. Az anyagot Petrovich Elek segítette összeválogatni, Petrovich kérte, hogy a Szászy József somogytúri tiszteletes arcképét ajándékozza oda a Szépművészeti Múzeumnak. Kérésének eleget tett, azzal a feltétellel, hogy azonnal elhelyezik a képet. A külföldi vendégeknek is nagyon tetszett ez a kép, de sajnos a második világháború alatt eltűnt.
A múzeumnak egy normandiai tájképet is adományozott, sőt egy baranyai parasztfejet megvásároltak tőle. Ebben az időben választották meg a Képzőművészeti Egyesület alelnökének. A társasági események, Sauer estjei igen népszerűek voltak. Az estélyen megjelentek Klebelsberg Kunóék, Sommsich Jolán és Andor, Petrovich Elek, Ballóék. Felesége kitűnő házigazda volt, és a somogytúri borok is hozzájárultak az estélyek sikeréhez.
Ebben az időben sok arcképet festett. Giesswein Sándort, Tallián Andort, Somogy megye alispánját, Kacskovics alispánt, Kovács – Sebestyén Gyula kaposvári polgármestert, Beck Somát, a Hitelbank igazgatóját, dr. Káldor Gyula ügyvédet, Mayer Margitot, Halász Jánosnét.
Somogytúron folytatta a festést, ahol mezőgazdasági témájú képeket festett. A Budafoki úti műtermében festette meg Petry Pál államtitkár, Perczel Györgyné, Bátorffy Vilmos tábornok arcképét és „Az új modell” című aktképet. Ebben a műteremben sok kollégája meglátogatta: Csók István, Iványi Grünwald Béla, Vaszary János, Hatvany Ferenc.
1926-ban másodjára utazott Spanyolországba, ahol sokat dolgozott, lefestett egy spanyol rendőrt, ami ki volt állítva Barcelonában, ahol a királynak nagyon tetszett. Kunffy meglátogatta Mentont, Nizzát, Cannest, Barcelonát, Marseillest és Mallorcát, ahol sokat dolgozott. Később családjával együtt folytatták az utazást. Valencia – Malaga – Granada – Sevilla – Cordova – Madrid útvonalon. Kunffy meglátogatta Cadizt, a Földközi – tenger bejáratát. A spanyolországi út mély nyomokat hagyott a családban.
Mikor hazaérkeztek Magyarországra, és a Dunán átkocsikáztak a Lánchídon, megállapították, hogy nincs más ilyen szép város, mint Budapest, a gyönyörű hidakkal, épületekkel. Olyan látványt nyújt, amelynek párját nem lehet találni. 1930-ban a közoktatási miniszter meghívta Kunffyt és Iványi – Grünwald Bélát, mint a magyar művészek képviselőit a belgrádi kiállításra.
Visszatérés Somogytúrba
1932-ben feladta budapesti lakását és leköltözött Somogytúrra. Pesti műtermét még két évig megtartotta, hogy nagyobb munkáit ne kelljen falura vinni és a kiállítások szempontjából legyen hely a munkáit felhozni és átdolgozni.
Festészetére jó hatással volt a falusi élet. Aquarellszerűek voltak olajfestményei, inkább tájképeket festett, amik frissek, színesek voltak.
Két kiállítása volt Kaposváron ebben az időben 1932-, 1933-ban a Turul szállodában. A kaposvári kiállításon szerepelt a „A szakácsné”, „Hársas puszta hóolvadáskor”, „Vezetik a tehenet a vásárból” és „Pirkhoffer János gazda” arcképe című képe. Ezek a képek magántulajdonba kerültek.
Némely parasztot csak furfanggal lehetett lefesteni. Így történt ez a szomszéd Teknyős Zsuzsannával is, aki a legcifrábban tudott káromkodni az egész faluban, sőt a környéken is. Egyszer kéréssel jött Kunffyékhoz, mire ő azt mondta, mindent megkap azzal a feltétellel, ha le engedi magát festeni. Ez a kép egy római reprezentatív kiállításon és a párizsi Szalonban volt kiállítva.
1934. március 4-én 96 éves korában elhunyt édesapja. Pedáns ember lévén a halála előtti napokban átadta kasszakulcsait, megmutatta, hogy nyissa ki, tájékoztatta, hol vannak a fontos iratai, pénze. A kaposvári házat Kunffy nővére örökölte. Amíg járni tudott, az utolsó napig eljárt a Nemzeti Kaszinóba újságot olvasni, ezt mindig ugyanabban az időben fél tízkor tette. Temetésén sok ember részt vett, mindenki szerette, tisztelte. A sírjára koszorút helyezett el az olasz király és kormány.
1937 végén, 1938 elején a dalmát tengerparton Spalatóban, Ragusában, Hercegnoviban, Cattaróban festett. 1938 nyarát Somogytúrban töltötték, ahol szorgalmasan dolgozott. 1938 végén, 1940-es évek elején többször betegeskedett epegörcsei miatt, majd 1944 elején súlyosbodtak görcsei, Bien Zoltán orvos barátja kezelte, egy magyar gyártmányú gyógyszer és a fekete retek levének segítségével meggyógyult. Betegsége ideje alatt Baracsy kaposvári kereskedő megvásárolta a „Tanácskozó cigányok” című képét, melyből betegsége költségeit fedezte. Betegsége idején tájképeket festett, amelyből kiállítást is rendezett 1942-ben a Tamás Galériában.
Üldöztetés és a megbékélés évei
II. világháború borzalmai és az azt követő évek
A háború alatt Kunffy művészeti munkát csak néha és kedvetlenül folytatott. 1944 tavaszán a németek bevonultak az országba. Kunffy sokat töprengett, hol vészelik át a következő időszakot. Pestre utaztak, ahol először a Pannónia szállodában, később Pasaréten vettek ki szobát. November 17-én a nyilasok a Mészáros utcai pártház pincéjébe vitték őket, minden értéküket elvették, felesége hallókészülékét földhöz vágták, később egy lakásba vitték őket, ahonnét sikerült megszökniük dr. Fóris László barátja házába. Majd a fia a Gellért szállodában vett ki részükre szobát, ahol az ellátás biztosítva látszott és jó óvóhely is volt.
Ekkor naplót kezdett vezetni, amit csak öt napig folytatott, mert leszorultak az óvóhelyre, ott már nem lehetett írni, rajzolni, mert egy kis olajmécses világított. A decembert az óvóhelyen töltötték. Reggel feketekávét kaptak cukor nélkül, délben egy tál ételt, babot és este levest. Kenyeret alig kaptak. Rettegések, nélkülözések között teltek a napok. Február 17-én mindenki eltávozhatott az óvóhelyről. Próbálták felkutatni régi ruháikat, koffereiket, irataikat, barátaikat. Nagyon le voltak gyengülve, régi barátaiknál húzták meg magukat. A fiukat is megpróbálták megkeresni, annyit tudtak róla, hogy túlélte az ostromot. Mivel a németek az összes hidat felrobbantották, amíg helyre nem hozták, addig nem tudtak a fiukkal találkozni. Sok érdeklődés után, a Múzeum körúton találkoztak, fiuk ellátta őket mindenféle élelmiszerrel.
Kunffy Budapestről már visszakívánkozott Somogytúrba. Májusban vonat indult Kaposvárra, Kaposváron először Ferenczy doktorékhoz ment, utána Somogytúrba. Felesége gyenge állapota miatt Pesten maradt.
Már javában folyt a földosztás, Kunffy számára biztosítottak 300 holdat, később ezt 100 holdra csökkentették. Majd ezt felajánlotta az államnak, csak a lakóházat, kertet, műtermet tartotta meg.
Szirtes Károly foglalkozott képei eladásával, közben néhány arcképet is festett, köztük Jakobovits doktor arcképét. 1949-ben a nagy mezőgazdasági kiállításon vett részt, majd 1951-ben kiállítást rendeztek a Somogy megyei festők munkáiból, ahol a „Falusi kovácsok” festményével első díjat nyert. 1952-ben Soós István barátja rendezett kiállítást a kaposvári múzeumban, ugyanezt a kiállítási anyagot Budapesten is bemutatták, 1953-ban Glatz Oszkár barátja műveivel az Ernst Múzeumban. A kiállítás nagy sikert aratott. A kormány a kiállítás hatására 300 Ft nyugdíját a duplájára emelte.
