(1902, Savnik - 1969, Budapest)
Festő, Munkácsy-díjas (1969). Vaszary János növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán, majd ösztöndíjjal Párizsba ment, 1929-1930 között ugyancsak ösztöndíjjal Rómában tartózkodott. Az 1937. évi párizsi világkiállításon nagyméretű pannóval vett részt. Évtizedeken át szerepelt hazai és külföldi kiállításokon, háromszor állított ki a Velencei Biennálén. 1946-47-ben másfél évig Pécsett tartózkodott. Itt rendezte meg első önálló tárlatát. 1962-ben Budapesten a Csók Galériában volt egyéni kiállítása, melyet 1969-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezett posztumusz tárlata követett; e kiállításon élete egyik főművét, a negyvenkilenc lapból álló, Homérosz Iliászához készített illusztrációsorozatot mutatták be.
Számos murális feladatot oldott meg köz- és egyházi épületeken (a budapesti Műcsarnok peristiljét díszítő freskó, a Péterfy Sándor utcai Kórház freskósorozata, a Fő utcai görög-keleti templom, a táti és homokkomáromi templom freskódísze stb.). Művészete a kis grafikától a monumentális murális feladatokig széles skálájú. Korai rajzain a monumentalitás párosult a középkori olasz táblaképek stílusjegyeivel. Művészete későbbi szakaszában az általa annyira kedvelt ágaskodó lovak változatait festette, és tűnődő nőalakokat, csendéleteket, nyugalmas tájakat; szigorúan konstruált, ugyanakkor bukolikus hangulatú képeket. Az új-klasszicista festészet egyik jelentős hazai képviselője volt. Munkái megtalálhatók az USA-ban és minden jelentős hazai múzeumban.
