(1695, Stockholm - 1770, Bécs)
Tanulmányait Hágából Svédországba települt apjánál, az id. Martin van Meytens festőnél kezdte. Korán vándorútra kelt a Londont, Párizst, Bécset útba ejtve hosszabb időn át Itáliában - Róma, Torino - tanult és dolgozott. Kezdetben zománc miniatűr képmásokat festett s a nagybani olajfestésre főként akkor tért át, amikor 1730-ban Bécsben telepedett le. Hamar meghonosodott s az udvar és az arisztokrácia körében, s mint arcképfestő különleges népszerűségre tett szert. 1732-ben udvari festő. 1757-ben a bécsi művészeti akadémia igazgatója lett.
A franciás ízlésű, reprezentatív udvari portrék, nagy családi arcképek, a császári ház portréi mellett gyakran foglalkoztatták történeti események, ünnepségek megörökítésével. E nagyméretű, sokalakos sorozatképeknél - II. József eljegyzése, a Császárkoronázás stb. - népes festőgárda működött közre. Bizonyos munkamegosztás érvényesült arcképeinél is, a háttérbeli tájat, csatarészletet, kellékeket képein gyakran egy-egy specialista vagy tanítvány, segéd festette.
Sokat dolgozott magyar megrendelőknek is (Pálffy családi képmás, Wien, Österreichisches Barockmuseum, Bánffy Dénes képmása, Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum), a forrásokban idézett magyarországi képmások egy részét azonban sajnos mindmáig nem sikerült azonosítani.
A reprezentatív barokk udvari portré egyik legjelentősebb képviselője volt Ausztriában, hatása a tanítványok és követők sokasága révén az örökös tartományokban széles körben és hosszú időre érvényesült. A kortársak egybehangzóan sokra értékelték, személyes jó tulajdonságait, sokoldalú érdeklődését, műveltségét, kellemes modorát.
