(1884, Nagypeleske - 1970, Nagybánya)
A Képzőművészeti Főiskolán, Nagybányán és Párizsban a Julian akadémián tanult. Ferenczy Károly, Réti István és Paul Laurens voltak a mesterei. Tanulmányutakat tett Francia-, Olasz- és Németországban. Nagybányán rajtanár volt. 1907 óta állított ki. 1912-ben részt vett egy jubiláris nagybányai kiállításon. Későbbi képein is fölfigyeltek friss és energikus tájlátására. A magyarországi közönség utoljára 1962-ben találkozhatott huszonhárom művével a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett "Nagybányai festők" kiállításán. Képeit őrzi a kaposvári, Rippl-Rónai Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria. A nagybányai hagyományok képviselője és élő kapocs a művésztelep múltja és jövője között. Művészetének gerince a tájképfestés, amelyben egyéni stílust alakított ki. Nagybánya dombos, fás vidékének napsütéses zöld szinfóniáját és fölé boruló kékes égbolt atmoszféráját apró színpöttyök, foltocskák mozgásával érzékelteti. Ezzel a mozgalmassággal és színeinek töretlen, üde skálájával finom festői hatásokat ért el.
