Molnár C. Pál


Molnár C. Pál

(1894, Battonya - 1981, Budapest)

 

Festő, grafikus. Századunk magyar képzőművészetének egyik legnépszerűbb alakja. 1912-ben aradi főreáliskolai tanulmányai alatt az országos ifjúsági rajzpályázat első díjasa. 1915-1918 között a budapesti Rajztanárképző Főiskola hallgatója. A Szinyei családdal mint házitanító Svájcba utazott, s az első kiállítását is ott, Lausenne-ben és Genfben rendezték meg. 1923-ban egyéves franciaországi tartózkodása után hazatért, s egyházművészeti képeinek gyűjteményes anyagát a "Belvedere" szalonban állította ki. 1925-ben a Képzőművészek Új Társaság (KUT) felvette tagjai sorába. 1928-ban a Nemzeti Szalonban bemutatott "Szent Ferenc a madaraknak prédikál" c. festményével hároméves római ösztöndíjat nyert el.

Az 1930-as években jelentős művészi sikerek kísérték pályáját: 1931-ben az Ernst Múzeum felkérésére műveiből gyűjteményes kiállítást rendeztek. Ugyanebben az évben a Szinyei Társaság nagydíját nyerte el, majd 1934-ben a Varsói Nemzetközi Fametszet Biennálé, s a Padovai Nemzetközi Egyházművészeti Kiállítás aranyérmese; 1936-ban Budapest Székesfőváros jubileumi aranyéremmel tüntette ki; s az 1937-ben megrendezett párizsi világkiállításon pannóit Grand Prix-val, Cyrano de Bergerac fametszetsorozatát ugyancsak aranyéremmel jutalmazták. 1945 után szinte minden csoportos és nemzeti kiállításon részt vett.

Művészetének népszerűsége talán a klasszikus mediterrán hagyományok és a XX. századi ember nyugtalanságának sajátos kombinációjából tevődik össze. Műveinek a római iskola tárgykörével megegyező, többnyire szakrális jeleneteit közvetlen, érzéki látásmóddal ruházta fel. Az 1920-as években a plein air festés dúsabb változatát hozza létre (svájci tájképeken a helyi színek erőteljes érzékeltetése). Grafikáin, karakterrajzain a pontos megfigyelés elegáns, nagyvonalú stilizálással, kubisztikus karikírozással és expresszív kifejezőerővel párosul. Mind egyházművészeti, mind mai témájú festményein, falképein a szűkszavú, klasszicizáló előadásmód, zenei hatású kolorit és szürrealisztikus látásmód az újklasszicizmus sajátos változatát teremtette meg. Jellegzetes művei: Angyali üdvözlet (1929); Vénasszonyok nyara (1928-30); Pulóveres madonna (1930). Állami illetve egyházi megbízásra készített falfestményei: Budapest, Béke téri templom három szárnyas oltára (1942); belvárosi főplébánia templom szárnyas oltára (1948); Szombathely, Szt. Erzsébet plébániatemplom szárnyas oltára és öt festménye (1954); Budapest, józsefvárosi plébániatemplom, Bernadette-oltár (1959); Pécsi egyetem dísztermének pannója (1967). Művei számos külföldi múzeum anyagában megtalálhatók (Nürnberg, Városi Múzeum; München, Városi Múzeum; Róma, Museum Arte Moderna; Velence, Museo della Biennale; New York, Modern Museum). A Magyar Nemzeti Galéria 12 festményét őrzi.

 


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. július 3.
Nézettség: 900 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Mokry-Mészáros Dezső Következő cikk: Molnár Farkas

Forrás:
www.hung-art.hu


   







Tetszik  




Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: