Nagy István


Nagy István

(1873, Csíkmindszent - 1937, Baja)

Festő. Kolozsvárt tanítóképzőt végzett, két évig tanított, majd a Mintarajziskolában tanult 1894-tõl 1897-ig. 1898-ban Münchenben, 1900-ban Párizsban, 192-ben Rómában járt, aztán hazatért Erdélybe. Az I. világháború idején a 122. székely gyalogezred hadi festője volt. Háborús rajzait 1916-ban állították ki. Ezután főleg drámai hangulatú arc- és tájképeket készített szénnel vagy pasztellel. A 20-as évek elejétől Baja, Szentes és Kecskemét környékén vándorolva festette képeit. Több erdélyi kiállítás után a Nemzeti Szalonban 1923-ban rendezett gyűjteményes kiállítása nagy feltűnést keltett; ezt 1927 és 1929-ben újabbak követték. 1924-ben elnyerte a Szinyei Társaság festészeti díját. 1936-ban Beczkói Bíró Henrik díjat nyert el Öregasszony c. képével.

Élete utolsó éveit 1931-tõl Baján töltötte súlyos tüdőbajjal. Művészete a magyar realista festészet egyik csúcspontja. Főként krétával és pasztellel rajzolt tájait és portréit a puritán hangvétel, a konstruáló erő jellemzi. Hatása ma is érezhető a magyar piktúrában.


Szerkesztés dátuma: kedd, 2012. július 3.
Nézettség: 996 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Nagy Géza Következő cikk: Nagy Oszkár


   







Tetszik  




Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: