(1822, Mezőberény - 1880, Budapest)
Festő. Petőfinek, akiről több arcképet festett, rokona és jó barátja volt. Eleinte írónak készült, 1846-ban Marastoni Jakab, 1847-tõl pedig Bécsben F. Waldmüller iskolájának növendéke. 1847 telén készült első kompozíciója, István király és az orgyilkos. Szabadságharci élményeit litográfiasorozatban rögzítette. Mezőberényben festette utolsó Petőfi-képét. 1850-tõl Münchenben Kaulbachnál tanult, 1851-ben festette - egy évtizeddel Székely Bertalan elõtt - II. Lajos holttestének megtalálása c, képét. Később Debrecenben arcképfestésből élt. Rövid ideig Bécsben tartózkodott.
Hazatérte után számos portrét, életképet és történeti kompozíciót alkotott (Zách Felicián, Vak Béla, Martinuzzi meggyilkoltatása, Czillei és Hunyadi, Ónodi gyűlés stb.) Milton leányainak tollbamondja az elveszett paradicsomot c. képének témája évtizedekkel megelőzte Munkácsyt. Petőfi Bolond Istók c. elbeszélő költeményéhez illusztrációkat készített. A hazafias célok tudatos művészi megjelenítése tette a reformkor jelentős alakjává. Egyik legszebb műve, megkapó lélekábrázolása Anyám c portréja. Kritikai tevékenységet is folytatott.
