(1903, Bácsfa - 1960, Budapest)

Festő, grafikus, textil- és bútortervező. Tanulmányait Fényes Adolfnál kezdte. 1924-tõl tanult a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Réti István és Csók István volt a mestere. A huszas évek végén csatlakozott az emigrációból hazatérő Kassák Lajos folyóirata, a Munka köré szerveződő fiatalok csoportjához. Festészetére elsősorban a francia kubizmus, Picasso, Braque művei hatottak. Avantgarde művészeti elképzelései miatt többedmagával; Kepes Györggyel, Korniss Dezsővel, Trauner Sándorral együtt kizárták a főiskoláról. Később az UME, a KUT és rövid ideig a Szocialista Képzőművészek Csoportjának tagja volt. 1928-tól kiállító művész, első önálló kiállítása 1932-ben nyílt a Tamás Galériában. A harmincas évek közepétől keveset festett, helyette főként textil- és bútortervezéssel, lakberendezéssel foglalkozott. Iparművészeti tevékenységét elsősorban a Bauhaus, valamint a magyar népművészet formavilága inspirálta. Békésszentandráson szőnyegszövő műhelyt szervezett. A harmincas évek második felétől gyakori látogatója volt a Szentendrei Művésztelepnek, amelynek 1946-ban rendes tagja lett és nagy szerepet játszott a Régi Művésztelep átszervezésében. 1945 után túlnyomórészt szervezői tevékenységet fejtett ki, a Kommunista Párt rendezvényeit szolgáló dekorációs vállalatot alapított és vezetett. 1948 és 1952 között a Magyar Iparművészeti Főiskola igazgatója, majd haláláig tanára volt. Emlékkiállítását 1978-ban rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában, majd 1986-ban a szentendrei Művésztelepi Galériában.