(1913, Trencsén - 1982, Budapest)
Első férje Vajda Lajos festőművész, második férje Jakovits József szobrászművész volt. 1935-39 között tanult az Iparművészeti Iskolában, majd Aba-Novák Vilmos magániskolájában, és a Képzőművészeti Főiskola esti tagozatán Varga Nándor Lajosnál.
1935-ben találkozott először Vajda Lajossal, aki 1938-ban feleségül vette. Korai munkái pasztellal és szénnel készült líraian fogalmazott önarcképek, csendéletek, és tájképek. A háború után az Európai Iskola nevű művészcsoporttal állított ki. Ekkoriban erős kontrasztokra építő, sokszor bibliai témák által inspirált, szürrealista műveket festett. A 50-es évek második felétől tájélmények alapján érzékeny vonalhálókból szőtt, laza struktúrái a lírai absztrakció kompozícióival tartanak rokonságot. Utolsó periódusában a 1970-es évektől mértani szigorral szerkesztett vagy időnként groteszken geometrizáló képei születtek.
Jellegzetes művei: Kompozíció III. (1960); Szárnyas figura (1960); Körök és négyszögek (1977); Vörös kép (1974); Lépcsők (1974-79).
