Antal László


Antal László

„Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is” (Pablo Picasso)

Számomra sem volt egyszerű művésznek maradni. 1962-ben születtem Debrecenben, de gyermekkoromat már Szolnokon töltöttem. Itt jártam általános iskolába, ahonnan szerettem volna művészeti iskolába továbbtanulni, de erre akkor nem volt lehetőségem. A vásznat így falra cseréltem, és szobafestő lettem. A művészet azonban továbbra is vonzott, így gyakori vendég voltam a szolnoki művésztelepen. A festészet mellett az építészetben is megtaláltam önmagam, így kerültem vissza szülővárosomba, Debrecenbe a Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolába. Nem lettem építész, a festészet viszont tovább kísért életem útján a laktanyába is.

1983-ban vonultam be, és Csongrádra kerültem. Itt dekoratőrként dolgoztam, és minden szabadidőmet id. Stélik Lajos óráin töltöttem. Azóta is szívesen emlékszem erre az időszakra, mert rengeteget tanultam a mestertől. 1985-ben ért el a végzetem, és megnősültem. Ez a házasság hozott Martfűre, ahol azóta is élek. Itt a Tisza Cipő gyárban szintén dekoratőrként dolgoztam, de a festészetre is mindig maradt időm, amit akkoriban hobbiként űztem. Mára már csak a festészetnek élek, és ebben a családom is támogat. Több témában is kipróbáltam magam, de a kedvenceim a táj, a vadak, a vadászat ábrázolása.

„ A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg” – mondja Rodin. Én az Alföldben, az erdőkben, az állatok szemében megláttam a szépséget. Ezt szeretném közvetíteni a képeimen keresztül mindenkinek. A martfűi emberek sokszor láthatták már alkotásaimat, és elismernek, mint művészt. Ennek jeléül a város 2003-ban művészeti díjjal jutalmazott. 2005-ben pedig az Országos Vadászfestészeti Pályázaton díjazásban részesültem.


Szerkesztés dátuma: péntek, 2012. augusztus 24.
Nézettség: 815 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Antal Irén Következő cikk: Antal Sándor


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: