1969-ben született Salgótarjánban. Művészettörténetet hallgatott Dr. Végváry Lajos professzor irányítása alatt a Miskolci Bölcsész Egyesületben.
Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak.
Diplomáját a DOTE. EÜ. Főiskoláján szerezte.
Több, mint harminc egyéni kiallítása volt, többek között:
Salgótarján - JAMK - 1993
Miskolc - Rónai Sándor Műv. Ház - 1993
Budapest - Angelica Galéria - 1994
Den-Haag, Hollandia - Planpraktijk - 1995
Tatabánya - Közművelődés Háza - 1996
Szentendre - Provincia Hotel Galéria - 1998
Debrecen - Kortárs Galéria - 1999
Budapest - Vízöntő Pinceklub - 1999
Losonci Miklós Cene gál Istvánról
"Új öröm Budában", - kiálltott föl Vörösmarty Mihály "Szép Ilonka" c. költeményében. Így igaz, új örömet, új szépséget, új igazságot áhitunk. Ezért figyelmezteti minden idők minden induló költőjét, festőjét Ady: "Valami újat lelni, kitalálni", hangoztatja. Cene gál István következetesen ezen a nyomon halad a készülődés csöndjében, elszánt akarattal.
Egészséges látványt, színek örömét sugározza művészete, nem nyomasztó, hanem eredeti és bizalommal telített képi világa. Igaz, bizonyos félelmeket is tükröz fölismert látásmódja, de energikus újdonságai reményt építenek. Küzd azért, hogy a sok elzárt magánvaló közös kincsünké váljon. Álomszigeten él, álmok valóságát működteti, ezért mindig belső tájat fest, - Vajda Jánossal együtt hirdeti, Ő nem szavakkal, hanem képi ciklussal, - "ébren is mi álmodunk". Cene gál István éber álmai ezért gondolatok, álmokat testesít a szín, a forma álmokat, eszméket, új gondolatokat. Szellemi környezete lett Iványi Ödön és Földi Péter, ők lendítették abba a termő irányba, hogy képzelete szabadon szárnyra keljen. Megtörtént a varázslat, s ezt tágabb rokonságának és nagy elődeinek köszönheti. Ajvazovszkij és Turner határtalan tengerei, Salvador Dali nyitott tágassága, Max Ernst rajzi automatizmusa, mely mindvégig a gondolkodás mesgyéjén maradt, Yves Tanguy határozott tárgyakat is rögzítő levegős víziói, René Magritte emblematikus sűrítettsége, Chirico metafizikus tisztázottsága, Bernard Schultze organikus gomolygága mind felvértezte Őt azzal a kérlelhetetlen eltökéltséggel, hogy kizárólag öntörvényeit építse.
Nem annyira Freud, mint inkább Jung tudatos tudatalattijának közösségi felismeréseit működteti az összes, általa felfedezett színnel, formával, - e párhuzamosan nemes végeredménye Jungról festett portréja. A szűkszavúság tömörítő fegyelme, a határtalanság igézete támasztja fel gondolkodással telített fantáziájában az új fogalmazás nyelvtanát, látványának új alapszókincsét, a lét törvényeinek új értelmezését. Cene gál István művészete úgy magyar, hogy mélységesen emberi. Nemzetközi? Sokkal inkább kozmikus, - Ő a Mindenség állampolgára, hazája a végtelen tér és a színes idő, számára Cered ugyanúgy a lét központja, a napfelkelte, mint a huszonkettedik távoli csillag ismeretlen sugárzása. Az az Ő motívuma, mely érvényes a tér minden pontján, - a végeláthatatlan idő összes rezdülésében. Az álmok színes testisége jelenik meg felületein, az igaz valóság, a fantasztikum igazsága.
Minden tanulságot önmaga irányába fejlesztett. Kérdezhetjük Adyval, - "lelt valamit', kitalált valami újat? Azon a meredek ösvényen jár Ő is, ahol a festő nem csak ábrázol, nem csak értelmez, hanem teremt. Illyés Gyula írta Ferenczy Béniről: "Mindenség-szelídítő Mester".Napjainkban már másra is törekedünk az embert óvó alázaton túl, - arra, hogy a homo sapiens már nem csak mérje magát, - József Atillát szabadon kölcsönözve, - a Mindenséggel, hanem idő - és térteremtő lénnyé váljon, kozmosz-teremtő létezővé. Cene gál István szürrealizmusának elvi állásfoglalása, hogy nem vigasztalan a lét, javítható az élet általános és egyedi minősége. Az Ő látványa nem csak látomás, hanem meggyőződés, annak a kinyilatkozása, hogy nem csak a kínai TAO és Kerouac "Uton" manifesztuma alapján haladunk előre és magasabbra, meredek ösvényen. Minden föltalált képi alapszó, vizuális mondatszerkesztés azt sugallja, minden új képződmény a színekkel szikrázó tér, a karcolt felület, Cene gál István teljes eszközrendszere nem csak hírdeti, hanem építi, hogy értelmes a létezés, - még pontosabban,értelmessé kötelező teremtenünk.
Ö festészettel végzi fáradhatatlanul ezt a küldetést. Veszély akad elegendő. Az ózonlyuk, a sivatag, a lelkület sivatagosodása, a magány kínja, a felderengő árvaság, fekete árnyak, de az ember, a festő Cene gál István hite és meggyőződése szerint nem rotokolhat a hiábavalóságnál. Előre tekint. Ő a tudatalattit is az új tudat részévé avatja az új képek sokaságával. Két időt elevenít föl az "1492" c. képen, - Kolombusz Kritóf korát a háborgó óceánon hányódó, de mégis előre haladó vitorlásokkal és jelenünk közelmúltját a New York előtt magasodó Szabadság szoborral. E két időtér azt az igazságot látatja, hogy mindannyian Kolombuszok vagyunk, vagy azzá kell lennünk.Az álomvalóság minden rétegét közelíti. Lépésről - lépésre halad előre, megfontolt merészséggel, s ahogy elvontabbá válik, egyúttal világosabb és tömörebb képi okfejtésben gyönyörködhetünk, áttetszőbbé válik termékenyítő álomvilága azon emberi alapmérték alapján, melyet Leonardo da Vinci és Le Corbusier festményei, szobrai, építményei közölnek a költészet és a tudomány magaslatán. Cene gál István is mert maga lenni következetes munkával, mely egyre inkább alkotás.
Viszonylatokat figyelve, új gondolkodási-kép viszonyokat teremtve. Fényt és színt, hajnali világosságot és árnyakat, örvénylést, absztrahált tengert, megszólítja megnevezhetetelen belső régiót, így és ezért a "Holt táj" is él, a puhult sziklák is női központtá válnak egészségesen vonzó erotikává. Ez is élet. Cene gál István nem feledkezik meg róla. Az ébredés már ébrenlét, tudatos álom, amikor a tudatalatti tényezők is láthatóvá válnak interpretációban. A semmi partján lecsapódó madár is az örökkévalóság általános színes testébe olvad, a zöld tenger is, a kék óceán nemkülönben, sőt a "Beszakadt világ" is gyógyul a szikrázó színek kristályaiban. Nagy öblök, szakadások ellenpontozzák a gömbös megnyugvást és a harmóniát megfejthető képi rejtvényeiben. Egyik fő műve az "Álom" barlangszerű mélyedéssel, szakadásokkal, monumentális szem-imitációkkal, víztükörrel, sejtelmes áttetszésekkel. Absztrakt és lírai szürrealizmusaa kék és a többi szín ámulatában a teremtő abszurd határáig jut el és kottáz "Egy sohasem élt pillangó"-t. Másutt az ébredés drámáját ragadja meg, ahogy egy nagy test tápászkodik föl a végtelen homokból. Ki ez a porba teremtett Gulliver? Mindannyian azok vagyunk, így felel kérdésünkre Cene gál István. Új választ talál "Don Quijote" vándorlására. Föltárja a fátylat a kép, - úton járunk valahányan, Föld az ablakunk, melyről kinézünk a méretlen időbe. Mintha vérezne a virág művészete másik pontján, s összetörik az üveg is. "Minden egész eltörött", - kiáltja Ady, - Cene gál István gyógyítja e törést, - a nagy sérülésben a szellemiség sértetlen marad.
Megindító az "Egy csepp csoda", - s mi nem az?
Különös országtérképek válnak a kép ábráivá, hellenisztikus árnyak a frottázsok szikraözönében. Minden mű a "Szakadék széle", de a remény is ott lel otthonra, nem engedélyezi a kétségbeesést Cene gál István önmagában, - kék madárral ellenpontozza és minden rangú, minden színben pompázó pillangóval, - Ők a nyár, a fény, a bársonyos éj követei , - lila, sárgaárnyalatokban tündökölnek.
Az emberi szem is elhagyjaönnön határait, - maga a létezés, fülujjong a piramis körzetében, álomból int felénk, hegyekre tekint, emléket hordoz, ezredvéget jelöl. Korunk dilemmája, a feketedő világ is érzékelhető, a veszély az összetett szem-pillangó motívumok, világvégi fák terebélyesítik az élet gondjait. Nyüzsög a kopárság, - idézet Pilinszkytől, de Cene gál István képein sem jut uralomra."
