Csók Rómeó


Csók Rómeó

A Csók család Erdélyből származik , és aki ezt a nevet viseli mindenki rokon valamilyen szálon, mert szétágazott a család. Volt aki Erdélyben maradt, esetleg felvette a Cioc (ejtsd: Csók) nevet ( pl .van egy neves hidrogeológus ezen a néven), de a többség lassacskán áttelepült Magyarország területére, egy része a balatoni régiókba, más része Pestre, továbbá Európa egyes országaiba, sőt még Kanadába is. Jómagam 1924. október 4-én születtem Budapesten. Egész fiatal koromban Párizsba mentem a szüleimmel, ott végeztem el az iskoláimat. Gyermek ésszel még fel sem fogtam akkor, hogy ez a lehetőség nekem mit is jelent, szinte észrevétlenül csöppentem bele egy szabadszellemű európai közegbe, amely jelentősen befolyásolta az addigi világról alkotott nézeteimet, a szabadság érzetét. Ez a szabadon gondolkodó és alkotó művészek pótolhatatlan közelségét jelentette a mindennapjaimban. Hisz magamba szívhattam a Szajna-parti levegőt minden művészi aspektusában, a Notre Dame-ot, a Quartier Latin-t Szent Mihály útjával, az Eiffel-tornyot, a Diadal Ívet, a boulevard Hausmann-t, a rue de Rivoli-t és mindazt a sok csodát és varázslatot, amellyel ez a bűbájos metropolis megajándékozza az ott élőket. A mai napig jó érzéssel tölt el a város hangulata, a jóízű kávéházi beszélgetések a haladó gondolkodású fiatalokkal, és természetesen de nem utolsó sorban a varázslatos párizsi nők...

Hazatértem után, itthon beiratkoztam 1943-ban Gallé Tibor festőiskolájába, - amit nagy megtiszteltetésnek vehettem hogy oda járhattam, hisz ott már számos jelentős festőt bocsátottak útjára, mert ott alaposan mindenre kiterjedően oktatták a festészetet. Ottani mesterem Heinz Henrik volt, akinek meggyőződése az volt, hogy az alapokat szénrajzzal kell kezdeni, s ezen tudásomat nála alapoztam meg. Édesapám aki addig kissé kétkedve fogadta a rajongásomat a festészet iránt, egyszer összepakolt a rajzaimmal egyetemben, s elvitt az "öreg Csókhoz", ahogy a családban hívtuk Csók István kétszeres Kossuth-díjas festőművészt, hogy megmutassam neki a grafit rajzaimat és a festőiskolai szénrajzaimat. - "Na, öcsém, ahogy az időd meg az enyém engedi, ugorj fel hozzám. Festő leszel" - mondta.

Az olajfestészeti tudásom igazából tőle származik, ő tanított az olajfestés tudományára, és mutatott meg majdnem minden fogást. Az ismert történelmi időkben, amikor is a festészetből nem lehetett igazán megélni, váltanom kellett. Elmentem műszaki rajzolónak, majd beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetemre, hisz az életfelfogásom minden területen az, hogy tovább kell fejlődni és nem szabad megállni egy szinten. Ezért elvégeztem az általános mérnöki kart; s mint okl. építőmérnök jöttem onnan ki. Posztgraduális képzésen még elvégeztem Miskolcon a hidrogeológiát, aminek okl. szakmérnöke lettem. Mindezek mellett otthon folytattam festői tevékenységemet, mert ez mindig varázslattal töltött el, ebből még munka mellett sem tudtam kiszállni. 

Szerettem és szeretek is festeni. Vallom azt, hogy művészet nélkül lehet élni..., de minek?! Úgy érzem, hogy élettapasztalatom és a sok évtized alatt felhalmozott tudásanyagomat, igazán csak most tudom kamatoztatni, mikor is már nem a technikai tudásmegoldás kényszere köt gúzsba, hanem szabadon engedve a fantáziámat, tudom az érzéseimet és érzelmeimet kifejezni és továbbadni a képeimen. Külön meghatározó korszakomat öleli fel a Férfi tanulmányfej c .szénrajz 1944-ből; továbbá 1949-ből az Osztályharc című olajfestményem, mind kettő az adott kor eseményeinek a sodrását mutatja be, a nehéz és küzdelmes életet. A Tűz című festményem 1986-ból egy kazánfűtő munkást ábrázolt, mely időszak alatt egészen közelről tapasztalhattam meg ezt az életformát. Továbbá ide tartozik még a Vendel c. képem (ez Ausztriába került), ami szintén egy magyar munkásember portréja. 

Aztán alföldi témájú és légkörű festményeim következnek: A biciklis fiú (1986), ami Belluno-ban, Olaszországban található; A "Tanyai hangulat" szintén '86-ból; a Jula néni (1986); A Mi újság a faluban? (1987, ez Milánóban van); A Tűz II (1988), ez egy kigyulladt kocsit ábrázol egy alföldi úton; Át kéne menni (1988); a Városi lány falun (1990); az Üzenet (1991) szintén Ausztriában található; Érted már? c kép.(1991); a Bugaci pusztán (1995); Egy tiszai révnél (2003). Közösen festettem Takár Emőkével az Egy lászlófalvai tanya (2003) és a Jön a gazdi (2004) c. képeket. Remélem, hogy több közös festményeink lesznek még, mert Emőke egyike az ország legkiemelkedőbb tájképfestőjének.

 

Az egyéb témájú vásznaim között :

" Pestújhelyi részlet" (1986); a Taksonyi nyaraló (1987); a Hegyek között Itáliában (1988), a Vakáción (1988) c. képem ami Lyonban található; a Kontrasztok (1989), ami pedig Brentonico-ban, Olaszországban került eladásra. A Tisztelet a Nőnek (1989) Pedovena- ban van (Olaszország); a Nő piros rózsával (1989); Egy műterem születése (2003); Magyar rapszódia (2006).

 

Vannak absztrakt stílusban festett képeim is:

Stilizált női fej (2002); Sikoly és fájdalom (2003), ami a 2007-es IV. WIP (World Institute of Pain) Nemzetközi Kongressus emblémája lett és a festmény az USA-ban, Texasban, Lubbock városában van; Neuré (2004), Lubbock-ban van; Örvénylés (2004), Lubbock-ban van; Vörös és fekete kékkel és sárgával (2004). Az Anonyma (2003) c. képem magában hordoz úgy absztrakt, mint realista elemeket. A Lána és Zeila c. festményemen szürrealista mitológiai kép (2003). A Genezis (2003) és az Újjászületés (2004) c. képeimen szintén találhatók realista és absztrakt elemek egyaránt, úgyszintén a Lyra és a görög lány (2004), valamint a Szinorgia (2007) és a Druida (2007) c. festményeimen.

 

Portréim:

A Férfi tanulmányfej I. és II. (1944), az Osztályharcon és a Vendel-en kívül (ezek szintén Ausztriában vannak): A művész felesége (1991); Queeny és a szellemek (2003); Hegedűs Valér képmása (2004); Egy magyar lány Párizsban (2004): ezen a megasztáros Oláh Ibolya arcképe látható; Egy francia lány Pesten (2004); s Szalmakalapos hölgy (2004); Lipcsey Edit énekművésznő portréja; Koltayné Zolder Klára művészeti írónő portréja (2004); Takár Emőke festőművész képmása (2005); Napszemüveges hölgy (2005); Czeizel Vilma képmása (2005); Selley Zoltán képmása (2005); Müller László képmása (2005); Lukács Annamária (2006); Egy mai Mona Lisa (2006). 

Külön említésre méltóak a kelta és a párizsi témájú festményeim:

Beatrix a dolmeneknél (2007); Excalibur (2007); Druida (2007); Moulin rouge (2007); Egy párizsi clochard (2007); Gérard (2007). Nagy sikerű kiállításom volt a XV. Kerületi Kozák Téri Közösségi Házban Takár Emőke festőművésszel közösen 2003 november 15-től 28-ig, ahova a XV. Ker. Közösségi Televízió is kijött közvetíteni. 

Mint érdekesség, az egyéb kiállításaim között megemlíthető a XVI. kerületben 2004. július 9-től augusztus 9-ig tartott a Maconkai Orosz László Galériában (Budapest, XVI. ker. Batsányi János utca 28-32) tartott kiállításom, aminek emlékére festettem az "A Maconkai Orosz László Galéria esti fényben" című képemet. Valamint a XVI. Kerületi Önkormányzati Galériában 2007. február 19-től március 8-ig tartó kiállításom, aminek a címe: ?A keltáktól Budapestig, Párizson át. (Epitomé). Ezt a XVI. Kerületi Újság is meghírdette.

 

FONTOS!

Még 2005-ben megalkottam a tizedig Múzsát, a festészet Múzsáját, amit Kvyneának neveztem el. Tehát megalkotása Magyarországon, Budapesten, pontosabban a XV. kerületben történt, ami művészeti írók szerint is egy elismerten komoly és fontos művészettörténeti eseménynek számít. Ezért erről tájékoztattam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumot, az Európai Unió Kulturális Állandó Bizottságát (Brüsszel), és több egyéb fórumot. Kvyneát a "Nálunk a tizedik Múzsa" című olajfestményemen örökítettem meg, egy 100x65 cm méretű vásznon, ami a nagyközönség számára először volt látható a 2005 szeptember 16-án megnyílt kiállításomon, a XV. ker. Kozák Téri Közösségi Házban. Ez az alkotás most már a XV. kerületi Önkormányzat tulajdonába ment és ott megtekinthető az egyik ülésteremben.

 

FONTOS!

Egy másik érdemesnek tekinthető dolog az, hogy a XV. kerületben levő bányatavat, horgász tavat, aminek eddig nem volt neve, elneveztem még 2005-ben a Múzsák tavának. E tavat a következő festményeimen már megörökítettem: Horgász a bányatónál; Festő a Múzsák tavánál; Jó tavi levegő (mindegyik 2005); Naplemente a Múzsák tavánál (2006). A téma továbbra is érdekel. Felajánlottam 2006.03.16-án az "Egy magyar lány Párizsban" című festményemet a Magyar Művészekért Alapítvány támogatására.

 

Tagja vagyok a Művészetbarátok Egyesületének, valamint a Corvin Művészklubnak.

 

Kelt: Budapest, 2007. február 20-án.

Csók Rémó

festőművész


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2012. augusztus 30.
Nézettség: 1,050 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Csók István Következő cikk: Csontos Beáta


   







Tetszik  




Képek


Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: