Gebauer Ernő


Gebauer Ernő

(Hartberg, 1882. január 17. – Pécs, 1962. március 24.) festőművész. 

 

Édesapja, Gebauer Gusztáv erdőmérnök. Felmenői között több kiváló művész volt a festészet és a zene területén. Édesanyja, Siebenlist Mária nagyváradi születésű volt, Szegeden nevelkedett. Gebauer Ernő tanulmányait Grazban kezdte, majd Pécsett tanult. Az érettségi vizsgát a Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (a mai Széchenyi Gimnáziumban) tette le 1902-ben.[1] Ezt követően Budapesten tanult, a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde növendékeként, a rajztanári képesítést 1905-ben szerezte meg. Ezután 1906-1910 között Székely Bertalan tanítványaként a képzőművészeti főiskolán folytatta tanulmányait.[1] Mint festőnövendék, többször vett részt olaszországi tanulmányúton, a mesteriskola befejezését követően is egy évet tartózkodott Itáliában. Székely Bertalan tanítványának kompozíciós érzékét igen nagyra értékelte. A mester meglátása végigkísérte Gebauer Ernő egész életét, freskók és seccók sokaságát alkotta. Vallási témájú faliképei és seccói 57, elsősorban pécsi, baranyai és Tolna megyei templomban csodálhatók meg. Világi témájú freskói pécsi közintézmények – többek között a Nagy Lajos Gimnázium, a pécsi belvárosi filmszínházak, továbbá az egykori pécsi “Nagycsemege” (ma étterem) – falain láthatók.

A faliképek mellett festőművészeti alkotások - olajfestmények, akvarellek - is sorra kerültek ki a keze alól. Közel hat évtizedet átívelő munkássága során portrékat, városképeket, tájképeket festett, valamint életképeket alkotott vásári forgatagról, külszíni bányajelenetről, viharról. Az 1960-ban készült, Az Apokalipszis lovasai című alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van. A Szépművészeti Múzeum az új magyar képtár számára vásárolta meg egy havas pécsi tájképét. Több alkotását a pécsi Janus Pannonius Múzeum birtokolja.

Grafikai munkássága szintén szerteágazó: tervezett ex libriseket, bélyegeket, könyvborítókat - például bátyja feleségének, Mollináry Gizella (Gebauer Gusztávné) magyar költő, írónő több könyvéhez. Illusztrált pécsi könyveket, egyházi kiadványokat. 1919-21 között, Pécs szerb megszállása idején szükségpénzeket bocsátottak ki a városban. 1919-ben Gebauer Ernő a 100 koronás pécsi szükségpénz tervpályázatát megnyerte, majd egy évvel később ennek a tervnek az átdolgozásával került forgalomba az ötkoronás bankjegy. A második világháborút követően, 1945-ben újabb városi pénzek tervezésével bízták meg a művészt, aki ekkor a 10, 20, 50 és 100 pengős címletek terveit készítette el, de ezek megvalósítása elmaradt. Az 1925-ös genfi Eszperantó Világkongresszuson részt vett, az erre az alkalomra általa készített eszperantó képeslapok bejárták az egész világot. A festészet mellett oktatott is. Bár hivatásos pedagógus nem kívánt lenni, életét mégis végigkísérték a tanítványok: 1919-től működtetett festő- és rajziskolát, s még az 1950-es évek végén is számos pécsi fiatal hozzá járt tanulni. Volt, hogy egyszerre három festőiskolát vitt: a városit, a szabolcsi bányászokét és a vasutas festőiskolát. Neves tanítványai: Gádor Emil, Kelle Sándor, Őry József, Vass Bertalan. Gebauer Ernő élete összeforrt szeretett városával, Péccsel. A város köztiszteletben álló polgára volt: festőművészi munkája, művészetszervező tevékenysége, oktatói munkája mellett kedves és szerény személye tette népszerűvé. Életében csak három egyesületnek volt tagja: a Mecsek Egyesületnek, az Állatvédő Egyesületnek és a Pécsi Művészkörnek.

 

Díjai  

Diplom d'honeur, Nemzeti Szalon (1928)

PKMT Weber Xavér Ferenc-díja (1930)

Pécs város díja (1932)

Szent Márton Céh plakettje (1936)

 

                       

 

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. szeptember 16.
Nézettség: 603 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Gáyor Tibor Következő cikk: Gedeon Zoltán

Forrás:
hu.wikipedia.org


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: