A képzőművészet iránt gyerekkorom óta vonzódást érzek, édesanyámmal sok téli estén rajzolgattunk, festegettünk. Ő segített abban is, hogy megtanultam észrevenni a természet csodáit, rácsodálkozni a természet adta szépségekre. Mindig is ott motoszkált bennem, ha valami szépet láttam, hogy milyen jó lenne azt megfesteni, de erre egyéb okok miatt csak 46 éves korom után kerülhetett sor.
Igaz, tanítóként sokat rajzoltam tanítványaimnak, de a festést csak 1997-ben kezdtem el komolyabban. Azóta több, mint négyszáz képet készítettem.
Számomra nagyon fontos, hogy képeimmel szépséget, harmóniát, nyugalmat tudjak közvetíteni. A képek többnyire az otthonok falát díszítik, az otthonok szerepe pedig az, hogy a bennük élő embereket megnyugtassák, pihentessék, feltöltsék, hogy aztán helyt tudjanak állni ebben a kemény világban.
Ehhez nekünk alkotóknak is nagy belső nyugalomra van szükségünk, amit - hála a környezetemnek - meg is kapok. Szerencsés vagyok, hiszen elsőszámú hobbim a tanítás volt .39 évet tanítottam, de még az utolsó napig is örömmel mentem be az iskolába. Igyekeztem a gyerekek között is türelmet, szeretetet, nyugalmat árasztani, mert tudom, hogy ez számukra mennyire fontos. Nagymamaként sokat rajzolgatunk, festegetünk unokámmal, Marcellal, boldog vagyok, hogy ő is szívesen vesz kezébe színes ceruzát, ecsetet.
1980 óta Szekszárdon élek. 1997 óta tagja vagyok a Bárka Művészeti Szalonnak, és a kaposvári PART Egyesületnek ahol lehetőséget kapunk arra, hogy rendszeresen kiállítsunk közösen és egyénileg is, a megyén belül és túl. Számos közös és egyéni kiállításon vettem részt. Nyaranta rendszeresen járok alkotótáborokba, ahol tudásomat gyarapíthatom
Összegezve, mit is várok a művészettől?
"Amit az élet csak ritkán ad.Szépséget, finomságot, nyugalmat, harmóniát.
Ragadjon magával, emeljen fel, kényeztessen.
Töltsön fel, adjon erőt, hogy helyt tudjak állni
ebben a kegyetlen valóságban."
Zsiros Ari
