festő, grafikus
(Budapest, 1902. –Párizs, 1997)
Művészeti tanulmányait Budapesten, Bécsben és Párizsban végezte. 1959: Prix Internationale de la Peinture, Vichy (FR). 1928 óta Párizsban élt, a festészet mellett díszlet- és jelmeztervezéssel, illusztrálással is foglalkozott. Erőteljes absztrakt felfogásban dolgozott, sötét sávokból alakította ki képfelületeit.
Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte el Jaschik Álmos iskolájában. Bécsben Cossmann mesternél megismerkedett a metszetkészítéssel, majd 1928-tól Párizsban tanult tovább. Először André Lhote, azt követően pedig Fernand Léger növendéke lett. Ekkoriban főleg rajzokat, rézkarcokat készített. Vera Veron néven 1930-ban rézkarcokkal vett részt a Salon d’Automne-on, amelyekkel nagy sikert aratott. (1930-ban, az Erdélyi Helikonban közölt írásában Gyomai Imre is a grafikusok közt tartotta számon.)
Az 1931-es Salon d’Automne-on rajzokkal, az ezt követő évben újra rézkarcokkal szerepelt. 1936-ban a londoni Storren Galleryben főleg a cirkusz világának jeleneteit feldolgozó akvarelleket és rézmetszeteket állított ki. Ebben az időben erősen foglalkoztatta ez a téma, és a párizsi Editions Bonaparte kiadásában Le Cirque (Cirkusz) címmel egy albumot is megjelentetett. Férje Lancelot Lengyel (Lengyel László), szintén festőnek indult, és több csoportos kiállításon is szerepeltek együtt, de az ő nevét inkább numizmatikai tanulmányai és műkritikusi írásai tették ismertté. 1946-ban mindketten részt vettek az ellenállás áldozatainak családjait segítő párizsi kiállításon. Braun Vera egy szénrajzával, Lengyel László pedig egy temperával készült kompozíciójával szerepelt 1947-ben, az Európai Iskola keretei között megrendezett Francia–magyar kiállításon. A Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete képzőművészeti csoportjának tagjaként Braun Vera 1948-ban három figuratív képét állította ki a Francia, spanyol köztársasági és párizsi magyar művészek tárlatán a Nemzeti Szalonban (amelyen Lengyel László szintén szerepelt néhány alkotásával), és a stockholmi Nationalmuseumban megrendezett magyar grafikai kiállítás franciaországi résztvevői közt ugyancsak találkozunk mindkettőjük nevével. Braun Vera 1959-ben elnyerte a Prix Internationale de la Peinture-t, a festészet nemzetközi díját. A festészet mellett díszlet- és jelmeztervezéssel, illusztrálással, és üvegablak-tervezéssel is foglalkozott. A negyvenes évek végéig figuratív képeket készített, kedvelt témája volt a kikötő és a természet.
Sötét tónusú absztrakt kompozíciói, melyeket tompa, visszafogott színek jellemeznek, gyakran képzeletbeli tájképeket idéznek. Legérdekesebb alkotásai, melyek az ötvenes évek elején születtek, leginkább Hartung és Soulages azonos időszakban készült munkáival mutatnak rokonságot, míg más, későbbi műveiben a keleti művészetek hatását fedezhetjük fel. 1940-ben résztvevője volt a Salon des Indépendants-nak, majd később a Salon d’Automnenak, a Salon des Surindépendants-nak és a Salon de Mai-nek is. 1970-ben több figuratív és absztrakt alkotásával szerepelt a Passuth Krisztina által szervezett XX. századi magyar származású művészek külföldön című műcsarnoki tárlaton. 1973-ban a párizsi Galerie Camille Renault-ban mutatkozott be egyéni kiállításon, melynek sikere a galéria újabb meghívását eredményezte 1976-ban. Ekkor a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris megvásárolta egyik festményét. 1975-ben szerepelt a Galerie Isis rendezésében sorra kerülő Peintures et Sculptures des Artistes Hongrois en France kiállításon.
1979 májusában kiállított a Kölcsönös Segélyző Magyar Egylet rendezésében, a Magyar Házban sorra kerülő Salon du Printemps-on (Tavaszi tárlat). 1982-ben a Tisztelet a Szülőföldnek című kiállításon, amelynek helyszíne újra a Műcsarnok volt, három absztrakt festményét állította ki, amely az ég és a föld témáját dolgozta fel. Ekkoriban már barátaitól, ismerőseitől távol, Dél-Franciaország hegyeserdős vidékén, egy Yssingeaux-közeli tanyán élt. Utódok, rokonok nélkül maradt, ezért művészi hagyatékát egy szegényeket támogató szervezetnek, a Les petits Frêres des Pauvres-nak juttatta, amely azt 2003-ban árverésre bocsátotta.
Egyéni kiállítások
1933 • Storren Gallery, London • Gallery Belford • Galerie Renault, Párizs • Galerie UNIP, Lausanne (CH).
Válogatott csoportos kiállítások
a Salon d'Automne és az Artistes et Ecrivains Revolutionaeires kiállításai, Párizs
1970 • 20. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.
