Urbán Gábor- festőművész

Festéssel egészen fiatal korától foglalkozott. Az általános iskolá-ban, ahol tanára Szilágyi Gábor festőművész volt, sikerrel vett részt versenyeken, pályázatokon is. Egész fiatalon bekapcsolódott a szabadkai Munkásegyetemen mű-ködő képzőművészek csoportjá-nak munkájába, amelyet Gojko Novaković (Szabadka, 1936.) és Ivan Jandrić (Velika Trnovitica, 1931.) keramikusok vezettek.

Szabadkán végezte el a közép-iskolát. Az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészet szakán tanult, majd Szabadkán Balázs G. Árpád festőművész ta-nítványa volt mintegy tíz évig.

Húsz évig állami vállaltnál dolgozott, majd 1983-tól szabad művészként csak festéssel foglalkozott.

Tagja volt a Q Képző-művészeti Csoportnak (1983-tól). 1988-ban hosszabb utat tett az USA-ban, ahol több kiállítása is volt.

1991-ig Palicson élt, de rendszeresen az Adriai tengerparton alkotott. A délszláv háború kitörésekor a jugoszláv hadsereg tartalékos tisztjeként behívták, de ő a szolgálatot megtagadta, és családjával Magyarországra költözött.

Az utóbbi években is rendszeresen Hvar szigetén Stari Gradban alkot, ahol állandó kiállításai is vannak.

Az 1970-es évektől kedvelt témája volt az emberi arc, amellyel a modell belső életét fejezte ki. Sok ismert szabadkai közéleti ember portréját festette meg, majd ezt követték a tájképek és a versillusztrációk. Szakrális témákat is festett – több szabadkai és környéki templom oltárképét festette (szabadkai Paulinum; kelebiai templom; hajdújárási templom). Elsősorban figurális festészettel foglalkozik, gyakran fest monu-mentális, sokalakos képet. Képeinek egyik állandó témája a ló, rendszerint csoportban. Színvilága eleven, témáit a természetből, kör-nyezetéből, eseményekből, mitológiából, gyakran képzeletéből meríti. Gyakran fest tájképeket, az alföldi tájtól a tengerpartig (ame-lyet szintén otthonának tekint). Ismétlődő témája a horizont, az ég és a tenger találkozása. Több, Hvar szigetének múltjával kapcsolatos eseményt is megörökített (Pharos-i allegória). De tájképein megjelenik a falu, Etyek is. Festményeinek egy része a zene ihletésére keletkezett: a zene, mint téma, állandóan jelen van művé-szetében (Koncert, Zenészek, Az öreg csellós, Hegedűsök).

Képein nagy szerepe van a kom-pozíciónak, az elemek tudatos el-helyezésével ritmust teremt. Versillusztrációkat is festett, Kosztolányi-, de főként Nagy László verseihez (tizenöt olajképet), ezek szürrealista látomások. Monotípiákat is készített. 2009-ben meghívást kapott a Florence Biennale-ra (Firenze).