Bartha László


Bartha László

1926-1933: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Benkhard Ágost.
1942: a Szinyei Társaság nagydíja;
1962: Egry-díj;
1963: Munkácsy-díj;
1971: Nemzetközi Biennálé díja, Muraszombat;
1972: Egri Akvarellbiennálé díja;
1973: Nemzetközi Biennálé, Muraszombat, fődíj;
1975: érdemes művész;
1984: kiváló művész;
1993: Kossuth-díj.
1937-1938-ban Olaszországban volt tanulmányúton,
1946-1948-ban a francia kormány ösztöndíjasaként Franciaországban volt tanulmányúton, ahova több hónapos tartózkodásokra többször (1960, 1962, 1967, 1972) visszatért.
1950-1952-ig a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának munkatársaként restaurálással foglalkozott.
1955-1968 között Tihanyban, azután Kőszegen élt és dolgozott;
1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja lett.


A nagybányai művésztelep hagyományait átörökítő Miskolci Művésztelepen többször dolgozott. A közvetlen tájszemléletre, motívumtanulmányozásra alapozott szemléletét, művészi karakterének kialakulását Ferenczy Károly oldott festőisége befolyásolta talán a legnagyobb mértékben. Első, realista szemléletű alkotói periódusában is ott van már a tartózkodó, márómár rejtőzködő egyéniség sajátosan bensőséges, vallomásos karakterű alkotói intonációja, kialakuló egyéni lírája. A 60-as évek elejéig tartó lírai realizmusának formaképletei, megjelenítési módszerei és színhasználata hazai hagyományokra alapított, ám franciás ízléssel gazdagított. A 60-as, 70-es években - a lírai alaphangot megtartva - a műveken főszerepet kapott motívumok, motívumegyüttesek struktúrája változik: térbeli ritmusokká, ritmusképletekké, jelegyüttesekké, asszociatív színrendekké nemesülnek. Pályazáró alkotói periódusában a magyar festészet posztmodern irányzataihoz ugyanúgy találhatni utalásokat, mint festészetünk lírai absztrakt vonulatához. Színvilága két ellentétes póluson, a fehér-világos és a szürke-fekete terrénumában, valamiféle tört, misztikus belső ragyogásban teljesedik ki. Tollrajz és gouache illusztrációi, illusztrációsorozatai közel 60 kötetben jelentek meg.
Néhány példa: Guillevic: Föld és víz, Budapest, 1962; Áprily Lajos: Jelentés a völgyből, Budapest, 1965; Babits Mihály: Halálfiai, Budapest, 1972; Arnold Zweig: Grisa őrmester, Budapest, 1975; François Villon: Összes versei, Budapest, 1979; Thomas Mann: Válogatott elbeszélések, Budapest, 1974. Díszletterveket is készített: G. B. Shaw: Olyan szép, hogy nem is lehet igaz, Madách Színház, 1946; J. Osborne: A komédiás, Katona József Színház, 1958; A. Miller: Pillantás a hídról, Petőfi Színház, Veszprém, 1961; Szigligeti Ede: Liliomfi, Petőfi Színház, Veszprém, 1962; F. Dürrenmatt: Fizikusok, Nemzeti Színház, Miskolc, 1966; Németh László: Az írás ördöge, Nemzeti Színház, Szeged, 1970; Madách Imre: Mária királynő, Nemzeti Színház, Szeged, 1971; Sarkadi Imre: Kőműves Kelemen, Petőfi Színház, Veszprém, 1974. Pályája első másfél évtizedében a KÉVE, a Nemzeti Szalon, a Szinyei Fiatalok, az Alkotás Művészház és a Képzőművészek Új Társasága kiállításain, valamint a Nyolc festő, nyolc szobrász képzőművészeti csoport tárlatain szerepelt munkáival. 1957 óta országos és csoportos tárlatokon (pl.: Országos Képzőművészeti kiállítás, Balatoni Nyári Tárlat, Debreceni Nyári Tárlat, Országos Akvarell Biennálé) rendszeresen kiállított.

Mestere: Benkhard Ágost.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2012. december 30. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 1,087 Kategória: Képzőművészek » Festőművészek
Előző cikk: Barta Szilárd Következő cikk: Bartos Kinga


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: