(Pestújhely, 1930. január 5.–)
1949: Képző- és Iparművészeti Gimnázium; 1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Konecsni György, Barcsay Jenő, Koffán Károly. 1959: Világifjúsági Találkozó-díj; 1959-1962: Derkovits-ösztöndíj; 1964: Tornyai-plakett; 1966, 1975: Munkácsy-díj. 1963 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (utóbb Szakközépiskola) tanára, 1979-1983 között és 1996 óta ugyanott igazgatóhelyettes. Művészi indulását meghatározta az 50-es évek első felének politikai légköre; a festészetben és a szobrászatban érvényesülő kötöttségek alól a grafika bizonyos mértékig mentes volt, e területen stilisztikailag és tematikailag egyaránt szabadabban alkothattak a fiatalok, hamarabb és könnyebben építhettek be tevékenységükbe olyan eredményeket, amelyek a korábbi években Nyugaton elsősorban a festészetet gazdagították: Soutine, Rouault, Léger és általában az École de Paris művészetének a figurális gondolkodásban felhasználható részét. ~ a sokszorosító grafikai műfajok klasszikus változataiban, rézlemezen és kövön főképpen a rajzi hatásokra épülő kompozíciókat készített; mind a mai napig ez foglalkoztatja. Az 50-es években ő is, mint Kondor Béla, az emberfejeket az először Soutine-nél jelentkező szilvamag szem-háromszög orr szerkezetre építette, az ő megoldása azonban változékonyabb, mint Kondoré. (Kettejük régi művészi kapcsolatára utal ~: Valaki emlékére c. rézkarca 1978-ból.) Nagy formai gazdagsággal kezelte a rézlemezt, nemcsak vonal-, hanem foltmaratással és kitakarással, pozitív és negatív tónusokkal egyaránt rajzolva. Az elsők között volt a magyar grafikusok sorában, aki gyakran és mívesen készített színes nyomatokat több lemezről, illetve kőről. Volt egy érdekes formai újítása, amely - bár nem ő fedezte fel - az ő tevékenysége nyomán terjedt el a magyar grafikában: a megmaratott rézlemezt nem mélynyomó, hanem magasnyomó dúcként használva az eredeti kompozíció negatívját nyomtatta le; ezt az eljárást az eredeti mélynyomással keverten is használta. Tematikai érdeklődését általában irodalmi és történelmi élmények befolyásolták, sok illusztrációs ihletésű lapot is készített.
Mesterei: Konecsni György, Barcsay Jenő, Koffán Károly.
Egyéni kiállítások
1956 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1957 • Bukarest
1965 • Ernst Múzeum, Budapest • Gyula
1966 • Collegium Hungaricum, Bécs
1968 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
1972 • József Attila Művelődési Központ
1973 • Csók Galéria, Budapest
1974 • Városi Könyvtár, Miskolc • Békéscsaba
1975 • Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc
1976 • Kiskunhalas
1977, 1979 • Vác
1977 • Zichy-kastély • Kölesd
1980 • Nagymaros
1981 • József Attila Színház, Rétság
1982 • Csepel Galéria, Budapest
1988 • Iskola Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1959 • Fiatal Művészek Biennálé, Párizs
1966, 1969 • Bologna
1968 • 2. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület jubileumi kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1970 • Magyar Grafika, Varsó
1971 • Montréal • Nápoly • Tokió • Varsó
1972 • Grafikai Biennálé, Buenos Aires • Grafikai Biennálé, Firenze • 4. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó
1973 • Róma
1975 • Gradec (YU)
1976 • Mai magyar grafika és kisplasztika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977 • Grafikai Biennálé, Besztercebánya • Magyar Grafikai Kiállítás, Madrid
1986 • Grafikai Biennálé, Krakkó • valamint rendszeresen kiállít a miskolci grafikai és a salgótarjáni rajzbiennálékon.
Művek közgyűjteményekben
Herman Ottó Múzeum, Miskolc
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
