Van egy hely bennem, ahova semmilyen út nem vezet. Próbálom megérezni, tapasztalatot szerezni róla, megismerni, szaglászni utána vagy belekóstolni, de mindez hiábavaló.
Van egy hely bennem, amiről semmit sem tudok, mégis a legjobban érdekel, és oda vágyom.
Amióta élek így van ez.
A festés is amolyan lépéspróba felé, tudom, el nem vihet, csak talán enyhíti egy picit a szomjat, ami bennem él.
Festeni jó. Festeni nagy kihívás. Festeni izgalmas, de ugyanakkor nyugtató is.
A festés az élet, a jövő-menő világ, s minden képpel, miként minden nappal abban lehet bízni, hogy hátha most sikerül, hátha most közelebb jutok, végre rájövök, hogy meg sem kell mozdulnom, mert már Benne vagyok, mert már Bennem van és így volt ez időtlen idők óta, csak nem hittem el, hogy ilyen egyszerű.
