Balatonfűzfőn élek amióta megszülettem. Egészen kicsi koromtól kezdve vonzódtam a rajzoláshoz, festéshez, mindenféle anyaghoz, amivel ki tudom fejezni magamat és azt a világot, ami bennem van. Ebben nagy segítségre volt a családom, akik mindig is támogattak mindenben, és gyermekkoromtól fogva odafigyeltek, hogy kézügyességem fejlődjön. Festeni sohasem tanultam, az idő és a tapasztalat voltak a mestereim. 2001-ben kezdtem el olajfestéket használni, és azóta is főként ezt az anyagot részesítem előnyben. Emellett készítek akvarell és olajpasztell képeket, használok üvegfestéket konyhabútorok, ajtók ablakok díszítésére. Szeretnék megmutatni az embereknek egy darabot egy másik, csodálatos és tiszta világból, hogy energiát meríthessenek, és lelkük, ebben a rohanó, elanyagiasodott világban pár percre megpihenhessen. Főként ebben a 2007-es évben sikerült eljutnom azokhoz a témákhoz, színekhez és formákhoz, amivel igazán ki tudom fejezni magam. Művészetemmel nem követek semmilyen konkrét stílust. Úgy festem meg a dolgokat, ahogy én látom és érzem. Nem kedvelem a felismerhetetlenségig elvont modernizmust, törekszem arra, hogy az, amit ábrázolok, a szabályoknak ne mondjon ellent (perspektíva stb.). Főképp „meleg”, nyugtató, kellemes színeket igyekszem használni, s olyan dolgokat megjeleníteni, ami kellemesen hat a szemlélőre. Célom, hogy képeim által az emberek, ha csak pár pillanatra is, de kilépjenek a „szürke hétköznapokból” és színesebben lássák a világot, mely körbevesz minket. Hiszen a színek és a formák, amelyeket vászonra viszek, ott vannak körülöttünk, csak észre kell venni. De mivel az emberek elszoktak attól, hogy a kicsi dolgokban – egy naplementében, egy virágban, állatban, vagy egy fény által elvarázsolt tájban- meglássák a szépséget, ezért meg kell nekik mutatni, fel kell hívni rá a figyelmüket. Nagyon kedvelem a fény erőteljes megjelenítését, általa még jobban előtűnik a tárgyak, anyagok, színek többletszépsége. A festészet számomra szellemi táplálék, maga a Megnyugvás; nélküle nem lennék teljes ember.
