"...Születtem Pécsett 1927-ben a Halak jegyében. Gyermekkorom óta csak olyan dolgokhoz kötődtem, amelyek a művészetekhez közel álltak.
Már akkor utazásokról álmodoztam. Édesapám támogatott, főleg a festészethez való törekvésemet.
Középiskolában már rendszeresen rajzoltam Klug György rajztanárom segítségével, osztályfőnököm, Papp M Teréz is bíztatott a továbbtanulásra, így már 16 éves koromban egy önarcképpel bemutatkozhattam a pécsi rajztanárok kiállításán.
Felvettek a Képzőművészeti Főiskolára érettségi ill. képesítő (tanító) után,
felvételi vizsga nélkül az addig rajzolt és festett képek alapján, de a háború
utáni családi viszonyaim miatt munkát kellett vállalnom. Igy kerültem először
Őcsénybe. Férjhez mentem az itt élő és született fiúhoz, Dr. Császár Pálhoz, aki a Tanítóképző után jogász lett.
Már iskolás koromban mesekönyv illusztrálását kezdtem el és el is fogadták a könyvet a Szt. István Társulatnál, de az államosítás a kiadását meghiúsította.
Azután elvégeztem a jogi egyetemet estin, három gyermek mellett, majd egy súlyos betegség visszakanyarított eredeti helyemre, a művészetekhez, a festéshez.
Először a zebegényi szabadiskolára jártam nyaranként. Itt Hincz Gyula
festőművész volt az irányítóm. Sokféle technikával ismerkedtem meg. Közben kétszer Párizsban tanultam néhány hónapig. Természetesen ez is hatással volt festési irányultságomban, de itthon, a gyulai Művésztelep lett a meghatározó.
Mindig is a realitás vonzott. Az ember és környezete.
Első kiállításom 1975-ben volt.
Közben tanítottam Pécsett különböző általános és középiskolákban, és elvégeztem a Tanárképző rajzszakát is, utána a művészképzőt. Sok festővel ismerkedtem meg, de szívesen tanítottam is. A komplex és a vizuális nevelés érdekelt, ezt próbáltam tanítványaimmal megvalósítani. Ezt a pécsi Nevelési Központ tette lehetővé, ahol közművelődéssel és műhely szervezéssel foglalkoztam.
1989-ban az őcsényi otthonunkban Galériát szerveztem, majd művészbarátaim is idejártak, itt alkottak, Szalma Gáborné polgármester volt a patronálónk.
Utazási vágyaim is megvalósultak. A nagy képtárakba eljutottam (Olaszország, Svájc, Lengyelország, Németország, Csehország stb) és természetesen nincs olyan táj Magyarországon sem, ahol meg nem fordultam volna. Utoljára 1995-ben Velencét festhettem, de férjem halála óta csak itt Őcsényben élek és festek.
2000-ben Dél-Afrikában voltam egy angol festőnő meghívására. Dél-Afrika és az ottani élet megismerése egy csoda volt az életemben. Ottani élményeimet próbálom most festeni, megmutatni."
