Martinek József


Martinek József

1904-ben született Pécsett.

A család 4 gyermeke közül ő a Püspöki Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói oklevelet 1922-ben és két év katonaság és 2 Vajtán töltött év után érkezett Tolnára. Akkor két fontos szempont alapján döntött így: közel akart maradni Pécshez, a szülőkhöz, és a festői hajlamát, a természetben festés lehetőségeinek szépségét találta meg itt. A polgári iskola akkori rajztanárában, Pallai Józsefben pedig festőtársra és barátra talált.

 

Egyszer katona barátja meghívására Jászladányba utazott; a templomban meglátott valakit, aki őt meglátta, és Bihari Sándor szavaival: mivel "azok közül vagyunk, kiket az isten csak egymásból tudott megteremteni és egymás nélkül nem tudunk sem a világgal, sem magunkkal mit kezdeni..."

... 1927-ben már pedagógus házaspárként együtt folytatták életüket Magda asszonnyal Tolnán.

A kortárs festői baráti kör is mind szélesebb lett, Czencz János, Szabó Dezső, Kertes Kollman Jenő, Lázár Pál, Oszoli Istvánné, Wallacher László, Végh János, Láng Sándor - olyan festőtársak voltak, akik tisztelték egymást, szívesem töltöttek egymás társaságában hosszú napokat, hogy átbeszélgessék, megmutassák alkotásaikat.

A festőpálya volt az, amitől édesapja megpróbálta eltéríteni, lévén ő templomfestő, megismerte e mesterség árnyoldalait is - járva az országot, Európát - nyugodtabb életet szánt fiának. A szülők megnyugtatására lett tanító, de addig küzdött, míg - bár jóval később - az összegyűjtött tudást, a folyamatos alkotás tapasztalatait nem válthatta be rajztanári diplomára. 1956-ban rajztanári képesítést nyert Pécsi Pedagógiai Főiskolán.

Később a Szegedi Pedagógiai Főiskola gyakorló iskolájának szakvezető rajztanára volt, majd 1958-59-ben Budapesten tanított. Ennyi kitérő elég volt ahhoz, hogy megérezze, ez az ő otthona, a tolnai Duna-ág, a bárkák, az ártéri erdő - de még a napraforgók is ide kötötték. 1959-ben visszaköltözött Tolnára, mint általános iskolai rajztanár és haláláig itt élt.

Művészeti tanulmányait Budapesten az Aba-Novák Festőiskolán kezdte, majd a bajai Rudnay-iskolát látogatta. Tolnára kerülésével egyidőben a helyi képzőművész kör vezetője lett, majd a Tolna megyei Tanács és az Országos Képzőművészeti Szövetség megbízása alapján 1959-től 1964-ig vezette a megyei képzőművészek munkacsoportját.

Főként korai képein lehet érezni, hogy nagy hatással volt rá Ferenczy Károly és Egry József alkotói világa. A plein air és a posztimpresszionizmus formajegyeinek sajátos ötvözete Ferenczynél és az ún. atmoszfére-festészet Egrynél - a jellegzetes fénytörések, a távlatok kitágítása - a tolnai festő ecsetjárásában egyéni alkotói világot teremtett. Ezen belül minden érdekelte, ami új, számára a festészet kiapadhatatlan tárháza a titkoknak és az benne a csodálatos, ahogy meg kell küzdeni érte.

Nagyon mély és állandó kapcsolatban él a művészettel. Az volt a legnehezebb időszak, amikor nem festhetett.

Két év fogság 1943-45-ig.Festészete - témáiban és számszerűségével is - fontos támpillére annak a hídnak, melyen a múlt értékei a művészet révén biztonságot, szilárd, járható utat teremtenek a jövőnek.

Jó tudni, hogy ez a nagyon sajátos Martinek-festészet már elfoglalta helyét a múzeumok képtáraiban, de az is jó, hogy ott van szinte minden tolnai család lakásában. Tőle tanulhattuk, hogy az alkotás tehetség és tisztesség dolga együtt, melynek örömében lelheti meg az emberi lélek a nyugalmat.

Tanulmányúton Bulgáriában, Olaszországban és Jugoszláviában járt.

Több önálló kiállítása volt Pécsen, Mohácson, Sopronban, Tolnán és Szekszárdon.

 

(A bemutató Fertőszögi Béláné írásának felhasználásával készült.)


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2015. november 12. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,011 Kategória: Képzőművészek » Fotóművészek
Előző cikk: Májer Zsófia Következő cikk: Máté Bence

Forrás:
www.tolnaart.hu


   







Tetszik  





Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: