Az 1930. január 27-én született Almási László fotóriporter így emlékezett vissza pályafutásának fontosabb részleteire:
"Budapesten, az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem. Dolgoztam mint vetőmagvizsgáló, áruellenőr, kalkulátor és mint hivatásos katona. 1956-ban a Gellérthegy pincebunkerjében orosz fogságba estem. 1956 decemberében leszereltem. Már gyermekkoromban is fotografáltam, kaptam egy gépet ajándékba, és megörökítettem a családi eseményeket. Ezekből a képekből semmi nem maradt meg, mert a Pozsonyi úti lakásunkat bombatalálat érte, kis híja volt, hogy nem pusztultunk el. Különböző lapoknál jelentkeztem fotóimmal, fotóriportjaimmal, amelyek meg is jelentek 1954-től a Művelt Nép, a Nők Lapja és az Ez a Divat hasábjain.
Amikor 1950-ben bevonultam katonának, összebarátkoztam egy Híres Tibor nevű fotóssal, akit eredetileg Hirschnek hívtak. A leszerelése után a Művelt Népnél dolgozott, politikai és színházi riportokat csinált, én pedig segítettem neki, a nagy vakulámpákat tartottam. Később én is a fürdőszobában laboráltam, amikor 1957 áprilisában szólt Hemző Karcsi, hogy a Képes Sporttól sokan elmentek, volna-e kedvem odamenni laboránsnak. Kisebb mérkőzésekről is kellett valami, ahová nyugodt szívvel elküldhettek, mert tudták, hogy jó anyagot fogok hozni. Úgy emlékszem, hogy külföldön 1963-ban, a prágai asztalitenisz-világbajnokságon voltam először. 36 évig dolgoztam mint fotóriporter, majd fotórovat-vezető, és 1993 végén innen is mentem nyugdíjba. Magyarországon soha nem volt annyi sportfotós, hogy ne fértünk volna el. Voltak az MTI-sek, Geleta és Záhonyi a Népsporttól és mi. Kelet-Európában az összes sportlapot vertük. A nyugatiakkal anyagi lehetőségekben és nyomdatechnikában nem versenyezhettünk, de szakmailag egy szinten álltunk: ha a L’Equipe és a Képes Sport fotósa ugyanarra a mérkőzésre ment el, akkor megközelítőleg azonos színvonalú anyagot hozott. 1969-től 76-ig rovatvezető voltam, akkor idegösszeroppanást kaptam, két hónapig feküdtem. Utána már nem volt kedvem a nagy harcokhoz. Az utolsó időszakban megint elvállaltam, aztán minden felborult: 1992 februárjában megszűnt a Képes Sport.
Munkám, fotóriportjaim elkészítése közben tizenkét európai államban jártam különböző világversenyeken, a tengerentúlon pedig Kanadában és Brazíliában. Három olimpiát fényképeztem végig (München, Montreal, Szarajevó)."
