Rajzolni hamarabb kezdett, mint járni vagy beszélni. Viszont sokáig etológus akart lenni, vagy ha az nem, akkor farkasokat megfigyelő természetfilmes. Végül a játék iránti szeretet és a szembeötlő kézügyesség terelte a képzőművészet felé. Azt nem lehetett nem észrevenni, hogy ha például lovat kellett rajzolni, az annyira ment neki, hogy a szünetben sorban nyaggatták az osztálytársak: nekik is! Ötvös-ékszertervezőnek tanult, közben viszont apró kamerájával járkált, és ha szép, régi tárgyakat vagy más izgalmasat látott, azokat lefotózta. Rátalálni szeret dolgokra, és ahogy nézi őket, elindul benne egy történet lehetősége. Más képekkel hozza össze őket, kreál valami szürreális, néha holdbéli tájat, ahol ezek életre kelnek. Annyira élvezi, hogy igazából meg van lepve, hogy ez másoknak is bejön.
Bán Sarolta alkotásai, album- és könyvborítói elsősorban külföldön népszerűek, de az ő keze nyomát viseli a Quimby és a The Moog legújabb albumának borítója is. Eredeti foglalkozása ötvös, de valójában most is hű eredeti szakmájához, hiszen digitális fotómanipulációit sokszor több mint 50-100 réteg ötvözésével, együttes kezelésével készíti el - elképesztő szakmai igényességgel. Hétköznapi elemekből szövi meseszerű, szürreális képeit, amelyek befogadásához semmi mást nem kell tennünk, mint hagyni, hogy az elképesztő látvány hasson ránk.
"Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben, szuperrealitásban, ha szabad így mondanom." [André Breton: A szürrealizmus első kiáltványa - 1923].
