(1870, Ungvár - 1961, Budapest)
Szobrász, Kossuth-díjas (1948 1960), kiváló mûvész (1958). Münchenben Hollósy Simon, Párizsban Auguste Rodin növendéke. Korai mûvei az impresszionizmushoz kapcsolódnak (Kain). 1902-ben Firenzébe utazott, ahol A. Hildebrand köréhez csatlakozott (Táncosnő, Első emberpár). Ettől kezdve élete nagyobb részét Firenzében töltötte, csak 1934 után tért haza végleg Budapestre.
Szobrait Párizsban, Berlinben, Bécsben, Velencében, Londonban, Kölnben, Amszterdamban állították ki. Meghívott művészként részt vett a Nyolcak művészcsoport kiállításán 1911-ben. 1922-ben Budapesten rendezett nagyszabású gyűjteményes kiállítást. 1923-34 között Firenzében a kubizmus absztraháló stílusában dolgozott, később azonban visszatér a klasszikus tradíciókhoz. Számos külföldi kitüntetést kapott, aranyérmet Bécsben, kitüntetést Párizsban, Londonban, San Franciscóban.
Köztéri szobra áll Firenzében, Svájcban. 1945 után nagyobb monumentális feladatokkal is foglalkozott, a több alakos Béke kútja halála után került felállítására (Budapest., XIII. kerület). 1945 után készített kisplasztikái témájukban és formázásukban egyaránt a realitáshoz közelítenek (Kasza-kalapáló, Ivó fiú). Síremlékplasztikával is foglalkozott (Sarbó-síremlék, Kernstok Károly édesapjának sírreliefje). 1948-ban a Fényes Adolf Teremben rendezett kiállítást.
Stílusát a kezdeti Rodin-hatás, majd kubisztikus formák után klasszicizáló törekvések jellemezték. 1962-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek emlékkiállítást műveiből.
