Yelena című fényképével a magyar fotográfia történetében abszolút rekordot állított fel, mellyel ez idáig 6 kontinens 46 országában több mint 365 díjat nyert. Ez a teljesítmény a FIAP (Nemzetközi Fotóművész Szövetésg) adatai alapján világviszonylatban is egyedi, mivel a FIAP nem tud még egy fényképről, amelynek ennyi díja lenne a világon!
Szabadúszó.
„Az vagy, ami a munkád,
nem több és nem kevesebb,
az eltűnő időből ez őriz meg,
emberségednek ez ad alapot,
arcod redőibe vési föl nevedet,
amelyet te hordasz,
amely te vagy
magad, egyedül
a munkád által örökre”
/Bárdosi Németh János/
Mindig hittem a művészet emberformáló erejében, a humánumban. Abban, hogy a munkámon keresztül megszólíthatom az embert.
1955. január 31-én született Szekszárdon.
1981-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola (ma Magyar Iparművészeti Egyetem) kerámia szakán Gorka díjjal.
Mestere Csekovszky Árpád volt.
1988-1996 a MIF Mesteriskolájában, 1997-től MIE kerámia szakán tanít. 1987-től a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán főiskolai tanár, 1998-tól főigazgató helyettes.
Néhány éve kezdett szobrászattal foglalkozni. Az autodidakta művész első szobrát Édesapjáról készítette mészkőből. Néhány kisebb munka után Szatmári Juhos László szobrászművész műhelyében készítette el első bronzszobrát.
Ez a szobor 1995-ben a Babits Mihály Művelődési Központban rendezett gyűjteményes amatőr kiállítás pályadíját nyerte el.
Szülei: Farkas Ferenc és Kovács Erzsébet. A szegedi Tömörkény István Gimnáziumban érettségizett, 1965-ben. Főiskolai tanulmányait is szülővárosában, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végezte, 1967–1971 között, ifjúkori mestere Tápai Antal. 1971–1973 között Szekszárdon általános iskolai tanár volt. 1973–1975 között középiskolai pedagógusként dolgozott.
1963-ban születtem Nagykanizsán, majd egy Tolna megyei kis faluban nőttem fel.Jelenleg Kapospulán élek feleségemmel. Fiaim Attila és Gergő a filmszakmában dolgozik.
A rajzolás végigkísérte eddigi életemet, majd 1996 óta a színek világában próbáltam megörökíteni a számomra érdekes és rám érzelmileg ható dolgokat autodidakta módon.
Szombathelyen születtem (1942), de Szekszárdon jártam iskolába 1948-1960 között. Apám régi szekszárdi családból származik, szívesen fogadta a megbízást hogy az alakuló OTP vezetője legyen. Akkor (1948) hárman voltak, amikor nyugdíjba ment mint az OTP Tolna megyei fiókjának igazgatója, több mint 120 munkatársától búcsúzott.
1992-ben végzett a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem erdőmérnöki karán. Az egyetem képzőművészeti körében mélyítette el művészeti ismereteit, s itteni tanárán, Soltra E. Tamáson kívül mesterének tartja még Horváth Jánost.
Tanulmányok:
Budapest, Képző- és Iparművészeti Gimnázium 1955-59, tanára: Somogyi József.
Budapest, Képzőművészeti Főiskola 1959-64, mesterei: Szabó Iván, Pátzay Pál.
Díj: Derkovits-ösztöndíj, 1974-77.
1965 óta Dunaújvároson él és dolgozik, 1986-tól Dunaföldváron van műterme.
Egyik alapítója a Dunaújvárosi képzőművészeti tárlatoknak.
1993. óta folytatok képzőművészeti tanulmányokat. 1994-95-ben Szekszárdon alakult egy Szabad Képzőművészeti Iskola, ahol Szatmári Juhos László és Baky Péter irányítása alatt folytattam tanulmányokat.
1997-ben felvételt nyertem a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségébe.
1998-tól több közös kiállításon vettem részt munkáimmal.