"1975-től élek Bonyhádon.
Festészeti ismereteimet budapesti szabadiskolákban, majd autodidakta módon szereztem.
Megélhetésemet ipari munkával biztosítottam, így meglehetős szabadságot éreztem a festés módja és tárgya szempontjából.Csoportos kiállításokon az 1960-as évektől veszek részt.
Jelenlegi felfogásomat legjobban talán az V.
"Mit számít az, ha embernek hívnak is?Valódi lényem a lélek, a szeretet,Az egész Föld az otthonom;S az Univerzum a szülőhazám....A szeretet útját egyedül kezdtem elHittel s lelkesedéssel eltelten,Minden lépésnél utazók csatlakoztak hozzámS máris karavánná alakultunk át."(Darshan Singh)
Balogh Jenő festőművész vagyok.
1954. május 9-én született Kolozsvárott.
1977-től számos csoportos és egyéni tárlat résztvevője (Bukarest, Kolozsvár, Tulcea, Iasi, Nagyszeben, Nagyvárad, Budapest, Debrecen, Hódmezővásárhely, Békéscsaba, Eger, Szombathely, Strassbourg, London, Glasgow, Cleveland, Leigh, Middlesbrough, Győr, stb.
Kocsis László vagyok, a Moduláris Grafika megteremtője. 1969-ben születtem Debrecenben. Huszonévesen hosszú ideig éltem Izraelben és utaztam a Közel-Keleten (Izrael, Sínai, Jordánia, Egyiptom, Libanon), ahol a helyi népek és kissebségek ábrázolás világát figyelve, az ottani divatos és underground művészetet tanulmányoztam.
1977-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán.
1980-86 között elsősorban alkalmazott grafikusként dolgozott, 1986-92 között a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskolán tanított.
Jelenleg a szekszárdi Művészetek Háza igazgatója, és a ferencvárosi Pincegaléria művészeti vezetője.
1979 óta kiállító művész.
Pedagógus szülők negyedik gyermekeként születtem 1956. március 4-én Marosvásárhelyen. Szüleim korán elváltak. Nővéreimmel anyám szárnyai alatt maradtunk. A zaklatott élet és a gyakori helyváltoztatás miatt korai emlékeim szerteágazók. Szűkebb hazám a Maros völgye, a Görgényi-havasok, Palotailva. Itt csodálkoztam nyiladozó tudatommal az életre.
Győri Csaba is bizonyitja szobraival, hogy milyen nagy mestere a vasnak. Keze alatt csak úgy alakul át a fém, ahogy az alkotás épp megköveteli. Persze nagy gonddal teszi, ügyelve arra, hogy a fém ne veszitse el anyagszerűségét, vagyis hogy fém maradjon. Higgyék el, hogy ez nagyon nagy dolog.
