Autodidakta művész. Művészetének jellegzetessége az egymásba fonódó, egymásból kinövő alakok, arcok ornamentikája. 1996-ban a nemzetközi YAMA-GATA képzőművészeti programon vett részt Washingtonban.
1987-91: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festő szak; 1990-94: Magyar Képzőművészeti Főiskola, intermédia szak; mesterei: Maurer Dóra, Peternák Miklós. 1999-2000: Derkovits-ösztöndíj. 1997-től kurzusokat tart a Magyar Iparművészeti Főiskola multimédia szakirányú másoddiplomás tanárképzésén.
1931. március 23-án született az erdélyi Dicsőszentmártonban.
A művész önmagáról írta a következőket: „Erdélyben születtem. Ott rakták meg tarisznyámat tervekkel és az emlékezés parancsolatával, hogy legalább indulatokban éljen tovább az elhagyott bölcső melege, a feledésbe merülő kultúrák képe.
1949 és 1954 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szabó Iván és Beck András voltak. Eleinte figurális szobrokat készített, majd az 1960-as évektől a lemezplasztikákkal is megpróbálkozott, az 1970-es évektől pedig egyre inkább használta műveiben a plexit.
háromszoros Munkácsy Mihály-díjas (1957, 1962, 1968) magyar festőművész, tanár.
1946–1949 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Berény Róbert, Burghardt Rezső valamint Barcsay Jenő osztályában. 1949–1952 között a moszkvai Filmművészeti Főiskola diákja volt.
1975-től hű társa Majercsik Jánosnak, Budapesten született 1943-ban, a budai hegyekben nevelkedett. Közgazdasági végzettsége van, de még édesapjától tanulta a természet iránti szeretetet. Uralkodó témái a természeti táj, a hegyek, vízpartok, templomok. Legszívesebben ő is olajjal festi képeit. Nagyon sokáig észrevétlen szunnyadt benne a tehetség.
Fotográfus, néprajzi gyűjtő. Plohn Illés fia. Kora gyerekkorától Hódmezővásárhelyen élt és apja 1868-ban megnyitott fényképész műtermében sajátította el a szakmai ismereteket. Apja 1911-ben bekövetkezett halála után átvette a műterem vezetését is.
(1953, Miskolc)
Autodidakta módon tanulta a szakmát. Hosszú ideig amatőr volt, jelenleg a Herman Ottó Múzeum fotósa. Hét önálló
kiállítása volt. 2013-ban NKA-ösztöndíjat kapott. Az MFSZ tagja. Több könyv illusztrátora, önálló fotóalbuma Rozsdazóna
címmel jelent meg. Jelenleg főleg az épített környezet változásai érdeklik.
1948-ban született Sopronban. Folyamatosan itt él és dolgozik, mint rajz- matematika-fizika szakos tanár. 13 éves kora óta rendszeresen fest. Példaképei a francia impresszionisták: Monet, Degas és követőik, de leginkább Renoir. Kedvelt témái: öreg házak, falu- és városrészletek, tájképek, virágcsendéletek, portrék, állatok...
