1908. november 5. Királyhida-1987. október 20. Budapest
Elismerései:
1957 Kossuth-díj
1961 Érdemes Művész
1963 Kiváló Művész
1971 Varsányi Irén-emlékgyűrű
1973 SZOT-díj
1976 Ajtay Andor-emlékdíj
Sulyok Mária édesapja katonatiszt volt, Máriát az ő vezetékneve után Szautnerként anyakönyvezték.
(Déva, 1826. június 28. – Budapest, 1888. április 21.) festőművész, litográfus, hivatalnok, tanár, Szamossy László festőművész apja.
Első mestere a bécsi Karl Rahl volt, de csak rövid ideig. 1855 és 1859 között Velencében dolgozott, majd a békésgyulai kastélyban portrékat festett. Ebben a városban fedezte fel Munkácsy Mihály tehetségét, aki akkor még asztalosinas volt.
(Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.) színművésznő, az Argentínai Magyar Nemzeti Színház megalapítója, az emigrációs magyarság fáklyahordozója, igaz magyar hazafi,
Nemesi származású családból, Budapesten született 1915. április 20-án. Református vallású szülei: Szeleczky Manó magánmérnök és Négyessy Amália.
1989-1991 között a Budapesti Fényképész Iskola fotós szakára járt, majd 1991-1995 között az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola filmterjesztő szakát végezte el. 1995-ben nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára, Simó Sándor (Kende János, Schulze Éva) osztályába.
(Budapest, 1887. április 23. – Budapest, 1946. február 1.) színész, író, filmrendező.
1906-ban végzett a Színművészeti Akadémián és a Thália Társaság színpadára került, ahol már ekkor jelentős szerepeket játszott. A következő évben Beöthy László szerződtette a Magyar Színházhoz, amelynek 1923-ig tagja maradt.
1910. december 8. Budapest-1990. február 8. (20 óra 50.) - New York, N.Y. USA
Kanczler Katalin néven látta meg a napvilágot . Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester. Katalin öt éven át külföldön - Svájcban, illetve Hollandiában - nevelkedett.
Egyszerre volt drámai szende, primadonna, hősnő, tragika, nagyasszony és fergeteges komika. Afféle valódi bohóc-királynő, ki csak az örök pillanattal, a játék örömével törődött, s nem az idő múlásával, ráncokkal és frizurával, mégis mindenben önmaga maradt. Persze egy élet munkája volt ebben az öregkori virulásban, egy közönség és nézők előtt lepergett, eseménydús élet.