Karády Katalin


Karády Katalin

1910. december 8. Budapest-1990. február 8. (20 óra 50.) - New York, N.Y. USA

Kanczler Katalin néven látta meg a napvilágot . Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben, egy hétgyerekes proletárcsaládban, rendkívüli szegénységben nőtt fel. Anyja Lőrinc Rozália, apja Kanczler Ferenc cipészmester. Katalin öt éven át külföldön - Svájcban, illetve Hollandiában - nevelkedett. Hazatérte után a Kereskedelmi Leányiskola tanulója lett, a környék legszebb lányának tartották. Külföldön szerzett nyelvtudásával, visszafogott öltözködésével és tisztaságigényével kilógott a tanintézet diákjai közül.

1931-ben, apja halála után férjhez ment a nála harminc évvel idősebb Vargha Rezső adóhivatali vámtiszthez, de néhány hónapon belül véget vetettek a házasságnak. 1936-ban kezdte színészi tanulmányait. A fiatal szépséget Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos fedezte fel egy budai mulatóban, tőle származik a Karády művésznév is. Ugyancsak Egyed mutatta be a rendező Csató Kálmán feleségének, Cs. Aczél Ilonának. Az egykor ünnepelt színésznő tanodájában töltött három év alatt a színész-szakma alapjain és az éneklésen túl megtanították öltözködni és viselkedni is.

Első fellépésére a harmincas évek végén, Joób Dániel színházában, Somerset Maugham Az asszony és ördög című darabjában került sor. 1939-1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekeben.

Első mozifilmje, a Halálos Tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a "végzet asszonya" karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. Egyed Zoltán lett a menedzsere, aki kiváló érzékkel teremtette meg Karády hollywoodi sztárokéhoz hasonlítható imázsát. A színésznő öltözködését, kalapjait, hajviseletét, viselkedését fiatal nők ezrei igyekeztek utánozni. Egyes hazai filmtörténészi körök egyfajta filmtörténeti korszakváltásról beszélnek a Karády-filmek megjelenése kapcsán. Az addigi filmgyártást oly jól jellemző filmvígjátékokat felváltja - mint mondják - az akkoriban itthon is megjelenő "film noir", amelynek Karády lesz a legnagyobb sztárja. Egyfajta "femme fatale" nőtípus ennek az új filmes vonalnak az egyik legfontosabb jellemzője, amely szerepkör akkor Karádyra nagyon illik. Több más színésznő kerül még a látótérbe természetesen, Mezey Mária nevét kell, említsük első helyen a példák hosszú sorából, de még Tolnay Kláriból is megkísérelnek végzet asszonyát faragni, sok más, azóta a névtelenségbe süllyedt színésznővel egyetemben. Viszont Karády Katalin megjelenése előtt ez a nőtípus magyar filmeken nem keltett feltűnést, talán nem is nagyon volt a filmvásznon látható, vagy kevéssé került ennyire fókuszba, még ha voltak is kísérletek rá.

Karády Katalin magánéletét titkok és pletykák övezték, egyesek férfifalónak, mások leszbikusnak tartották. A szóbeszédeket csak erősítette, hogy a színésznőt gyengéd szálak fűzték Horthy Miklós kémfőnökéhez, Ujszászy István tábornokhoz, aki el is jegyezte, s Budán, a XII.kerületben, a Művész utca 6. szám alatt álló villát vásárolta meg neki.

A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették. Dalait letiltották a Magyar Rádióból. Machita című filmjét levették a műsorról, és az elkezdett Gazdátlan asszony című, új filmjének forgatása is leállt. 1944. április 18-án, a szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. "1944. április 18-án tartóztatott le a Gestapo. ...Bebörtönöztek, először a Zrínyi utcában, majd a Pestvidékiben, és naponta vittek vallatni föl a Sváb-hegyre, kihallgatásra: kikkel vagyok összeköttetésben? Miért veszem pártfogásomba az üldözötteket, a másvallásúakat? A félelem volt a legrosszabb: Mit akarnak tőlem? Mi a bűnöm? Miért hoztak ide? Nem mintha nem tudtam volna, mi minden számított akkoriban bűnnek, hiszen ártatlanokat mentettem, akiknek az elhurcolása éppolyan kegyetlenség volt, mint az én letartóztatásom... emlékszem, hogyne emlékeznék: 1944. április 24-én, amikor megszólaltak a szirénák, és már hullottak is a bombák, a Gestapo hivatalnokai és őrei mind az óvóhelyen kerestek menedéket, mi a cellákban maradtunk, és én valóban énekeltem fogolytársaimnak... Vallattak. Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire ennyi év távlatából sem emlékszik vissza az ember szívesen. De én ebben sem voltam kivétel, hiszen mindenkivel ezt tették. ...hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, mint amit eddig is "bevallottam", segítettem néhány embernek... Nem volt énnálam semmiféle adó-vevő. Nem tudom ma sem, mi az a leadó. Újszászy ezredes a vőlegényem volt négy éven át, a németek bejövetele után ő is bujkált, hogy el ne vigyék. Mégis letartóztatták, Bethlen Istvánnal együtt." A fogságból Ujszászy vezérőrnagy barátai szabadították ki. Lakását kifosztva találta, fizikailag és lelkileg egyaránt rendkívül megviselték ezek a hónapok.

Az énekesnő szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. A gyerekeket (köztük Gömöri Jánost) a lakására vitte, és ott a háború végéig gondozta őket. 1945 nyarán, egy Moszkvából visszatérő ismerőse révén jutott tudomására, hogy Ujszászyt meggyilkolták, bár a tábornok ekkor még életben volt, Karády halottnak hitte szerelmét, és idegösszeroppanást kapott, kilenc hónapig ágyban feküdt.

A háború után fokozatosan mellőzötté vált. 1945-1948 között még az Operettszínház foglalkoztatta, több operett főszerepét játszotta el: Sybill (1945), Fekete liliom (1946), Vera és családja (1947) Az újrainduló magyar filmgyártás viszont már nem számolt vele. Utolsó nagy sikerét hazai földön és zenés darabban 1948. január 16-án aratja, Ábrahám Pál "Bál a Savoyban" című nagy sikerű operettjében (Fővárosi Operettszínház) La Tangolita megformálása - a kritikusok szerint is - sok fejlődést mutat a művésznő korábbi alakításaihoz képest. Bársony Rózsi, Németh Marika partnereként vidáman mókázik, sőt ifj. Latabár Árpád oldalán a "Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz" kezdetű sláger eléneklésével hatalmas sikert arat minden este. Ám az államosítások ideje, a politikai váltás szele végleg lesöpri a színpadokról Karádyt. Először csak filmjeit tiltják be, később ő maga sem kívánatos a pesti színpadokon. Kénytelen vidéket járni, ahol gyakran katasztrofális körülmények közt kell helytállnia. Ezzel persze nincs akkoriban egyedül, de a kálváriáját mindenkinek magának kell kijárni, hisz számos korábbi sztár előtt csukódik be a színházi művészbejárók ajtaja felsőbb utasításra, itt a fővárosban, de gyakran vidéken is. A munkás-paraszt kormányzás szerint nincs szükség kiemelt sztárokra, az egyszerű nép fiait kell megmutatni helyettük... Elég tehát, ha valaki sikeres filmcsillag volt korábban, az maga már "bűn". Karádyt, a színművészt tehát vidékre száműzik, illetve csak ott kap lehetőséget, hivatalosan. Sőt, még az is előfordul, hogy az egykor oly ünnepelt sztárt kifütyülik, mint az történik Kecskeméten.1947-ben szerepelt ugyan a Betlehemi királyok című rövidfilmben, majd játszott még az 1948-as Forró mezőkben, de ez már az utolsó filmje volt. A népi demokráciában nem jutott hely a Horthy-rendszer ünnepelt sztárjának. 1949-ben a hivatalos kultúrpolitika betiltotta a filmjeit, ő maga pedig nem léphetett fel többé budapesti nagyszínházban. Karády nehezen viselte a mellőzöttséget.

Gyakori vendég a Magyar Rádiónál, ahol sokszor és sok dalt énekel, a legkülönbféle műsorokban. 1951. február 18-án este is a Rádióban énekel. Majd fellép az Erkel Színházban tartott esztrádműsorban, a kor egyik kedvelt énekes sztárjával, Lantos Olivérrel. Aztán 1951. február 19-én Mohácsi Ilonával, a házvezetőnőjével Szombathelyre utazik esti fellépésre, ugyancsak Lantos Olivérrel. Két kis csomag jelzi a figyelő szemeknek, hogy csupán egy vidéki fellépés következik, pedig a disszidálást precízen megszervezi előre. Tehát Szombathely, esti előadás, Lantos Olivérrel, előadás után ünneplés egy kedvelt étteremben. Utána indulás autóval a szálláshelyre, senki sem gyanakszik. Minden úgy történik, ahogy az lenni szokott máskor is. Ám az autó Ausztria felé veszi az irányt, 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött. Ott sem volt sokáig maradása, egy év leteltével Brüsszelbe ment tovább.

1953-ban Brazíliába, Sao Paolóba költözött, és divatáru-üzletbe kezdett. 1968-ban végre megkapta az amerikai vízumot. New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt. Médiaszerepléseket nem vállalt. Sándor Pál filmrendezőnek azonban 1973-ban mégis sikerült vele töltenie másfél napot New Yorkban. A művésznő szégyellte korát, ezért az interjú során közeli képeket nem készíthetett róla a rendező-riporter. Karády ebben az exkluzív interjúban beszél magyarországi megaláztatásairól, valamint magánélete egyes fejezeteit is felfedi. Többek közt beszél arról, hogy első házasságát 17 évesen kötötte egy hivatalnokkal, ám két év múlva már el is váltak.

Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett.

1990. február 8-án bekövetkező halála után, 1990. február 19-én, Budapesten, a Szent István-Bazilikában ravatalozták fel, majd a Farkasréti temető 22/1-es parcellájában helyezték örök nyugalomra. 2001-ben Bacsó Péter a Hamvadó cigarettavég. című filmben emlékezett meg róla.

A Knesszet 1953-as törvénye alapján a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a vészkorszak alatt tanúsított hősies, humanitárius tetteiért 2004 decemberében a Világ Igaza kitüntetést adományozta Karády Katalinnak (posztumusz).

 

Legendás Karády-dalok, Karády-sorok... 

Ezt a nagy szerelmet Tőled kaptam én, mégis elhagytál egy szép nap könnyedén. Eldobsz, mint egy szál gyufát, amelynek nincsen lángja már. Úgy fáj, úgy fáj... stb. 

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte, e csillagos, mély, forró május este. Mert ahogy ott csendben álltuk... stb. 

Hamvadó cigarettavég ül a hamutárcán, s csendben végigég. Kis cigaretta, te hidd nekem el, hogy engem is csak égve dobtak el... stb. 

Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet, az a legszebb csók, mit el nem csókolunk... stb. 

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, minden percben Rád gondolok százszor, valahol Oroszországban... valahol Oroszországban... 

A kettőnk életét úgy féltem én, száz felhő tornyosul kettőnk egén... stb. 

Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem... stb. 

Ugye, gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, mikor minden alszik csendesen, csak a szívem nem pihen. Ugye, hallod angyalom, néked küldöm sóhajom. Messze szálló széllel üzenem: mindenem Te vagy nekem! 

Aludj, ó, aludj szívem, ringatlak szép csendesen. Alszik az egész világ, vigyáz rád édesanyád. Hunyd le a két szép szemed, Ölembe hajtva fejed. Álmodd, hogy minden oly szép, Álmodj egy tündérmesét, aludj. 

A szívemben, titokban, ezeregy nagy titok van... stb. 

Az álmaimat nem veheted el, még akkor se, ha más ölel, ha másfelé visz már a Te utad, s felém az emlék sem mutat. 

Az én szerelmem messze idegenben jár, több nap, míg lapja ideér. Könnyesen olvasom, amit ír a lapon: Nemsokára otthon leszek én. 

Egy asszony nem sokat kíván, szeressék szívből igazán, s megérzi ezer apró jelből, azt, akit annyira várt. 

Egy szédült pillanat mindent megér, életemet adnám Neked egy csókodért... stb. 

Fogadj el engem, így, ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok. Hogy léha voltam, rossz, és szívtelen, bocsásd meg nékem, szép szerelmesem... 

Mikor százezer csillagfény hinti rám sugarát, imaként remeg énfelém egy kis halk szerenád. Elfelejteni nem lehet, ő dalolta belém: Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég. 

Gyújtson rá, kedvesem, most mondja el csendesen, mért nem járt nálam rég, és a szíve fáj-e még?  

Halálos méreg csókolni Téged, mert mint a vulkán, úgy ég a szád... stb. 

Hiába menekülsz, hiába futsz, s sorsod elől futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, hogy egymásért szenvedünk. Hiába gondolod, hogy vége már, hiába vagy fölényes, és vidám. Én úgyis tudom, a könny arcomon még álmodban visszajár. 

Jó éjt, nagyvilág, jó éjt, Budapest! Csak aludj, hisz öreg már az est. Megint elmúlt egy nap, dolgoztunk sokat, most mondjunk egymásnak békés álmokat.


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2013. március 24.
Nézettség: 1,768 Kategória: Művészek
Előző cikk: Dajka Margit Következő cikk: Tolnay Klári

Forrás:
www.karadykatalin.hu


   











Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: