1911. május 16. Budapes-1987. január 25. Budapest
Kitüntetései:
Érdemes művész - 1961.
Kiváló művész - 1971.
Szakszervezetek Országos Tanácsa kitüntetése: SZOT-díj - 1980.
1911 május 16-án született, Budapesten a Józsefváros mélyén, a Nagyfuvaros utca 27. számú akkor háromemeletes ház földszinti szoba-konyhás lakásában. Édesanyja Wolf Katalinnal a kor szokásainak megfelelően a gyermeke nevelésével, a háztartás vezetésével volt elfoglalva, míg Gross Ignác nyomdász (betűszedő) édesapja jól beszélt németül, német betűszedő lett Pester Lloyd nyomdájában. Miután nem bírta egészsége az ólomgőzt, pálinkamérést nyitott a József utca, Nagyfuvaros utca sarkán. A környék megannyi korcsmája között ő lett a "Madaras Grossz", mert engedélye szerint csupán égetett szeszt árusíthatott, s szerény jövedelmét madarak tenyésztésével egészítette ki. Az ivó helyiségben csivitelő kanárik, stiglicek, papagájok különböztették meg a Kisfuvaros utcában működő másik Grossztól, a Gross Ignác vezette korcsmáros hasonló üzemétől. Három gyermek született a házasságból Gross András 1908-ban, Rudi 1911-ben és Emma húguk 1914-ben. Édesanyjának féltestvérei közül leginkább Bánó Irénnel színművésszel tartották a kapcsolatot, aki a tehetős Sándor Pál földbirtokos feleségeként megszakította a pályát. Sándor később a Gyáriparos Szövetség elnöke lett. A Bánó család anyagi segítségével jutottak korábban lakáshoz, s a pálinkamérés is támogatásukkal jött létre.
A csoda, ami mindent megváltoztatott igen prózai módot, és helyszínt választott. Családostul a lágymányosi Duna-parton szoktak hétvégéken fürdeni, amikor egy nap Emma húga egy fuldokló embert fedezett fel a Dunában. Rudi erős, jól úszó fiatalemberként kimentette a fuldoklót, akiről kiderült egy Pesten élő kínai gyöngyárus volt. A kínai ember kicsit értett a szemfényvesztéshez is, és hálából két ügyes bűvész-trükköt is megmutatott a gyerekeknek. Egyedül Rudit érdekelte a sokadalomban a mutatvány miértje, s kérésére külön neki megmutatta a kínai a titkot. Rudi igen fogékony gyereknek tűnt, s percek alatt eltanulta. Este már a környéket szórakoztatta ügyes kis mutatványával. A csoda azonban ekkor következett be. Másnap a munka után ismerőseinek az utcán bemutatta a trükköt. Kis tömeg verődött össze, s akkor megállt mellettük egy elegáns idősebb úr. Faggatózott, s mikor megtudta, hogy előző nap tanulta ezt a kölyök, akkor hitetlenkedett. Ádám, Rudi bátyja erősítette meg, hogy valóban előző nap tanulta, sőt még ő is próbálkozott vele, de egyedül Rudinak sikerült így elsajátítani a trükköt.
Ekkor névjegyet vett el az úr, akiről kiderült, Ódry Zuárd, a nagy színész, Ódry Árpád testvére, a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületének vezetőségi tagja, s másnapra magához rendelte, hogy kipróbálja a fiú ügyességét. Édesanyja amikor megtudta az estet, megtiltotta Rudinak, hogy elmenjen Ódryhoz. Féltette, nehogy valamilyen eltévelyedésben élő férfi akarja magához édesgetni a kamasz fiút. Rudi hajthatatlanságára való tekintettel abba maradtak, hogy másnap édesanyja is elkíséri a József utcába. A próba a vártnál is jobban sikerült, Ódry megállapodott édesanyjával, hogy Rudi a magántanítványa lesz, s hetente kétszer, kedden, pénteken tanítja a bűvészetre, díjazás nélkül. Rudinak itt, ezen a ponton dőlt el sorsa.
Bűvészinas évek
Ódry Zuárd apránként a gátlásos kamasz inasból magabiztos fiatalembert faragott. Fokozatosan bevezette a gyűszű-, a kocka-, a golyó-, a kendő-, a pénz-, a karika-, a cigaretta-, a kártyatrükkök alapelemeibe. Az alapelemek tökéletes elsajátítása, éveken át történő gyakorlása Rodolfo művészetének egyik nagy titka. Volt olyan kártya alapfogás, amelyet több mint egy esztendőn keresztül gyakorolt naponta akár órán keresztül. "Sok bűvészkedő fiatalember kitűnően elsajátítja az alapműveleteket, mégsem lesz belőle RODOLFO! Abban, hogy nekem sikerült "megcsinálni magam", az alapműveleteken és rengeteg gyakorláson kívül két további tényezőnek, azaz Ódry úr tanítási módszerének, illetve tépelődő, mindig újat akaró természetemnek is nagy jelentőséget tulajdonítok"
Amikor már az alap-elemek úgy ahogy már mentek, Ódry rátért a problémák feladására, fejleszteni kezdte alkotóképességét. Ódry elindította az úton, s pedagógiai módszerével elérte, hogy ne mások trükkjeinek ismételgetésére fordítsa figyelmét, hanem saját egyéniségén átlúgozva, törekedjen az újra, a folyamatos megújulásra, hogy mindig meglepetést keltsen. Az évek során megannyi szakmai bűvészkönyvet halmozott fel, de alapvetően egyetlen egy trükköt sem vett át anélkül, hogy magára ne igazítsa. Változtatott rajta, hozzá tett, elvett, átalakította, kiegészítette, hogy hiteles, egyéni és újszerű legyen. Saját interpretációi mindig mások voltak, mint amik a könyvekben szerepeltek, gyakran nagyon mások. Rudi eljárt Ódryhoz, napközben pedig Gál úr üzletében segédként tüsténkedett. A magánórák először gátlásosságától szabadították meg. Rengeteget gyakorolta az alapfogásokat szabadidejében, s sokszor a bolt félreeső zugaiban is, miközben ezt az egész "bűvészkedést" szülei egyfajta késő-kamaszkori hóbortnak tekintették. Ódry egyre többször vitte magával egy-egy fellépése alkalmával. Két évi tanulás után 1927-ben vitte magával először úgy el, hogy szerepeltette is már a produkcióban.
Az első világháború utáni békekötés magyar területvesztései valósággal megbénították a gazdasági életet. Ezzel párhuzamosan a magyar színháztörténet egyik legnagyobb válsága söpört végig az országon, amikor Beöthy László az UNIO Színházi Rt vezérigazgatója egy végzetes este kártyabalesete révén elvesztette színházai tulajdonjogát, amely kapcsán 530 (!) színész, és színházi dolgozó állása került veszélybe. A különböző válságokat csak kevés számú mulatóhely, varieté, és revüszínház élte túl, amelyek miatt minimálisra csökkent azon helyek száma, ahol pódiumot kaphatott egyáltalán valaki a fővárosban. Vidéken ennél sokkal rosszabb volt a helyzet, a különböző ott megjelenő egyéb adónemek miatt. Az egyre szaporodó számban megjelenő mozik, később a hangosfilm megjelenése is megosztotta a fizetőképes közönséget, akik inkább az újdonságok felé kacsingattak. Ódry úr befolyása révén számos helyre elvitte tanítványát az ifjú Gross fiút, de ott Neki magának kellett kivívnia a közönség kitüntető figyelmét. S hogy egyik meghívást a másik követte. Sokan voltak akkoriban kíváló bűvészek, mégis mára Rodolfo nevére emlékezünk leginkább, mert szorgalmával, tehetségével felküzdötte magát a világ legjobb bűvészmesterei közé úgy, hogy alapvetően végig idehaza élt és működésének legfőbb színhelyei is hazájához kötötték. Könnyebb, egyenesebb és sokkal eredményesebb út vezetett volna külföldről a világhír felé, de ő a legnehezebbet választotta: itthonról lett világhírű, pedig sorsa és pályája súlyos történelmi korszakokon ívelt át.
Több mint 5000 trükköt ismert és művelt, ezek számtalan kombinációjával. Színpadképesen közel 1000 mutatvány, kártyatrükk, eltüntetés, megjelenítés, hipnózis tartozott a repertoárjába, s színpadi "tolvajlás" terén nemigen akadt párja a világon. Nadrágtartó, irattárca, aprópénz, jegyzetlapok kerültek vissza az elképedt áldozatokhoz, a publikum nem kis derültségére, ám a meglepett partner mindig mindent hiánytalanul visszakapott. A szemfényvesztés művésze volt, csodálatos emberismerettel, komoly színészi tehetséggel, alaposan begyakorolt mozdulatokkal, amelyekhez kitűnően párosult a senkivel sem összetéveszthető, mindig elegáns megjelenés és mimika, no meg a nehéz produkciók végén megjelenő, mindent feloldó, őszinte mosolya. Tudását, trükkjeit kedves és megtanulható közvetlenséggel közvetítette még a gyermekek számára is, a megannyi kiadást megért bűvészdobozaival, könyveivel, tévésorozataival. Művészetének varázsával kiemelte a közönségét a valóságból. Elhitette, hogy minden lehetséges. Semmi sem lehetetlen. Derűt és reményt varázsolt nézőinek olyan korszakokban, amikor a hétköznapok valóságos háborút, és hideg-háborút, nélkülözést, szorongást hoztak.
Első fellépése egy zártkörű rendezvényen történ (1927), ahol mestere Ódry oldalán mutatott be a trükkök közül néhányat. Ezt követően egyre gyakrabban hangzott el a következő felkonferálás: "Hölgyeim és Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam legügyesebb tanítványomat a tizenhat-éves ifjú mágust, Grosz Rezsőt!" Eljött az idő, amikor már-már kifejezetten kérték, hogy Ódry úr az ifjú mágust is hozza magával erre, vagy arra a fellépésre. 1929-ben már a műsorok javát ő biztosította. A bálokon, klubokban, alkalmi rendezvényeken kápráztatta el a nézőket, míg Ódry gitáros énekes szerepkörre vonult vissza. Felveszi a Rodolfo Grosso színpadi nevet, s mindjárt egy történet is kerítet mellé: egy Magyarországra jött olasz fagylaltárus, már Budapesten született, magyarul kifogástalanul beszélő gyermeke. A Rodolfo Grosso színpadi névből idővel elkopott az utótag, s maradt Rodolfo. Ódry úr elérkezettnek látta az időt, hogy Rudi beadja jelentkezését a Magyar Amatőr Mágusok Egyesületébe. 1930 decemberében került sor a bemutatkozó fellépésére a Belvárosi Kávéház színpadán. A felvételi azonban nem sikerült, de nem azért, mert bármit is elrontott volna, hanem mert az egyesület tagsága akkoriban igen előkelő urakból állt, s egy inget-gatyát áruló boltos-segéddel nem óhajtottak egy egyesületbe tartozni. Az ambiciózus fiatalembert bántotta a várakozás, s a kudarc. Ódry vigasztalta tanítványát, hogy ha nem találtatott alkalmasnak amatőrnek lenni, akkor legyen hivatásos mágus. Rövidesen jelentkezett a Magyarországi Artista Egyesületbe működési engedély megszerzése céljából. A mai Madách Színház felépítése, átépítése előtt, azon a helyen működött a Royal Orfeum, amelynek színpadán tett bizonyságot megszerzett tudásáról. Grosz Rudi nem volt még húsz éves.
Pályája kezdetén, az 1930-as nagy gazdasági válság, még esztendőnk múltán sem mutatott kiutat sokak számára. Dúlt a szegénység. A tengernyi munka nélkül tengődő értelmiségi szakember számára például létrehozták az ÁDOB egyesületet, az Állástalan Diplomások Országos Bizottságát, ahol minimális havi segéllyel kívántak, a többnyire alkalmi fizikai munkát végző diplomás mérnökök, orvosok, tanárok, művészek nyomorúságán enyhíteni. Munkanélküliek tömkelege, a fővárosban vidéken egyaránt. A helyzetet még nehezítette a hangosfilm előretörése, amely a színházakból, lokálokból, pódiumok nézőteréről vonzotta el a fizetőképes nézők seregét a mozikba. Nagyon sok artista, bűvész járta a világot, a tehetség, és a szorgalom a megélhetéshez nem elég. Első lépésként bátyjával, Ádámmal, és Ódry mesterrel kikísérletezték, mi lenne a legjobb művészmegjelenés, amely védjegyként megkülönbözetné őt másoktól. A harcsabajusztól az eltúlzott karóráig, a sok gyűrűt viselőtől a kockás zakót hordó kollégán keresztül sok mindenféle fellépő védjegy volt ismeretes akkoriban. Rodolfo a fekete angol bajuszt választotta, a hozzáillően feszes akkor divatos lefésült hajviseltet, amelyhez sötétkék frakk, fehér mellény, és csokornyakkendő alkotta a később már jellegzetessé váló Rodolfo imázst. Idősebb korára a saját bajuszt szemceruzával festett hasonló karakterű "műbajusz" helyettesítette. A drága rekvizitek, és a szintén nem olcsó színpadi megjelenés megvásárlására kölcsönt vett fel az induláskor. Igen nehéz volt jó szerződéshez jutni. A szórakozóhelyeken alig néhány fizetőképes ember lézengett, s a cirkusz nézőterén sem igen fért be 2000 nézőnél több. Hírnév, bevétel messze elkerülte akkoriban a szakmát. Kellett valamilyen "reklám-trükk", ami kapcsán felfigyelnek a fiatalemberre, az érdeklődés középpontjába kerülhet. Kezdetben az új-levágási trükkje kapott nagyobb sajtóvisszhangot, s ennek kapcsán (Lányi Lóránt riportja, Újság 1932. június 29.) került az érdeklődés középpontjába, holott maga a "mutatványnál százszor nehezebb produkciója is volt, de az a kutyát sem érdekelte. Ez a fakír-trükk pályáján sokáig elkísérte, valósággal beskatulyázták vele, és akkoriban majd minden fellépésénél elvárták tőle. Tizenöt évvel később is még az emlegetett produkciói között tartják nyílván az újságok vele kapcsolatosan.
Rodolfo trükkjei
A fakír mutatványon kívül, a másik nevéhez kötődő trükk a lenyelt zsilettpenge volt, pedig előtte is később is többen csinálták, de mégis Rodolfo pengeevése kapott nagy sajtóvisszhangot. Ezt a trükköt sokféle le és felvezetéssel több, mint harminc éven keresztül tartotta repertoárjában. Részleteiről könyveiben olvashatnak többet. Maga az alapötlet Amerikából vásárolt "titok" volt, de mint minden mutatványt, ezt is a maga egyéniségére formálta, és a végén az eredetitől jóval eltérő Rodolfo specialitást alakított ki. Az 1933-ban elkezdett zsilett-trükkhöz foghatót 1940-ig rajta kívül nem csinált senki. Az újlevágásos fakir-trükk, a pengeevés mellett volt egy harmadik emblematikus Rodolfo szám kezdetben, mégpedig a színpadi lopás, ami nem is egy trükk, hanem jószerével egy trükk-sorozat. A színpadi lopás alapötlete munkaadójától, az Arizona Bár legendás főnökétől Rozsnyai Miklóstól származik. Addigra már Rodolfo néven Több kabaréban, zenés kávéházban volt rendszeres fellépő, ám az igazi kihívást az akkor is már a szakmai rangnak számító Arizona Bárba való kerülés jelentette. Tulajdonképpen utcáról telefonált először, s elérte, hogy Rozsnyai behívja, s kipróbálja képességeit 1933 legelején. Kezdetben három hónapos szerződést kapott Rozsnyaitól, amelyet annak letelte után meghosszabbított. A klasszikus bűvész számai, s jellegzetes Rodolfo számok kezdtek ismerté válni, s az új műsorra Rozsnyai kitanította a színpadi lopások alapfogásaira. Mesterével Ódryval ezeket még tökéletesítették. A tanultakat még magára igazgatta, s így alakult ki fokozatosan az a trükk-sorozat, amely hosszú évtizedekre biztosította elsőségét a színpadokon. Kihívta segíteni az egyik nézőjét, s mikor az távozott, sorba juttatta vissza a tárcáját, kulcsát, aprópénzét, s a végén a nyakkendőjét, vagy a legnagyobb siker a nadrágtartóját, amit szintén Rozsnyai talál ki számára. Mármint a nadrágtartó lopást. Több hétig élesben gyakorolta estéről estére tökéletesítve a technikát, s amikor először sikerült tökéletesen kivitelezni a siker mindent felülmúlt. 1935-től fogva már kardon lebegetett arab - számával, s eleven aranyhal produkciókkal egészítette ki lélegzetállító műsorait.
1935. szeptember elsején megnősült, s elvette feleségül Nádor Olgát, húga barátnőjét.
Egy éves turné, Bulgária, Görögország, Törökország, Egyiptom érintésével
Az artista ügynökségen keresett külföldi fellépési lehetőséget, ahol jelezték Párizs, London híres pódiumaira Dél-Európán keresztül visz az út. Ott kell sikereket elérnie, s csak azután lehet szó a nevezetes nyugati helyek valamelyikére bejutnia. Így az ügynök javaslatára végül is hat táncos lány, és Rodolfo szűk családja, felesége, sógora alkotta az utazó csoportot. Kéthónapos bulgáriai vendégjátékkal indult a turné. Szófiában a Riunione mulatóban léptek fel, amely a budapesti Moulin Rougehoz volt leginkább hasonlítható. Szófia után Athénben az akkoriban megnyílt, és újdonságnak számító Argentina lokál lett fellépésük következő állomáshelye. Személyi okokból itt már csak öt lánnyal lépett fel. Hamar híre ment a Rodolfo produkciónak, s áthívták játszani a Cinema Rex nevű nagy moziba is, ahol időről időre műsor is volt a filmvetítések mellett. Az Argentina mellett egy idő múlva, nemcsak a Cinema Rexben, hanem a 6000 személyes Oázis mulatóba is megcsodálhatták műsorát. A turné másik helyszíne Szaloniki volt, ahol 1939. november elején a hatóságok felszólították őt, mint a társulat vezetőjét, hogy a közben kitört háború miatt hagyják el Görögországot. Isztambulban, majd az egyiptomi Alexandriában folytatódott a turné, ahová 1939. december 18-án érkeztek. Hat hónapos alexandriai fellépésüket időnként Port-Szaidba és Szuezbe tett. Egy alexandriai Yacht-club zártkörű műsorán játszott az egyiptomi uralkodó, Faruk-király előtt, aki összesen három alkalommal kívánta látni a műsort. 1940 nyarán, egy fellépést követően, az ott megjelent detektívek jelezték, hogy minden magyar állampolgárt, így a Rodolfo Revü tagjait is kiutasították az országból. Pireusz kikötője felé hagyták el Egyiptomot, s augusztus elején érkeztek vissza Budapestre, a több mint egy esztendeig tartó turnéjuk után. 1942 nyarán Erdély városaiban lépett fel. A legemlékezetesebb számára a június 6-ai, "magyar nap" fellépése volt Kolozsvárott, de a június 11, és 13-án, valamint június 25-ei fellépés is maradandó élményt adott a művésznek.
Rodolfo már szinte folyamatosan színpadon volt. Nem tartozott egyik szervezett társulathoz sem. Ügynöki irodákkal szerződött műsorokra. Neve sok helyen felbukkan, korabeli plakátokon. Ennek az állapotnak volt előnyös és hátrányos oldala. Hátrányos, mert nem volt biztosított állandó jövedelme, ha épp nem volt színpadon nem volt pénze. Érdekes, hogy közel hetven év után szép halkan ebbe a rendszerbe állítódott vissza a teljes magyar színjátszás világa mára, a régi társulati struktúráltságú rendszer helyett. Előnye, hogy az államosítás nem nyúlt bele a zsebébe úgy, mint jó néhány kollégájának. Bár őt magát is érintette, akárcsak kollégáit. De a koalíciós időkhöz visszatérve pályájának következő állomása a megalakuló Kamara-Varietéhez kötötte. Az 1946 április-május havi műsoréban szereplő Paródia-revü egyik műsorszámát adta Rodolfo, amely műsorban például Türk Berta, a háború előtti időszak legendás hírű komikusának, Rott Sándornak özvegye adott elő sanzonokat, és ahol egyebek közt a nagyhírű Holéczy-trió zenekara is játszott.
1946 nyarától jószerével Karády Katalin vidéket járó műsorának volt egyik állandó tagja, két hosszabb turné erejéig. Karády sztár volt, elsősorban ő vonzotta a közönséget. Ebben az első turnéban még csak ketten szerepeltek, s Karády Rodolfo páros sikerekben fürdött vagy hetven fellépésen át. Ekkor Karády ügynöke átszervezte a műsort, s még három művészt Lantos Olivér táncdalénekest, Darvas Szilárd konferansziét és Fellegi Tamást színészt szerződtette a produkcióhoz Rodolfón kívül. Ennek a második turnénak az idejére esett Karády távozása az országból.
1948. október 15-én a fővárosban megalakuló Artista Akadémia bűvésztanárának nevezték ki, a 37 esztendős Rodolfót. Rodolfo alapvetően kézügyességi bűvész, de tanítványait bevezette a szabadulási trükkök, és illuzionizmus világába is alapismereti szinten. A mnemotechnika, a telepatikus trükkök, és a fakír-trükkök alapvető ismereteivel is ellátta diákjait, azzal, hogy majd ki merre felé orientálódik abba az irányba fog elmélyültebb tudást szerezni az iskola befejeztével.
Színházban, filmen, rádióban, tévében
1950. szeptember 23-án mutatták be a fővárosi mozik először a "Dalolva szép az élet" című magyar fimet, amelyben Rodolfo önmagát alakítva segít Latabár Kálmánnak, s ráadásul a szép nagy öltöző tükör is áldozatul esik film cselekménye szerint, amely egyébként a Váci Gépgyár "Ezüslant" dalárdája körül zajlik. Ez volt kevés számú mozifilmjeinek egyike, amelyen feltűnt. A Keleti Márton rendezte és 1950-ben forgatott "Dalolva szép az élet" című film végül is az egyetlen játékfilmje maradt. Latabár Kálmánnal, egyetlen rövid jelenetben szerepelt, amelyben egy világhírű bűvészt alakított. A szereplésen túl azonban számos televíziós, és filmes produkcióban tanácsadóként működött. A Magyar Fimgyártó Vállalat Róbert Károly körúti telepén forgatták egykor Básti Lajossal a főszerepben az "Ivan Iljics halála" című Mihályfi Imre rendezte tévéjátékot, amelyben Rodolfo mutatta meg Bástinak, hogyan kell kártyával csalni a darab egyik kulcsjelenetének számító kártyacsatában. Máskor Somogyvári Rudolfot képezte tovább, hogy az adott tévéjátékban milyen mozdulatokkal kell élnie szerepbéli bűvészkedése során. 1969-ben, amikor Maximilan Schell Budapesten forgatta Turgenyev: Első szerelem kisregényéből készült filmjét, akkor is előkerült a neve a forgatások során. Hívatták. Kiderült, hogy a filmben egyik szerepet alakító neves brit írót, John Osborne-t kellene kiképeznie pillanatok alatt professzionális kártyazsonglőrré. Nem ment, így azután Osborne szerepében, Rodolfo kezét mutatta a kamera, amikor a kártyaosztásnál csalnia kell.1955-ben pedig a rádió vett fel vele több bűvészműsort, amelyről kedvesen beszél a Magyar Rádió nevű rádióműsor hetilap, 1955. 22. számában (május 30 - június 5.) A vizuális műfaj hangosított verzióház társul szegődött mellé Peti a 11 éves bűvészinas, egy VIII. kerületi általános iskola diákja, aki kellőképpen konstatálta, amit a rádióhallgatók nem láthattak. A Háziipari Vállalat moziban játszott reklámfilmjének is a főszereplője lett 1955 tavaszán, amikor is egy függöny varázsolódik fel a helyére, Rodolfo egyetlen mozdulatára. Latabárral játszott a Budapest Varieté "Fele is tréfa" elnevezésű műsorában 1955 tavaszán, ahol a szokásos ruhadarabokat eltüntető trükkjein kívül, mindig tudott újat mutatni a nagyérdeműnek.
1957-es év váratlanul nemzetközi karrierjének elindulását is meghozta. Akkoriban érkezett Budapestre a világhírű sanzon-énekes Yves Montand és impresszáriója Monseiur Buossino. Buossino hallott már Rodolfo-ról sőt látta is, és fellépést ajánlott a Párizsi Olympia színpadára. A nemzetközi kiugrását, azonban mégsem ez a nyár jelentette, bár párizsi és londoni sikere jelentősen elősegítette.1958-ban nemzetközi ismertségére való tekintettel bekerült a Brüsszeli Világkiállítás magyar műsorát adó csoport tagjai közé. A Világkiállítás féléve alatt három turnusban összesen 47 alkalommal lépett fel Brüsszelben, amely szerepléssorozat meghozta számára végképp a nemzetközi elismertséget.
Sok tévéműsorban volt látható, mégis Rodolfo legnagyobb hazai népszerűségé kétség kívül a három leforgatott egyenként 10 részes tévésorzata adta meg. Az első felvételére 1966-ban került sor "Képzőbűvészet" címmel.
Visszavonulása több lépcsőben valósult meg. 1976-ban amikor visszatért svájci fellépéséről, fogadta a szomorú hír, Ádám bátyját 68 éves korában szívinfarktus elvitte. Rájött egyedül ő maradt már csak meg a családból. Többé nem vállalt külföldi fellépést. Távol a családjától, hideg motelszobákban töltse az idejét, napidíjakért, inkább a család melege. Talán egy alkalmat leszámítva 75 éves koráig lényegében csak idehaza szerepelt. Tudatosan figyelt kondíciójára. Vérnyomását, amivel mindig voltak gondok, állandó ellenőrzés alatt tartotta. Uszodába járt, s a napi gyakorlást is erőltette még. Rutinja, és lélekjelenléte számos alkalommal kimentette a korral járó fizikai nehézségekből. Egyre nehezebben viselte a fellépéseket. Mérföldkőnek tartotta az 1986. január 13-ai fellépését a Mikroszkóp Színpadon, amelyről videofelvétel is készült. Ezen jól látta, kívülről nem venni észre, de ő maga már nagyon nehezen élte meg, és a fellépés végét már alig várta. Ő ezt bent tudta. Nagyon elfáradt, de még nem adta fel. Nem sokkal később, február 2-án egy gyermek produkcióba velő szerepelésekor rosszul lett. Elsötétült előtte a világ. heteken át kórházi kezelésben részesült. Többé már nem léphetett színpadra. Visszavonulása csak részleges volt. A reflektorfény hiányzott, de aktív nyugdíjasként továbbra is intézte a szakszervezeti ügyeket, és részt vett az Artistaképző Intézet vizsgáin. Aztán az utolsó felvonás: 1987. január 25-én, imádott felesége, Olga halála után négy nappal meghalt.
