Páger Antal


Páger Antal

1899. január 29. Makó-1986. december 14. Budapest

Makó Város Képviselő-testülete 2001-ben Páger Antal színészdíjat alapít. A díjat évente egyszer, egy színésznek ítéli oda a szakmai kuratórium. A díj maga: Páger Antal arany pecsétgyűrűjének pontos mása.

 

Édesapja, a makói hétgyermekes csizmadiamester, eredendően hét gyermeke közül négyet rövidesen temetnie kell, s a három megmaradó gyermek között, a középső maga, Páger Antal. Édesapja számára az iparosság nem kifizetődő akkoriban, így a pénzügyigazgatósághoz megy altiszti állásba, hogy valamelyest biztos ellátást tudjon gyermekeinek nyújtani. Szigorú, rabiátus ember lévén, az ifjú Tóni gyerek művészi hajlamai iránt nem mutat túl sok megértést. Egy ízben az iparos testületbeli kollégák rosszalló megjegyzést tesznek fiára, gúnyosan megemlítik, hogy a kis Páger Tóni föstöget. Édesapja annak rémületében, hogy netán elveszíti állását, rögvest hazamegy és összetöri a festőállványt, és széttapodja a föstékeket. Kenyérkereső iparos szakmák felé tereli a gyerek figyelmét inkább, és nyiladozó érdeklődésének ágait a zene és a festészet felé hamar, és igen drasztikusan letöri. Később ezt a jelenetet felidézve, az ő kérésére illesztik bele a "Hattyúdal" című filmbe, hogy "az apám a fiumei postamester széttörte a hegedűt és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni. Aki látta a "Hattyúdalt", visszaemlékezhetik rá, ez így került bele a Hattyúdalba."

Páger Tóni iskoláit helyben, Makón végzi, és korai festményei, a II. világháború előtt is még a gimnázium falán díszelegnek. Az érettségit követően Pestre megy továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozik, majd aratómunkásnak áll, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nincs már hely, így a jogi karra iratkozik be. Az évnyitóig visszautazik Makóra, ahol szórakozásból részt vesz néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkeresi a székesfehérvári színház titkára, és felajánlja, menjen el Fehérvárra színésznek. Megtudakolja, mit fizetnek (2000 korona). Az összeg hallatán kiszámítja, hogy sem végzős jogászként, sem máshogy ekkora összeget keresni becsülettel nem tud, így hát, bár ő akkor ezt az elfoglaltságot ideiglenesnek gondolja, vállalja a szerepeket. Néhány hét múlva már Fehérváron, Andor Zsigmondnál, énekli a Sybill Petrovját. Akkoriban főképp tenor hangú énekes-táncos komikus szerepeket kap.

Közben az egyre zajosabban tomboló első világháború idején, 1917-ben bevonul katonának. Közel két esztendőn át harcol a fronton, és a front közelben. Hadapródőrmesteri rangban szerel le, a békekötést követően. Hazatérte után nem sokkal, 1919-ben, visszakerül társulatához Székesfehérvárra (1919-1922), majd játszik Kecskeméten (1922-24), Pécsett (1924-25). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-26-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mindvégig táncos-komikus, és bonviván szerepeket alakítva. Szegedről Beöthy hívja 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban tölt el egy-egy munkával teli évadot. Később Bárdos Artúr igazgatásához tartozó Belvárosi Színház tagja 1934-1937 között, de vállal fellépést közben a Művész és a Magyar Színházban, s a Budai Színkörben is. 1937-39 között a Vígszínház tagja, azután már nem vállal tagságot, hanem inkább szerepekre szerződik, amely jobban megfelel szerény, visszahúzódó, befelé forduló, de öntudatos egyéniségéhez. A Nemzeti, Belvárosi, Andrássy úti, és az Új Magyar Színházban vállal feladatokat.

A színházi szerepek mellett kedvelté vált a filmszakmában is. 1932-ben lép először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal a főszerepben eljátssza a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a film óriási bukás. Úgy gondolja, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgat élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végzi színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszereti a filmszakma, s a közönség kedvencévé is válik, így egyre több filmes feladatot kap. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike. Mondják, hogy Págeré a legmagasabb gázsik egyike az 1945 előtti hazai filmszínészek körében. "Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt." -vallja egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere, a kevés próbával, tökéletes alakításokat, és kevés korrektúrát, újfelvételt igénylő színészi munkát értékeli a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók, és stúdióbérlési felárak folytán jóvalta nagyobb film előállítási költséget jelentenek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig van lehetőség. A filmvállakozók inkább vállalják a magasabb, ún. "sztár-gázsit" is, mint a néhánynapos felvételcsúszás. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelennek meg annyiszor a filmvásznon az akkori legnagyobb színészeink, így közöttük Páger is. Akkoriban a filmforgatások átlagos ideje 10-14 nap. Ez idő alatt kell kész lenni a stúdiófelvételekkel, a magas bérleti díjak miatt. Túl sok lehetőség nem adódik egy-egy jelenet újrázására, így csak a legprofesszionálisabb színészeket alkalmazzák szívesen, mert kevésszer kell egy-egy jelenetet leforgatni. A forgatások átlag 10 és du. 17 óra között zajlanak, a napi díszletekkel, beállított fényekkel. Este a színész játszik a színházban, addigra kiderül, hogy sikerült-e az aznapi forgatás, vagy ismétlés szükséges. Ha igen, mehet a színész szerepet tanulni, meg aludni reggelig, és reggel 9-re a filmgyári autó már hozza is be az aznapi forgatásra. Amennyiben mégsem sikerült valamilyen technikai, vagy egyéb okból az aznapi forgatás, még az éjszaka le kellett forgatni ismét a jeleneteket, mert reggelre állnia kell a másnapi forgatás díszleteinek. Alvás, szereptanulás, magánélet számára leszűkült idő állt rendelkezésre ez esetben.

Ebben a felpörgetett életritmusú világban Páger profi volt a legprofibbak közt. Elég összevetni a színházakban játszott szereplistáját az akkor forgatott filmekkel, és máris kitűnik Páger hallatlan munkabírása, miközben egy-egy szerepének megformálásában tévedhetetlen. Kevesen állják ezt a tempót, állandó színvonallal, amit a szakma diktál ez idő szerint.

1938 tavaszán, a Vígszínházban Hunyadi Sándor premier. Főszerepben Páger Antal, Komár Juliska, pedig már Júliára változtatja nevét Páger mellett a címlapon. Hunyadi a "Bors István" darabjáról így nyilatkozik a premier izgalmainak árnyékában: "Gyönge darab, nincs benne semmi különös." Hunyadi már korábban megírt dr. Szabó Juci, dr. Kerekes Mária, és dr. Barabás Irén darabja után egy férfit választ főszereplőnek, Bors Istvánt, az egyszerű igáskocsist, amely figura megalkotásánál Páger személyiségét veszi alapul. "Páger remek színész, különösen akkor tetszett nekem, amikor a Tulogdy-lányok még nem faragtak belőle jóféle dzsentrit, hanem a maga egyszerű, kissé nehézkes, paraszti mivoltában szeleteli a kenyeret. 

Egész életében ügyel arra, hogy személye és magánélete ne kerüljön túlzottan reflektorfénybe, viszont jó érzékkel tudja, hogy azért neve, a vele készült riportok sora révén, kellő számban forduljon elő a lapokban. A különböző politikai körökből érkező "dörgölődzést" ellenszenvvel kezeli, igaz kezdetekben jobboldali "szimpatizáns", bár semmilyen pártba nem lép be. Egyre nagyobb riadalommal szemlélte a front közeledtét 1944-ben. Miután exponálja magát néhány toborzó gyűlésen a szélsőjobboldal mellett, jobbnak látja, családját mentve, vidékre költözni. Összepakol és villáját, ingóságainak jó részét hátrahagyva, a vas megyei Pornóapáti községbe költözik, inkognitóban. Felvetik felelősségét, némely II. világháború alatt forgatott filmjének hangvétele miatt. Bizonyos filmeket antiszemita, és horthysta propaganda filmnek titulálnak, ezek szereplői, és az alkotóstáb zöme, "tiltó listára" kerül. Ezek körében számtalan filmfőszerepe okán Páger előkelő helyen áll a nem kívánatos személyek sorában. Őt magát az Igazoló Bizottság 1945-ben nem tudja kihallgatni, hisz akkor már távol él hazájától. Ám nem sok különbséget tesznek ezek a bírálók, a film rendezője, operatőre, szereplői, és technikai személyzete között. Akik egy tiltólistára került film közreműködői, azok egyben bűnösök is. Másik fő vád Págerrel szemben egy híradófelvétel, amelyen jól láthatóan parolázik a nyilasvezér Szálasival 1944 késő őszén. Páger erről később úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására. Ausztrián keresztül távozik, majd kálváriájának utolsó állomásaként 1948-ban, a dél-amerikai Argentínában telepedik le. Az emigráció 12 évét igen nehezen viseli, szívében ízig-vérig magyar marad. Az akkoriban szerveződő Magyar Színjátszó Társaságot vezeti hét esztendőn át Argentínában. Még az argentin színészek, és más emigráns csoportok is csodájára jártak a nívós magyar előadásoknak akkoriban. 

1956 őszére visszatelepül Magyarországra. Kezdetben a Magyar Néphadsereg Színházát (Vígszínház akkori neve), korábbi sikereinek egyik fő helyszínét választja otthonul, s tag lesz ismét. Egyre több szerephez jut fokozatosan. A Háború és békében az öreg Bolkonszkijt alakítja, az epizód jelleg ellenére főszerepet formálva belőle. Megérezteti a bogaras öregúrban a különcségében is nagy államfőt. Kohout drámájában Taláros urat formál. Szuggesztivitásával nem a hideg és törvényei mögé bújó bírót, hanem az embert, aki magával is küzd, és mélyen szenved azoktól a vádaktól, amikkel élnie kell vádlottaival szemben, az erkölcs fenmaradása érdekében -ezt érezteti nagyszerű jelkép értékű gesztusokkal élve. Kántor János megrendítő paraszt ábrázolásával, a "Földindulás"-ban, végképp elfogadtatja magát még "felsőbb" körökben is. Az Esőcsináló címszerepe, Molnár Ferenc darabjában, vagy a Teaház főszerepében, mind-mind szélespalettájú tehetségét bizonyítja. Filmezni is kezdhet, bár a témaválasztás a kort és annak korlátozott lehetőségeit tükrözik. Balogh Bódogot, a kemény és öntudatos magyar parasztot alakítja, aki az "igazáért még az atya úristenhez is elmén" Páger Antal már sokszor játszott parasztembert. Színpadon is és filmen is. A színészek ama csoportjához tartozik, akik nem bújnak ki estéről estére, filmről-filmre önmagukból. Ő mindig Páger marad. Színészi adottságainak a legérdekesebb tulajdonsága, hogy úgy tud Páger maradni, hogy ugyanakkor elhisszük neki, hogy történesen épp akkor ő Balogh Bodog...stb.

Göre Gábor szatírájának celluloidváltozatát, a "Felmegyek a miniszterhez" filmvígjátékot a XIII. Karlovy Vary Filmfesztiválra is benevezik a magyar hivatalos intézmények. Hazatérését követően először távozhat az országból, "piros útlevéllel", miután a hivatalos küldöttség beválasztja a kiutazók tagjai sorába. Elképesztő munkatempója ismét megmutatkozik, hisz visszatérését követően haláláig több mint 100 magyar TV, és játékfilm főszerepét játssza el, színpadi szerepei közepette.

1986. december 14-én, délután otthon készül az esti előadásra. Ebéd után érzi, hogy hőemelkedése van. Szól Beának, hogy nem érzi jól magát, és aggódik, hogy rendbejöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökik a láza, nem használ a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jön hozzá. Végül úgy dönt, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállítják. Egy óra múlva halott. 87 - éves volt.


Szerkesztés dátuma: szerda, 2013. március 27.
Nézettség: 2,504 Kategória: Művészek
Előző cikk: Őze Lajos Következő cikk: Pártos Erzsi

Forrás:
www.szineszkonyvtar.hu


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: