Gábor Dénes


Gábor Dénes

(Budapest, 1900. június 5 - London, 1979 február 9) Nobel-díjas magyar fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója.

 

Gábor Dénes (Dennis Gabor) Budapesten született 1900. június 5.-en.

Édesapja, Günszberg Bernát, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál dolgozott mint főkönyvelő, kesobb cégvezetői, majd igazgatói rangban került, 1928-ig. Édesanyja Jakobovits Adél volt. A szülők 1899-ben kötöttek házasságot, s 3 gyermekük született: Dénes (1900), György (1901), Endre (1903). Az apa 1902. március 8-án fiaival együtt engedélyt kapott, hogy családnevüket „Gábor”-ra változtassák.

 

Az ifjú, nagyon jó körülmények között nevelkedett, angol, francia, nemet nevelők segítségével nyelveket tanult. Mindössze 14 éves volt, amikor beleszeretett a fizikába. Figyelme rögtön az atomok világa, az elektronok viselkedése felé fordult. Ezek megfigyelésének vágya évtizedekkel később is motiválta, midőn az elektronmikroszkóp tökéletesítésével foglalkozott. A korai természettudományos és műszaki érdeklődés adta az indíttatást műegyetemi tanulmányainak megkezdéséhez. Villamosmérnökként diplomázott. Jelentős eredményeket ért el a méréstechnika terén. Gábor Dénes 10 évesen, 1910 október 8-án, még tanulóként jelentette be első szabadalmát, az aeroplán-körhintát, melynek lényege az volt, hogy több, kisebb méretű, különféle típusú és személyek befogadására alkalmas "röpülőgépekből" álló szerkezet volt egymással rugalmas kapcsolás segítségével gyűrűalakban összekötve, és mindegyik egy, a körhinta közepén elhelyezkedő függőleges tengelyhez volt rögzítve. A körhinta középső főtengelyét egy motor hajtotta, mely a repülőgépeket körben megforgatja. A aeroplánokra ható centrifugális erő illetve a szárnyakra ható felhajtóerő együttese segítségével a kis repülőgépek felemelkednek, és egy repülő körhintát alkotnak. A szabadalmi leírás szerint a körhinta "egyrészt tanulságos, másrészt szórakoztató célokat szolgál".

 

4 Eves elemi iskolai tanulmányait 1906-1910 között a Budapesti ötödik kerületi Szemere utcai községi elemi népiskolában végezte.1910- 1918 között a középiskolát a Budapesti V. ker. Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolában folytatta.1918. március 6-án érettségizett.

 

1919. május 24-én áttért az evangélikus vallásra.

1918. március 15-én behívták katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. Ehhez kapcsolódik olasz nyelvtanulása, mely negyedik nyelvismerete lett. Novemberben beiratkozott a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába.1918-ban. A stúdiumot a gépészmérnöki szakon kezdte.

 

1920-tól Berlinben a charlottenburgi kerületben levő műszaki főiskolán elektromérnöki ágon a Technische Hochschule elektromérnöki karán folytatta . Az 1920-as években a nagyfeszültségű hálózatok üzemében fellépő tranziens jelenségek sok problémát okoztak, de a vizsgálatukhoz sem módszerek, sem eszközök nem álltak rendelkezésre. Mély matematikai ismereteinek alapjait olyan neves szakemberektől sajátíthatta el, mint Fejér Lipót, Kürschák József és Rados Gusztáv. Kortársai, barátai, vitapartnerei közé tartozott Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő is. Berlinben, amely századunk első harmadában a fizika fellegvára volt, Einstein előadásait hallgathatta. Később a magyar baráti kör Polányi Mihály-al, Koestler Artúrral bővült.1921. június 24-én tette le első szigorlatát a Műegyetemen. 1924-ben mérnöki diplomát szerzett Berlinben. Némi tépelődés után közölte az apjával, hogy szeretne doktorálni. Ez azt jelentette, hogy még két-három évig eltartásra szorul. De Gábor Bertalan örömmel fogadta elsőszülöttjének terveit. A fiúnak a doktori disszertációhoz most már csak egy jó témára volt szüksége. A fiatalember a főiskolán kedvenc professzorához, Orlichhoz fordult, de neki semmi sem jutott az eszébe, így kénytelen volt Ő maga kiötleni a témáját.

Orlich professzor arra intette tanítványát, hogy ne vesztegesse az idejét valamiféle találmány kifundálására. "Manapság minden találmány használhatatlan, ami meg használható, azt valaki már előbb kitalálta." Huszonnégy éves korában már széles körű műszaki és tudományos ismeretekkel rendelkezett. A kettős képzés hatására mélyen és kitéphetetlenül gyökeret eresztett az az elméletet és gyakorlatot összekötő mérnöki szemlélet, amely egész életművében átfogóan és következetesen érvényesült.

Gábor Dénes visszaemlékezése szerint: „Akkor Magyarország nagyon szegény ország volt, de gazdag volt tehetségekben.”

 

Első munkahelye Németországban egy magasfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó kutatóintézet lett. Pályája kezdetén a nagy teljesítményű, nagyfeszültségű villamos távvezetékekben létrejövő tranziens jelenségekkel, majd az ún. vándorhullámok megfigyelésére szolgáló katódsugár oszcillográfokkal foglalkozott. Ez vezette őt a katódsugár oszcillográfok működésének alapjául szolgáló elektronoptika tanulmányozásához, majd később ebből sarjadt az érdeklődése az elektronsugaras berendezések, előbb oszcillográfok, majd az elektronmikroszkóp, végül a televíziós képcsövek problémái iránt.

 

1927-ben már Siemensstadtban, a Siemens-Halske cég kutatólaboratóriumában, dolgozott doktori értekezését a katódcsőről írta. Gábor Dénes disszertációjának sikere nem volt kétséges, hiszen az oszcillográf folyamatos szivattyúzásával és a tranziensek rögzítése érdekében a fotólemez oszcillográfba helyezésével a Braun-csőhöz képest érzékenység nagyságrenddel növekedett. Használt először vassal körülvett rövid tekercset az elektronok fókuszálására - Kipp-reléje a tranziens érkezéséig az egyik oldalon tartotta az elektronnyalábot; ily módon maga a tranziens szabadította ki, tette mérésre alkalmassá a letapogató elektronsugarat. Rezgésgerjesztési, áramvezetési kutatásairól és a relérendszerről 1926 és 1927 folyamán három német nyelvű tanulmányt írt az elektrotechnikai szaksajtóban, majd szakdolgozata a katódoszcilloszkópról füzet formájában jelent meg, kiegészítve a túláram elhárításával kapcsolatos kutatásokról szóló beszámolóval.

 

Munkájának értékét a hasonló területen dolgozó Rogowski Aachenben azonnal felismerte, és a módszer végső változata mint Aachen-Berlin-modell terjedt el a világon.

 

Gábor Dénes munkájának utolsó szakaszában a 100 kV-os távvezetéken észlelhető tranziensek detektálását célzó kísérleteit a Német Nagyfeszültségű Kutatási Társulás anyagilag is támogatta.

1932-1933 kozott Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott. Ekkor kezdett foglalkozni a plazmajelenségek elméletével. A plazmák, vagyis az erősen ionizált, villamos szempontból csaknem semleges gázok elméletének tanulmányozása Gábor Dénest a feltárt effektusok gyakorlati hasznosítására, a plazmalámpa megalkotására ösztönözte. A plazmalámpát 1934-35-ben a Tungsram vezetőségével történt megállapodás alapján annak kutatólaboratóriumában – Budicsevits Andor segítségével – próbálta megvalósítani. A sikeres laboratóriumi munkák ellenére a lámpák magyarországi gyártására nem került sor. Az Egyesült Izzó nem kívánta megvásárolni Gábor szabadalmát.

 

1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra. Itt az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozik.

 

1936. Augusztus 8-án feleségül veszi Marjorie Louise Butlert, akivel haláláig harmonikus házasságban él, viszont gyermekük a házasságból nem született.

 

1937-ben Gábor Dénes végleg Angliába települt. 1938 Decemberében testvére, André is angol állampolgárságért folyamodik. 1942.Október 25-én Budapesten meghal édesapja. Négy évvel később, 1946-ban édesanyja is kiköltözik Angliába. Ezt követően tizennégy esztendőn át a Thomson-Houston Társaság kísérleti laboratóriumában dolgozott. Fő munkaterülete az elektronoptika volt. A cég kutatólaboratóriumában kezdett foglalkozni a híradástechnikai információelmélet kérdéseivel is. Kiváló invenciózussága, a fogalmak egymáshoz kapcsolásának készsége vezette oda, hogy két látszólag egészen különböző diszciplína: az elektronsugaraknak az elektronmikroszkóp javítását célzó tanulmányozása és az információelmélet művelése során szerzett tapasztalatait ötvözze. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette a holográfia feltalálásához. Felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámok valamennyi információját fel kell használni. Nemcsak a hullámintenzitást – mint azt a hagyományos eszközök teszik -, hanem a hullám fázisát és amplitúdóját is. Ha ez megvalósul, akkor a tárgyról teljes (holo) és térbeli (graf) kép nyerhető. Az optikai holográfia elméletét Gábor Dénes 1946 és 1951 között dolgozta ki. A munka befejezését a „Mikroszkópia hullámfront-rekonstrukcióval II.” c. tanulmánya jelezte.

Szülőföldjétől messzire került, de a Magyar Tudományos Akadémia meghívására kétévenként hazalátogatott Budapestre. 1962-ben látogatja meg először szülőhazáját. Bár világpolgárnak vallotta magát, Magyarországhoz való kötődése sohasem halványult el, mindig szívesen látta a magyar fiatalokat tanszékén. Társaságban széles műveltségű, szellemes társalgó volt, szerette és gyakran önfeledten énekelte a magyar nótákat. A gyökérszálak, amelyek a szülőhazához kötötték, sohasem szakadtak el.

 

1947 és 1958 között a londoni Imperial College-ban elektronoptikát oktatott, majd 1967-ig az alkalmazott elektronika professzora volt. Ezt követően az intézmény egyik vezetője, nyugdíjazásától haláláig tanácsadója maradt. 1956-ban a Royal Society tagjává választják.

Gábor Dénes munkásságára, életére azonban az is jellemző, hogy kiemelkedő szakmai sikerei csúcspontján továbblépett az emberiség világproblémáihoz. A hatvanas évektől kezdve figyelmét mindinkább az emberiség élete, jövője kötötte le. Ezt jelzik olyan művei mint „A jövő feltalálása” (1963), „Tudományos, műszaki és társadalmi újítások” (1970), „Az érett társadalom” (1972), valamint az a munka, amelyet a Római Klub keretében vállalt. „Most már hosszú évek óta – 15 éve – kettős életet élek: fizikus vagyok és feltaláló. Ez az egyik életem, a másik pedig: szociális író vagyok. Régen rájöttem arra, hogy nagyon nagy veszedelemben van a mi kultúránk…” vallotta 1972-ben, egy budapesti tévériportban.

 

A holográfia eljárás ötletét Gábor Dénes vetette fel és dolgozta ki 1947-ben. Bár az elmélet jó volt, az első hologram elkészítésére csak 1961-ben kerülhetett sor, mert addig - a lézer megjelenéséig - nem állt rendelkezésre olyan fényforrás, amely az interferencia előállításához szükséges koherenciát biztosítani tudta volna. A holográfia szélesebb körű elterjedéséhez ún. koherens fényforrás kidolgozására volt szükség. Ez a fordulat 1962-ben a lézer felfedezésével következett be, majd a lézertechnika és a holográfia egyesítése tette lehetővé a lézerhologramok készítését. Gábor Dénes ezekben a munkákban is alkotó módon vállalt részt és hozzájárult ahhoz, hogy a szövegtárolás, a betű- és alakzat felismerés, valamint az asszociatív információtárolás területén új perspektívák nyíljanak.

 

 

De mi is a holográfia?...

A holográfia két görög szó összetételéből keletkezett kifejezés. A holos ,,a teljes, az egész", a gramma pedig ,,az üzenet" jelentésében értelmezendő.

Az embernek a hologram által sikerült két dimenzióban ábrázolnia a háromdimenziós tárgyakat, jelenségeket. A holográfia a fény hullámtermészetén alapuló olyan képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre.

A hagyományos fényképezés során a tárgy képét lencserendszerrel képezzük le a film síkjára, és így a filmen a tárgyról kiinduló fény intenzitásának megfelelően az egyes pontokban feketedés jön létre. Ennek az eljárásnak a során azonban - mivel a feketedés mértéke csak a fény erősségétől függ, és független a fényhullám másik jellemzőjétől, a fázistól, minden információ, amit a fázis hordoz, elvész. A tárgynak minden egyes pontja ugyanabba a síkba képződik le, a kép kétdimenziós lesz.

A holográfia lényege éppen ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése: a hologramon - voltaképpen egy sík lemezen - az intenzitás mellett a hullám fázisát is sikerül rögzíteni, így lehetségessé válik a teljes információ felvétele és tárolása. A hologram készítésekor a tárgyat koherens lézerfénnyel világítják meg, majd a visszaverődő fénnyalábot egy féligáteresztő tükör segítségével úgynevezett referencianyalábbá transzformálják.

A két sugár a fotólemezen találkozik, ahol interferencia képet, azaz hologramot hoznak létre.

Mivel a valódi tárgyról kiinduló és a rekonstruált hullám megegyezik, azt ugyanúgy is látjuk. A látott kép háromdimenziós, érzékelhető a térbeli mélység, és lehetővé válik az oldal- és függőleges irányú rálátás is, a kép körbejárható. A hologramon a tárgy képe végtelen sok perspektívából van rögzítve, s ha a megfigyelő mozog, más és más perspektívát érzékel, amelyek folyamatosan mennek át egymásba, így az elrendezéstől függően lehetséges, hogy az egyik irányból takart vagy nem látható részlet valamelyik másik irányból nézve láthatóvá válik. A hologramok mélységélessége igen nagy, csupán a fényforrás koherenciahossza szab határt neki, ezért ha a tárgy egyes részeinek mélysége eltérő, akkor a róluk kapott kép szemlélésekor is változtatni kell a szem fókusztávolságát. Mivel a hologram felvételekor nem használnak objektívet, nem történik a képnek a hagyományos értelemben vett leképezése, a tárgy minden egyes pontjából a hologram bármely pontjába érkezik információ.

Emiatt nincsenek olyan pontok, elemek a hologramon, amelyek emlékeztetnének az eredeti tárgy jellegzetes vonalaira, és ez az oka annak a meglepő tulajdonságnak, hogy a kettétört hologram is előállítja a tárgy teljes képét. Ha ugyanis a hologram barmilyen módon megsérül (karcolás, folt, törés), csupán azok a perspektívák tűnnek el a képből, amelyeket a sérülés érintett, a többi megmarad.

 

...es mi a hologram?

A hologram egyszerűen az az interferencia-minta, amelyet két egymással találkozó hullám kelt, vagyis lényegében egy interferométer (a hullámok találkozásának mérőeszköze).

Az interferáló hullámokat két különböző pontból irányítják. Az interferencia tartományban állóhullám keletkezik, amelyet egy filmre vagy más közvetítőre lehet felvenni. A filmnek természetesen azokra a hullámokra, pontosabban az adott típusú sugarakra kell érzékenynek lennie, amilyen típusú a megvilágítás. A filmen végeredményben a ,,lefényképezett" tárgy háromdimenziós képe lesz látható.

 

 

1967-ben Gábor Dénes nyugdíjba vonul, szakmai-tudományos munkásságának, különösen a holográfia feltalálásának legmagasabb rangú elismerését, 1971-ben átnyújtott Nobel-díj fémjelezte.

Nézete szerint a tudománynak szembe kell nézni két nagy problémával. „Az egyik előrejelzési probléma: meddig folytatódhat a dolog úgy tovább, ahogyan most folyik. A másik feltalálási probléma: hogyan előzhetjük meg a katasztrófát.

A válaszok kutatásában is hatalmas részt vállalt magára. A világhelyzet átfogó felmérésének eredményeit az Umberto Colombo professzorral közösen kidolgozott jelentésben tette közzé, „A hulladékkorszak után” (1976) címmel, mint a Római Klub 4. számú jelentését. E mű fontos mérföldkő annak emberiség méretű tudatosításában, hogy a pazarlás, a rablógazdálkodás kora végérvényesen lejárt. A világ új gazdálkodási módot és új gondolkodási módot követel. Nagy feltalálónkat élete végéig foglalkoztatta a hatalmas történelmi kérdés, az emberiség jövőjének feltalálása. Örökségének talán még kevésbé értékelt, de különösen értékes része az a gondolat, hogy a jövő feltalálásának magában kell foglalnia az informatika jövőjének feltalálását, az információ és a kommunikáció globális problémakörét. Gábor Dénes, a mérnök, a tudós, a szociális gondolkodó életműve nagyszerűen példázza a kiemelkedő szakember és a felismerései, tudása alapján felelősséget vállaló közéleti ember teljességre törő életét. A valóság gyakorlati problémái vezették az egyre mélyebb felfedezések felé, és az új ismereteket a gyakorlatban akarta és tudta hasznosítani.

 

1974 - súlyos agyvérzést szenvedett. Gábor Dénes 1979. február 9-én hunyt el Londonban. Halálának 25. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki

 

Nevét megörökíti a Gábor-érem (Gabor Medal), valamint a „Gábor Dénes fizikaverseny”.Ugyanakkor a Gábor Dénes Főiskola is viseli nevét, melynek Magyarország több nagyvárosában van campusa és határon túl is Erdélyben, es Felvidéken. Szegeden található a Gábor Dénes Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola

Gábor Dénes találmányai:

  •  Aeroplán-körhinta
  •  Tranziens jelenségek
  •  60 kV-os oszcilloszkóp
  •  Holográfia

 

Díjak és kitüntetések

  • 1964. Az MTA tiszteleti tagja.
  • 1967. The Cristoforo Colombo Prize of Genoa. The Thomas Young Medal of the Physical Society.
  • 1968. The Michelson Medal of the Franklin Institute. The Rumford Medal of the Royal Society.
  • 1970. The Medal of Honor of the I.E.E.E. The Semelweiss Medal, American Hungarian Medical Association. Commander of the Order of the British Empire. Hon.D.Sc. University of Southampton.
  • 1971. Fizikai Nobel-díj. Holweck Prize of the French Physical Society. Hon.D.Sc. Delft University of Technology.
  • 1972. Hon.D.Sc. University of Surrey. Hon.D.Sc. The City University (London). Hon.D.Sc. Engineering College Bridgeport.
  • 1973. Foreign Associate Nat. Acad. of Sciences, U.S.A.Hon.LL.D. London University
  • 1975. Hon.D.Sc. University of Columbia, N.Y.

Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. január 21. Szerkesztette: Klapka Emese- Csilla
Nézettség: 8,131 Kategória: Nobel-díjasok
Előző cikk: Elie Wiesel Következő cikk: Harsányi János


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: