(Debrecen, 1912. július 17. – Budapest, 1995. július 8.) hatszoros olimpiai bajnok vívó, sportvezető, honvédtiszt, Kovács Attila és Kovács Tamás világbajnok vívók apja.

1929-től a BBTE (Budapesti Budai Torna Egylet), 1931-től a Ludovika Akadémia SE, 1935-től a HTVK (Honvéd Tiszti Vívó Klub), 1945-től a Ganz Vasas, majd 1954-től a Budapesti Vasas vívója volt. 1933-tól kezdődően huszonhét éven keresztül szerepelt a magyar válogatottban. Kard- és párbajtőrvívásban is versenyzett, de kardvívásban vált világhírűvé. Borsody László tanítványa volt, aki Italo Santelli vívóiskolájától eltérő, akkor újnak számító vívóstílust oktatott. E stílus első jelentős képviselője a Los Angeles-i olimpián két aranyérmet nyert Piller György volt.

Kovács Pál 1936-tól kezdődően öt nyári olimpián vett részt és összesen hat arany és egy bronzérmet nyert. Ezzel máig ő az olimpiák történetének egyik legeredményesebb kardvívója, rajta kívül máig csak Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf szerzett ebben a fegyvernemben legalább hat olimpiai aranyérmet. Bajnoki címei közül ötöt nyert csapatban és egyet egyéniben.

Pályafutása alatt az Európa-bajnokságokon, illetve az 1937-től kiírt világbajnokságokon összesen tizenkét érmet – köztük egy Európa-bajnoki és kilenc világbajnoki aranyérmet – nyert. Egyéniben is eredményes volt, egy világbajnoki címe mellett kétszer szorult – 1951-ben Gerevich Aladár, 1954-ben Kárpáti Rudolf mögött – a második helyre. Az aktív sportolástól negyvennyolc évesen, az 1960. évi római olimpia után vonult vissza.

Sporteredményei kardvívásban:

Nyári olimpiákon:

- hatszoros olimpiai bajnok:

1936, Berlin: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Rajcsányi László, Rajczy Imre)

1948, London: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan, Rajcsányi László)

1952, Helsinki:

egyéni

csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan, Rajcsányi László)

1956, Melbourne csapat (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Magay Dániel)

1960, Róma csapat (Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Mendelényi Tamás)

- olimpiai 3. helyezett:

1948, London: egyéni

Világbajnokságokon:

kilencszeres világbajnok:

1937, Párizs:

egyéni

csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Maszlay Lajos, Rajcsányi László, Rajczy Imre)

1951, Stockholm: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Palócz Endre, Pesthy Károly, Rajcsányi László)

1953, Brüsszel:

egyéni

csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Papp Bertalan, Rajcsányi László)

1954, Luxemburg: csapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Magay Dániel, Papp Bertalan)

1955, Róma: csapat (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Palócz Endre)

1957, Párizs: csapat (Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Mendelényi Tamás, Szerencsés József)

1958, Philadelphia: csapat (Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Mendelényi Tamás)

kétszeres világbajnoki 2. helyezett:

1951, Stockholm: egyéni

1954, Luxemburg: egyéni

világbajnoki 6. helyezett:

1957, Párizs: egyéni

Európa bajnokságokon:

Európa-bajnok:

1933, Budapest: csapat (Gerevich Aladár, Kabos Endre, Maszlay Lajos, Piller György, Zirczy Antal)

Európa-bajnoki 5. helyezett:

1933, Budapest: egyéni

főiskolai világbajnoki 2. helyezett:

1933, Torino: csapat (Bay Béla, Berczelly Tibor, Palócz Endre, Radványi-Rasztovich Imre)

Magyar bajnokságokon:

tizenhatszoros magyar bajnok:

egyéni: 1935, 1940, 1942, 1954, 1958, 1959, 1960

csapat: 1937, 1939, 1941, 1943, 1944, 1952, 1956, 1958, 1960

Sporteredményei tőrvívásban:

főiskolai világbajnoki 3. helyezett:

1933, Torino: csapat (Bay Béla, Dunay Pál, Meszlényi Egon, Palócz Endre, Radványi-Rasztovich Imre)

Katonai és sportvezetői pályafutása:

Felsőfokú tanulmányait 1930-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte, majd 1931-ben a Ludovika Akadémia mérnök tiszti hallgatója lett. 1935-ben honvéd hadnaggyá avatták. A második világháború végén két évet hadifogságban töltött, majd hazatérése után leszerelt és a Ganz-Mávag tervezőmérnöke lett. Röviddel halála előtt nyugalmazott dandártábornoki kinevezést kapott.

Visszavonulása után a Magyar Vívó Szövetség alelnöke, 1963-tól 1968-ig elnöke lett. 1968-tól a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, egyúttal a Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) Végrehajtó Bizottságának tagja és a Kard Szakbizottság elnöke. 1980-tól 1983-ig a FIE alelnöke, 1983-tól örökös tiszteletbeli tagja. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja.

1984-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatát.