Kabos Endre


Kabos Endre

(Nagyvárad, 1906. november 5. – Budapest, 1944. november 4.) háromszoros olimpiai bajnok vívó.

 

Banktisztviselőként 1926-tól a VAC (Vívó és Atlétikai Club), majd 1930-tól a Tisza István Vívó Club vívója volt. 1934-ben az Egyesült Izzó főtisztviselője lett és sportpályafutását az UTE (Újpesti Torna Egylet) vívójaként folytatta. Kardvívásban és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, de nemzetközi szintű eredményeit kardvívásban érte el. 1931-től 1937-ig mindkét fegyvernem magyar válogatottjában szerepelt. 1932-ben, Los Angelesben a Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György összeállítású, majd 1936-ban Berlinben a Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre összeállítású magyar csapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert. Az egyéni versenyen 1932-ben bronzérmes, 1936-ban olimpiai bajnok lett. Hat Európa-bajnoki címe közül kettőt egyéni versenyen nyert.

Érdekesség, hogy jelentős nemzetközi versenyeken egyéni bajnoki címet nyert, az egyéni magyar bajnoki címet azonban egyszer sem sikerült elnyernie.

1936-os olimpiai bajnoki címének tiszteletére egy olimpiai tölgyet ültetett Berettyóújfaluban, mely a városi könyvtár épülete előtti parkban található.

Nemzeti Sport, 1936. augusztus 16.: „Kabos olimpiai bajnok! Örömében ledobja a kardját és a maszkját, odaszalad ellenfeléhez. Megöleli, felemeli, háromszor is megforgatja a levegőben, aztán leteszi, megszorongatja a kezét. A teremben a magyarok őrült örömrivalgásba csapnak… A megszokott győzelmi díszlet. Kabos most meglátja Santelli Italót és odarohan hozzá: - Köszönöm maestro! Magának köszönhetem.”

Az Est, 1936. augusztus 18.: „- Üljünk félre, Bandi. Beszélj, mit érzel? - Boldog vagyok, hogy ezt a napot megérhettem. Hidd el, szeretnék sírni, mint egy kisgyerek, de tudom, hogy nem illik. - Ha jólesik, sírjál. Ezek a könnyek örömkönnyek. Úgyis sok keserűséged volt, amíg idáig jutottál. - Indulsz még versenyeken? - Igen. Még fiatal vagyok, most leszek harmincéves. Ott akarok lenni Tokióban is.” [Petschauer Atilla]

A sors még nyolc évet engedélyezett neki. Zsidó származása miatt behívták munkaszolgálatosnak és az őket szállító teherautó 1944. november 4-én éppen a Margit-hídon volt, amikor az felrobbant. 38 éves volt.

1986-ban a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

 

 

Sporteredményei:

kardvívásban:

  • háromszoros olimpiai bajnok (egyéni: 1936 ; csapat:1932, 1936)
  • olimpiai 3. helyezett (egyéni: 1932)
  • hatszoros Európa-bajnok (egyéni: 1933, 1934 ; csapat: 1931, 1933, 1934, 1935)
  • Európa-bajnoki 2. helyezett (egyéni: 1931)
  • magyar bajnok (csapat: 1930)

 

párbajtőrvívásban:

  • magyar bajnok (csapat: 1937, 1938, 1939)

Szerkesztés dátuma: szombat, 2010. február 13. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,362 Kategória: Sportolók
Előző cikk: Janics Natasa Következő cikk: Kammerer Zoltán


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: