Móricz János, Móricz Opos János, (1923 Horvátnádalja - 1991 Guayaquil, Ecuador)


Móricz János, Móricz Opos János, (1923 Horvátnádalja - 1991 Guayaquil, Ecuador)

Kedves olvasó,

Mielőtt nekiállnál elolvasni ezt a cikket, tudd azt, hogy es semmi más, csupán egy beszámoló, egy magyar emberről, aki 1923-ban született, és 1991-ben titokzatos körülmények közepette elhunyt. 
Érdekes az is, hogy a wikin vajmi keveset találtam róla, Móricz Jánosról. 

Én nem vagyok író. Így megpróbálom úgy összegezni e cikket, amennyire saját magam erre képes vagyok.

Nem kell nekem feltatálni semmit. Csupán egy helyre rakom mindazokat az anyagokat amelyeket az interneten meg lehetett találni.

Azt szeretném, hogy e cikk szép és tartalmas legyen, amit bárki könnyen elolvashat, mivel tudom, hogy mindenki pörög, mindenki el van foglalva a saját gondjaival és tudom, hogy nagyon nehéz megállni, lelassulni és olvasni egyet s mást. Megpróbálom az összes képet, videót is ide beágyazni, hogy minél egyszerűbben el tudd olvasni és meg tudd érteni ennek a nagyszerű magyar embernek az életét és munkásságát.

A magyarvagyok.hu, magyarvagyok.com oldal Szent Korona cikkje is ilyen, melynek neve: Mindent a Szent Koronáról. 

Hogy ne legyen beszámolóm túl hosszú, megpróbálom a főbb részleteket külön külön beágyazni.

 

A Móricz János - témához a kapcsolódó cikkek itt vannak: Én az elsővel kezdeném az olvasást, mivel azt maga Móricz János írta:

Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára.

Evvel folytatnám:

A történet végül is, HOL KEZDŐDÖTT? , ADATOK, LEVELEK, miért nem történt semmi?

Móricz János Ekvádori külügyminisztérium levelének a Magyar fordítása:

 

Erich von Däniken találkozása Juan Móriczcal

Móricz János kutatásainak összefoglalása - Hary Györgyné (1977)

LEVÉL AZ ŐSHAZÁBÓL, Móricz János kutatásai az amerikai magyarokról

"Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje

Magyar kutató az inkák földjén - (a Delta c. folyóirat egy régi számának cikke)

Móricz János, Juan Moricz a spanyol nyelvű sajtóban 

 

Móricz Opos János

Forrás rengeteg van. Külön köszönet : aranykapunak, innen szeretném kezdeni a beszámolót.
Én nem voltam Equadorban, sőt Dél Amerikában sem. Az arankapu oldalon viszont ezt olvastam, és most beágyazom:

"ÚJ HÍR:  2011. OKTÓBER 20 - NOVEMBER 30-IG ECUADORBAN VOLTAM UTITÁRSAMMAL, ISTENES GYŐZŐVEL, MÓRICZ JÁNOS NYOMÁBAN. MÉG ÉLŐ ISMERŐSEIVEL, BARÁTAIVAL - PL. ÜGYVÉDÉVEL, DR. GERARDO MATHEUS PEÑAVAL INTERJÚT KÉSZÍTETTÜNK. CÉLUNK A DOKUMENTÁLÁS VOLT, ÉS EZEN FELÜL ANNYI "BIZONYÍTÉKOT" ÖSSZESZEDNI ÉS HAZAHOZNI, AMENNYIT TUDUNK. AZT SZERETNÉNK, HA MINÉL TÖBBEN MEGISMERNÉK MÓRICZ TEÓRIÁJÁT, ÉS AZ ÁLTALUNK MAJD BEMUTATOTT ANYAGOK ALAPJÁN ELINDULNA EGY KOMOLY KUTATÓMUNKA."

Kezdeném ugyanarról az oldalról a beszámolót:

Móricz Opos János

 

Azok a magyarok, akiket "jegyeznek" a nagyvilágban, megszokhatták, hogy itthon mit sem tudnak róluk. Ez több, mint sajnálatos. Móricz Jánost külföldön leginkább Juan Moricz-ként emlegetik.

A II. Világháború után Argentínába megy és élete innen kezdve kész kalandregény. Basaldúa könyve indítja el azonban azon az úton, ami miatt nemzeti büszkeségünk kellene, hogy legyen ez az igazi "úttörő" ember.

Nem akármilyen utat tört és mutatott nekünk Móricz.

Florencio de Basaldúa, egy baszk származású argentin (földmérő, mérnök, író, autodidakta polihisztor és kutató) teóriája indítja el ezen az úton ( a baszk nép származás- és történelem elmélete, a vízözön előtti civilizációk és tudás egyik "örökös" népe, akik, mint tudjuk, igencsak szoros "rokoni" kapcsolatban állnak a "magyar" néppel, illetve azon őseinkkel, akik az ősi mezopotámia pillérét képezték, majd később a szkíta szövetség tagjaként, és Krisztus születésekor fennálló Pártus birodalom egyik népcsoportjaként meglehetősen meghatározó alakítói az emberi történelemnek, hitvilágnak.) Ezt a kort, kultúrát és népszövetséget manapság a művi sumer névvel illetik.

Móriczot szinte mellbevágja Basaldúa megdöbbentő teóriája, miszerint egyes mai európai népek, köztük a baszkok, a ma nevetségesen Újvilágnak nevezett kontinensről, Amerikából származhatnak. A spanyol és portugál (valamint később angol és francia) megszállás és gyarmatosítás előtt ezt a mesés földrészt AWYA YALA néven hívták az őslakosok. Nagy a szakirodalma annak, hogy Kolombuszék nem véletlenül vetődtek a mesés és kincsekkel teli földrészre, hanem az ún. Piri Reis térképpel a kezükben, hogy megkezdődhessen a totális kifosztási projekt, ami keretében mai értéken több, mint 5 billió USD aranyat raboltak és sok száz millió őslakost mészároltak le, a véres hittérítések mellett (az külön téma, hogy mindezt a Szeretet és Jézus nevében!).

Móricz lázas kutatásba kezd. Kiderül, Basaldúa teóriája igen sok szempontból egyáltalán nem egyedülálló. Évszázados, sőt évezredes leletek, beszámolók utalnak arra, hogy az emberiság történelme esetleg nem egészen olyan, ahogy azt ma iskoláinkban tanítják. (csak néhány a megannyi közül:

  • Fray Gregorio Garcia: Origen de los indios del Nuevo Mundo y de India Occidental, Madrid, 1729, amiben szkíta-hun leletekről beszél Dél-Amerikában a mai Peru területén;
  • Thor Heyeldahl munkássága;
  • Varga Zsigmond,
  • Horváth János,
  • Csicsáky Jenő,
  • Csérep Ferenc- akit A magyarság őshazája Amerika c. munkája miatt kizárnak az Akadémiáról;
  • továbbá nézzenek utána: Brazília: Appolinaire Frost: az egyiptomiak dél-amerikai elődeiről beszél;
  • Amazon torkolata (Marajo-sziget): Frobenius: etruszknak azonosítja a talált leleteket;
  • Matto Grosso Brazilia;
  • Pizarro szerint az őslakosok „fehérebb bőrűek, mint a spanyolok” )

 

 

 

Hogy miért nincsenek ezek a tények így a tankönyveinkben?

Nos, ez több könyv témája lenne. Röviden: ha minden ember tisztában lenne azzal, hogy az EMBER nem egy szánalmas majomlánc végén "véletlenül" kialakult lény; hogy a mai civilizációnk előtt "őseink" - és itt maximális nyitottsággal gondoljunk most nemhogy több tízezer, de akár több százezer sőt még elképesztőbb időtávra vissza - nem is egyszer már kialakítottak egy, a mainál sokkal fejlettebb civilizációt, akkor a mai embert nem lehetne annyira az orránál fogva táncoltatni, ahogy ez ma történik.

"Mammon fiai bezárják a téridőt" (idézet Az Aranykapuból).

Mit jelent ez? Azt sugallják Mammon fiai, hogy az ember csak test (maximum, megengedve még a "lelkes állatságot", de nem a Szellemet!), és maximum 70-90 év adatott számára; a világ annyi, amennyit érzékszerveinkkel felfoghatunk.

Innen kezdve a halálfélelem az alaphangunk, a testi dolgokra koncentrálunk. Ez a pénzvilág ideális tenyészklímája. Fontos ugyanis, hogy csak a mára, csak a mai kényelemre, jólétre, testi szépségre koncentráljunk, mert akkor megfelelően fogyasztunk.

Felébredt, öntudatos, "Isten-emberek" felett nincs hatalmuk. Csak a testbe bezárt rettegő majom-utódok felett.

Visszatérve Móricz Jánosra. 

Ecuadorba megy, ahol a munkája miatt (aranybánya feltárások és koncesszió szerzési megbízások) sok éven kersztül járja az amazonas-i régiót, a shuarok földjét (Morona-Santiago tartomány, Dél-Ecuador).

Az ismeretségből lassan barátság lesz a helyi törzsek vezetőivel, és idővel Móriczot az őslakosok a bizalmukba avatják. Nem elhanyagolható szempont a szinte mesébe illő ok: több helyi népcsoport lokális nyelve igencsak megdöbbentő módon hasonlít, sőt egyes szavaiban megegyezik az archaikus (tehát még nyelvreform előtti) magyar nyelvünk szavaival.

Sőt, olyan helysiég-és családneveket fedez fel, mint Jokay, Zalai, Saka, Zoyomi (zólyomi vagy Sólyomi?).
Elmondják új barátai, hogy Quito-t régen Kitus hívták a spanyolok előtt ami azt jelentette: Két ős, mert így tudják, két ma távolban élő nép őse alapította. Összevetve mindezt a helyszíni és élő tudást a kutatók által előzőleg feltárt elméletekkel, Móricz még megszálottabban ügyködik valamiféle, az "ép ész" számára is elfogadható kapocs, elméleti szál feltárásában.

A Colorado népcsoport (ami hiába jelent "színest", csak fehérbőrűekre használják, ugyanis csak a fehér arcbőr válik pirossá, "színeződik el" az éles andoki levegőn! Engem Peru-szerte colorada-nak hívnak, még Limában is) vezetői megegyeznek a shuar törzsi vezetőkkel, hogy feltárják Móricznak egy barlangrendszer titkos részét. A megannyi bejárat közül egyen át közelíthető meg az a járat, ami egy sok-sok ezer éves titkos kamrába, az azóta "Arany Könyvtárnak nevezett" terembe vezet.

Nyilvánvaló, hogy Móricz egy komoly expedíciót akar szervezni, hogy rajta kívűl más is láthassa, amit ő. Ehhez azonban kormányok által adott garanciák, és sok pénz kell. Egyiket se tudta megszerezni. A hivatalos szervek hitegették mindkettővel. (lásd: Móricz János levelei Ecuádorból Pataky Lászlónak Békéscsabára.


A Mormon Egyház is ajánlatot tesz neki, mondván, ezek az aranylemezek csakis a Moroni angyal által Joseph Smith-nek említett aranytáblák lehetnek...Móricz egy ideig kényszerből hajlik a velük való szövetségre, de egy ponton kivillantják a mormonok "foguk fehérjét" és Móricz megtagadja a további együttműködést.
Kapóra jönne Stan Hall és az általa biztosítható brit pénz...Móricz egyébként barátja, Julio Goyen, a szintén baszk származású argentin ügyvéd később régész miatt fontolta meg a mormonokkal való együttműködést, hisz Goyen egy időben áttért a Mormon vallásra. Látva azonban, hogy az "egyház vezetői" távolról sem tiszta szándékoktól indíttatva akarnak a kincsek közelébe jutni, hátat fordít ő is nekik.

Stan Hall: a skót úr 1972-ben találkozik Móriczal személyesen Guayaquilben, Ecuadorban.
Nagy szükség lenne könyvének (Tayos Gold- The archives of Atlantis) magyar megjelenésére.  <----!!!

Stan Hall meg tudta mozgatni az "angol korona" pénzeit - (a magyar hivatalos fülek ma éppoly süketek, mint akkor és mindig...) , így Móricz inspirálása mellett létrejön az 1976-os Brit-Ecuadori expedíció, melynek tiszteletbeli feje Neil Armstrong, az első amerikai űrhajós.

 

Capt. Luis Hernandez 1995 , with Neil Armstrong 

Móricz az utolsó pillanatban kiszáll, mivel egyik akkori kormány sem adott garanciáit a leletek mozdíthatatlanságára és sértetlenségére, amihez pedig Móricz az "őrzőknek" a szavát adta. Az expedíció nem is találja meg az egyetlen lejáratot a titkos Arany Könyvtárhoz, így ezek a leletek legalább a mai napig a helyükön vannak...

Én meghívtam az idős Stan Hall-t 2008-ban Magyarországra egy előadást tartanni, amit nagy örömmel elfogadott, ám sajnos októberben meghalt váratlanul.

Erich von Daniken-el 1972-ben találkozik szintén, de kapcsolatuk hamarosan megkeseredik, Móricz visszutasítja Daniken állításait a pillanatok alatt bestsellerré vált könyvében, The Gold of Gods-ban (Az Istenek aranya).

Móricz és Daniken

Daniken ugyanis azt állítja, hogy az Arany Könyvtárban járt Móriczal, amit utóbbi elutasít, hisz csak egy parciális lejárathoz vitte el pár órára a populista írót.

a cikk: ERICH VON Däniken TALÁLKOZÁSA JUAN MÓRICZCAL MEGTALÁLHATÓ ITT:

Megjegyzendő, a ténykönyvek, melyeket Stan Hall és a Móriczot évtizedekig jól ismerő argentin Guillermo Aguirre (Lírico y profundo, sajnos csak spanyol nyelven hozzáférhető)könyvei közel nem olyan sikeresek mint a fantáziára épült Daniken-írás. Nos, ez nem a könyvek, hanem a "világ" minősítése...

Az itt talált dolgok hihetetlenek, és ha nem készült volna egy hivatalos dokumentum az akkori ecuadori köztársasági Elnök alírásával és pecsétjével, most nyugodtan legyinthetne a kedves Olvasó. De készült! Móricznak megengedték az őrzők (akik egyik törzést nem mellékesen Belak-nak nevezik és a magyarhoz hasonló ragozó nyelvet beszélnek), hogy a leletek egy részét megfelelő biztosítokok mellett a világ tudomására lehet hozni, merthogy "közeleg az idő" az "ÚJ TUDÁS" nyilvánosságra hozatalának.

 

Mit talált?
 

aranylemez

Több száz, különböző méretű aranylemezt máig megfejtetlen, bonyolult írással és szimbólumrendszerrel. E szimbóluk némelyike egyéb ősi civilizációk tárgyain megjelenik (ó-egyiptomi, ó-mezotpotámiai, babailoni, káldeusi, szkíta, ural-altáji leletek!) De jó néhány ismert és ma is használt India bizonyos területein és népeinek körében. Ugyanúgy vannak komoly párhuzamok japán és kínaiírásjelekkel és szimbólumokkal). Többezer aranyszobor állatokról (sok közülük soha nem volt honos a régióban sőt a földrészen , megannyi évmilliókkal ezelőtt kipusztult).

 

 

 Dagon, Káld Oanes

 

 

A cuanca-i Crespi Atya gyűjteményében 40 évig fellelhetőek voltak megdöbbentő leletek, melyeket a helyiek hoztak neki a "barlangokból".

Ehhez a kisplasztikához hasonló szobrok Dagon, vagy a káld Oannes néven vannak az európai múzeumokban nyilvántartva. A halpikkelyes ábrázolás külön nagy téma, hisz szintén több ősi népnél az "istenek halak voltak", Vishnut Indiában sellőként is szokás ábrázolni. Ismerve e nagy civilizációk tudását, nem gondoljuk, hogy valóban halaknak hitték őket. Sokkal inkább valószínűsíthető, hogy a "Nagy Víz megmenekült" papjai, beavatottjai, akik az özönvíz utáni korba átmentették a tudást, őket ábrázolták félig halként ( az alsótest egyébként is a múlt, a gyökér "helye").

 

aranylemez

 

 

Aki látott már hun harcost, vagy korabeli pártust, az komoly hasonlóságot fedezhet fel az öltözéken. A fejmagasságban tekergőző (mely mindig a szellemiségre utal) kígyó ismert Imhotep-Asklepios által, és a gyógyítói-beavatottság szimbóluma a mai napig.

 

 

 Dagon, Káld Oanes

 

 

 

 

Szárnyas Nimrud? A British Museum mint a khorszabadi asszír királyi palota kapuőrzőjét tartja nyilván a szobor ikertestvérét.

 

 

 

 

A másik "főszereplője" a kacifántos Móricz-történetnek Erich von Daniken, akinek személye pillanatok alatt parázs vitát képes szítani.

megnézheted:(Erich von Däniken találkozása Juan Móriczcal)

Bár sokat köszönhetünk Danikennek, hisz elgondolkodtató kérdéseket feszeget bátor módon, és sokszor valóban egészen új látásmód befogadására késztet, amit én személy szerint mégis nem tartok elfogadhatónak, az, hogy a legtöbbször pontot tesz oda is, ahová minimum csak kérdőjelet lenne szabad. A hipotézis soha nem egyenlő a tézissel, és ő ezt a szabályt áthágja. Áthágta Móricz-cal szemben is. Könyve, amely az eddig napvilágot látott 3 könyv közül a leginkább nélkülözi a tényeket és a hiteles, személyes tapasztalatot, mégis egyedüliként lett bestseller. Ez mondjuk, szerény véleményem szerint, a "világot" minősíti, hisz ezek szerint a "light-os" témát jobban kajáljuk, mint a valóságot.

Móricz szakadásra vitte kettejük kapcsolatát, midőn Daniken azt állította, hogy abban a bizonyos barlangban és az Arany Könyvtárban volt, noha nyilvánvalóan ez nem igaz. Móricz egy századrangú bejárathoz vitte, és Móricz szavaiból kreált bestsellert az egyébként zseniális író.

 

aranylemez

 

 

A hely-idegen elefánt a Nap alatt vajon lehet, hogy utalás az egyiptomi szent beavatóhely, Elefanti-sziget tudására? Vagy oda került át egy ősibb dél-amerikai tudás?



 

 

 Dagon, Káld Oanes

 

 

 

Az öreg Crespi Atya az egyik óriási aranylemezzel szegényes udavrán Ecuadorban, Cuenca faluban. A tárgyak az Atya halála és egy tűzvész következtében mára szinte mind eltűntek...

Isten áldása Crespi atyára, aki negyven át őrizte nekünk! Talán, nemhibába. Ami eltűnt, meg is kerülhet. A legnagyobb hiba, ha nem tudunk róla és ha közönyösek vagyunk.

 

 

 

További információkat Stan Hall honlapjáról: http://www.bibliotecapleyades.net/arqueologia/cueva_tayos02.htm

Szóval, Móricz, abszolút kivételes emberi kvalitásait mutatva, nem csábul el a látszat-csillogásoktól, nem árulja el az őrzőket, így a leletek ma is biztonságban vannak.

 

Móricz János Ekvádori külügyminisztérium levelének a Magyar fordítása:

 

A hely-idegen elefánt a Nap alatt vajon lehet, hogy utalás az egyiptomi szent beavatóhely, Elefanti-sziget tudására?

 

 

 

Az öreg Crespi Atya az egyik óriási aranylemezzel szegényes udavrán Ecuadorban, Cuenca faluban. A tárgyak az Atya halála és egy tűzvész következtében mára szinte mind eltűntek...

 

 

"Kötelező irodalom":

a XVI. századi Fray Gregorio Garcia jezsuita szerzetes könyve: Origenes de los Indios. Garcia "szkíta és hun dél-amerikai leletekről tesz említést az akkori spanyol királynak! 

E nagy horderejű felfedezés eredményei tehát:

  1. Ma már tudjuk, hogy hatalmas, máig ismeretlen és javarészt feltáratlan labarintusrendszer húzódik Dél-Amerika alatt, Ecuadortól Perun át Chile-ig átnyúlva Bolíviába. Kik, mikor, hogyan és miért építették a nagyrészt mesterséges alagútrendszert sok száz méterrel az Andok hegység alatt??
  2. A dél-ecuadori bejárat egy olyan "Arany Könyvtár"-nak nevezett kamrához vezet, amiben elgondolkodtató leletek bújnak a mai napig: a mezopotámiai, óegyiptomi, ural-altáji kultúrák "ikertestvérei". Az aranylemezek írást, feltehetően "üzenetet" rejtenek...
  3. Miért halnak meg nem megnyugtató módon az ügy érintettei? Kinek, kiknek nem érdeke az igazság feltárása? (Móricz 1991-ben "rejtélyes körülmények között" hal meg, ahogy sok, az ügyben érintett szereplő)
  4. Egy 1970- szeptember 11-i (nocsak, ez a nap rendkívűli energiákkal telitett lehet :) Magyar Ifjúság 10.000 éves kultúra az Andok mélyén címmel beszámol az 1969-es Móricz expedícióról! Ezen az expedíción átkereszteli a barlangot Táltosok Barlangjának, a nemzetközi szakirodalom ezentúl így kénytelen hivatkozni rá!
  5. Móricz bebizonyítja, hogy igenis lehetett tengeri közlekedés a kontinensek között az óceáni áramlatok ismeretében. Callao (Lima, Peru), egy balsafa tutajon 4 fiatal átvág Ausztráliába! Thor Heyeldahl pár évtizeddel előbb szintén több útvonalon ugyanezt bizonyította Kon-Tiki I és II hajóival.
  6. Móricz felveti azt a rég-új teóriát, miszerint az emberiség bölcsője a nevetségesen Újvilágnak nevezett Amerika. Ezt sok tény és sok elődje támasztja alá. E szerint egy kataklizma után menekült egy itteni magas fejlettségű nép Európába,majd széledt szét az "új hazában". Innen lehet a megdöbbentő azonosság nyelvek, hitrendszerek, mitológiák és régészeti tárgyak között. Ez az ősi civilizáció lehet, hogy Atlantisz, de még inkább Atais, vagy Ata-isis.

Akármi is lesz a végső megfejtés, egy biztos: se ezt a kivételes magyart, se a teóriáját nem mellőzhetjük, ahogy ezt eddig tettük! A legkevesebb, hogy igyekszünk minél többet megtudni róla és az ügyről.
Idáig tartott aranykapu beszámolója.

Most a  ayahuasca.hu oldalról:

Móricz akkoriban két Amazonas menti törzset vett főként górcső alá, ezek a Cayapak, a Salasaca (ejtsd: Zala-szaka) törzsek. Móricz felfedezése alapjaiban rengette meg az akkori nyelvész világot, hiszen nem kevesebbet állított, minthogy az adott törzsek anyanyelve (még a spanyol hódítás előtti ősnyelvük) komoly egyezést mutat a magyar nyelvvel.
Móricz a harcos Shuarokat is dokumentálta és megdöbbentő nyelvi hasonlóságot vélt felfedezni.
Szavaik: apa=apa, nap=nap, vin=vén, kit=két, us=ős, fuel=folyó, pille=pille és most tessék figyelni Aya=anya és még sorolhatnánk.

 

Móricz János

 

Kutatásai hitelességét mi sem mutatja jobban, mint hogy előterjesztése alapján a quitói Institutio de Antropologia y Geografia megállapította, hogy a spanyol önkény által kiirtott ősnyelv a magyar volt.

Ennek nyomai világosan mutatkoznak a családi és földrajzi nevekben is, jóllehet a spanyolok erőszakos nyelvcserét hajtottak végre.

Mutatóba néhány, magyarral megegyező családnév:

  • Tanay,
  • Damma,
  • Taday,
  • Mór,
  • Momay,
  • Mansy,
  • Pil,
  • Béla,
  • Uray,
  • Zillahi stb.

Zuay tartomány egyik ősrégi helysége: Pest.

A régi Kitus birodalom területén halomsírok (kurgánok) találhatók, bennük trepanált (lékelt) koponyák.
Móricz a leletek között fokosokat, jogart és az országalma hasonmását is megtalálta.

A további kutatások során, Móricz, az ecuadori ősrengetegben, az ottani indiánok segítségével felfedezett egy hatalmas barlangrendszert. A barlangok egyikében valóságos múzeumra bukkant. Aranylemezekre vésett, rovásos könyvtárat, szobrokat, kulturális emlékeket talált itt. Ezt a barlangot, Táltosok Barlangjának nevezte el. Szerinte az őslakók idehordták össze, mintegy óvóhelyre, a spanyol hódítók által veszélyeztetett kincseket.

Móricz állítja, hogy az Andok hegység keresztül-kasul át van szőve barlangokkal és járatokkal. Ezeken közlekedhettek az őslakosok. Az argentin elnök és az ecuadori vezérkar meg akarta őt bízni egy kutató expedíció vezetésével, anyagi, technikai eszközöket ajánlva neki. Ez azonban csak terv maradt. Időközben a nagy befolyású mormon egyház vezetői is bekapcsolódtak az ügybe. Ez az egyház roppant vagyonnal rendelkezik, aktív terjeszkedési programmal lép fel az amerikai államokban. Az egyház vezetői elmondták, hogy minden olyan kutatást támogatnak, amely az emberiség és a vallás eredetének tisztázását segíti elő. Önzetlen támogatást helyeztek kilátásba, csak azt kérték, hogy az aranylemezek tartalmát ők fejthessék meg. Ezután 1967. szeptember 7-én, Móricz János egy nagy sajtókonferencián, a lapok, rádió és televízió riportereinek ismertette eredményeit. A több órán át tartó konferencia rendkívül lelkes hangulatú volt.

Úgy látszott, hogy egy világraszóló szenzáció indul útjára, de ehelyett néma csend és mellőzés követte a konferenciát. Egyetlen hír sem jelent meg róla.

Ellenben a mormon egyház főemberei továbbra sem hagyták békén Móriczot, folyamatosan unszolva, hogy árulja el nekik a barlang helyét. Az agresszív viselkedésből kiderült, hogy nem egy hívő egyházról van szó, hanem egy világhatalomra törő szervezet áll mögöttük. Kincskeresés és egyéb célok ösztönzik őket. Móricz ekkor elhatározta, hogy a barlang titkát nem adja ki. Meggyőződött arról, hogy a barlangok feltárásának még nem jött el ideje, ezért előbb az amerikai földrészre került magyar nyelvű törzsek odaérkezésének rejtélyét akarta feltárni, illetve a tényt gyakorlati módszerrel bizonyítani.

1970. május 28-án az ecuadori óceánpartról vízre szállt, a Móricz elképzelései szerint készült, balsafa tutaj, rajta négy fiatalember. Móricz a partról rádió adó-vevő irányította őket.

A tutaj 159 nap múlva október 4-én megérkezett Ausztráliába, Sydneytől nem messze. Itt bevontatták a nagy szenzációt keltő világjáró balsafa tutajt (lásd: Magyar Ifjúság 1970. 50. szám).1.

(itt: "Móricz 1969" Expedíció, Magyar ifjúság, 1970-es cikkje )

Az első hírek 1965. szeptember 12-én Ecuador legnagyobb lapja, a quitói El Comercio első oldalán hozott rendkívüli beszámolót Móricz Jánosnak Ecuador területén végzett kutatásairól. Ebből a terjedelmes cikkből értesülünk első ízben arról, hogy a spanyol hódoltságot megelőző időben az ott élő törzsek közül a Puruha-Canari és a perui Puruha-Mochica törzsek nyelve ó-magyar nyelv volt.

Móricznak J. Jijon y Caamano El Equador Interadino y Occidental című műve alapján végzett nyelvészeti összehasonlító munkája adta ezt az első rendkívüli eredményt. 1965. október 25-én a Frankfurter Allgemeine Zeitung közli Buenos-Airesi munkatársának beszélgetését Móriczcal, amelyben megjegyzi, hogy ez a felfedezés forradalmasítani fogja az összes eddigi őstörténeti tételeket. 1965. december 17-én Móricz Limában (Peru) kijelentette a nemzetközi sajtó képviselői előtt, hogy egy magyar paraszt jobb nyelvészeti munkát végezhetett volna, mint az a sok nemzetközi tekintély, aki a az amerikai ősnyelveket felkutatta és osztályozta, mert a Cayapas törzs nyelve, amelyet a Chibcha nyelvek közé soroltak, éppen olyan magyar nyelv, mint a Poruha, Canari és a perui Purucha-Mochica nyelv, amely a Mochica nyelvcsoportba lett besorolva.

Ezt a hírt az United Press hírszolgálati iroda röpítette fel és számtalan lap közölte. 1966. július 23-án a guyaquili El Telegrafe vezércikket írt, melyben leszögezi, hogy Móricz kutatásai kimutatták, hogy az ecuadori nép Európába szakadt testvérei a magyarok. Ezért bár az ecuadori futballcsapat nem jutott Londonig a világbajnokságon mégis képviselve van magyar testvéreinek kitűnő csapata által. Az Európába szakadt magyar testvéreink azok, akik mint annyiszor, most is meg fogják mutatni, hogy milyen hősi küzdelemre képesek a mi hajdani őspuhuráink, éppen ezért elutasítjuk a kéretlen brazil képviseletet, mert minket a legtisztább és legősibb testvéreink képviselnek a londoni világbajnokságon: a magyarok írja a lap.

1966. augusztus 7-én az El Telegrafe teljes oldalt szentel Móricz felfedezéseinek. Ebből a rendkívüli interjúból arról értesülhettünk, hogy a Kara törzs, amely a róla elnevezett Kara-öbölbe (Bahia de Caracuez) a VIII. század vége felé érkezett, azonos a magyar, Királyi Szkíta Kara törzzsel, amely Indián keresztül vándorolva, majd hajózva visszatért az őshazába, a jelenlegi Ecuadorba. Kiderült a cikk folyamán az is, hogy az ecuadori őskutatás, mely a Kara törzs érkezésével, Juan de Valesco óta nagyon sokat foglalkozott, igazoltnak látja ennek a kitűnő jezsuita történésznek, a Quitói Királyságról írott könyvét, amelyben többek között azt írja, hogy az ó hangot a hajdani királyság területén csak a Kara törzs megérkezése hozta magával, mert előtte e hang helyett az u hangot használták. Ezért Juan de Valesco azt ajánlja, hogy be kell utazni az egész világot és megkeresni azt a népet, amelynél az ó helyett még mindig az u -t használják, mert azok a Quitói Királyság lakóinak testvérei. (Juan de Valesco /1727-1792/: Historia del reino de Quito-Equador. 1946) A spanyolok megérkezésekor a Kara-öböl közelében lévő Mánta városkának a neve Jokay volt és csak a spanyolok változtatták Mántára. Ugyancsak itt tisztázza Móricz, hogy az első quitói zsinat, Fray Louis Lopez de Solis püspök elnöklete alatt 1593-ban, olyan határozatokat hozott, hogy a katekizmust és a gyónási imákat le kell fordítani a püspökség területén élő népek nyelvére, mert ezek nem használják sem az Aymara nyelvet, sem az inkák általános nyelvét, a Kechuát. A megfelelő fordításokat a spanyol papok elvégezték, de azokon a nyelveken, azaz tájszólásokon sohasem tanították a keresztény tanokat, mert azok a nyelvek, azaz tájszólások mind magyarok voltak. Miután erről a Spanyol Korona értesült, megindult a legkegyetlenebb nyelvcsere végrehajtása.

ayahuasca.hu

 

 

Móricz János, Barlangi leletek 1

 

 

Móricz János, Barlangi leletek 2

 

 

Capt. Luis Hernandez 1995 , with Neil Armstrong

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 1

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 2

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 3

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 4

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 5

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 6

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 7

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 8

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 9?

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 10

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 11

 

 

Móricz János, Expedíció leletek 12

 

 

Móricz János, Barlangi leletek 3

 

 

Móricz János, Barlangi leletek 4

 

 

 

 

 

 

 

Egyéb anyagok:

 

 

Labant Csaba

Ekvádori útibeszámoló
 Móricz János nyomában

Elöljáróban annyit, hogy ekvádori utam óta már több, mint egy év eltelt, s csak szûk körökben tartottam néhány elõadást, most elsõ ízben közlök írásos anyagot e témában, kizárólag Kozsdi Tamás kérésére. A magyajkú indiánok témája nagyon összetett - a két hónapig tartó kintlétem végén is maradtak még kérdõjelek, melyek tisztázása végett még vissza kell menjek Dél-Amerikába. A téma komolysága megköveteli az alaposságot, de egyetértek Tamással, hogy fontos az élmények továbbadása is. Kérlek, olvasd úgy ez írást, hogy útibeszámoló. Még alaposabb, kiterjedtebb kutatásra van szükségem ahhoz, hogy felelõsséggel és megkérdõjelezhetetlen bizonyítékokkal alátámasztva nyilatkozhassak az ügyben, hisz nemzeti kultúránk gyökereirõl van szó. Fontosnak tartom, hogy a tiszta szeretet legyen érdeklõdésünk indítéka, bölcs és szerény hozzáállással válhat csak javunkra eme õsi örökség.

Móricz élete és munkássága számomra nem elsõsorban az aranylemezeket rejtõ barlang feltárása miatt értékes, hanem azért, mert igaz emberként hangsúlyozta: mi magyarok nem tartunk igényt semminemû földi kárpótlásra, nincs területi követelésünk, egy dolog fontos számunkra: az IGAZSÁG.

Hatalmas összegeket ajánlottak Móricznak, csak cserébe ne feszegesse a témát, óriási földbirtokokkal próbálták lekenyerezni, de õ maradt az õsök igaz útján, vállalva a sok megpróbáltatást, támadást. Tisztázatlan körülmények között halt meg, egy szállodai szoba zuhanyzójában. Tisztessége, embersége példa lehet mindõnk számára.

 

 

 

Móricz János kutatásai

Móricz János szerint a klasszikus történetírás nem ad átfogó világszemléletet; az Özönvíz után az úgynevezett Amerikai Új Világ vált a civilizációk szülőanyjává, amiknek az alapja az ősi Magyar kultúra volt. Az Európai és a Közép Keleti kultúrák váratlanul a fejlődés kihagyhatatlan evolúciós lépései nélkül tűntek fel. Ezek a civilizációk az Amerikai kontinensről kerültek át ahol az evolúciós előzményeik megtalálhatóak. Azok a csoportok, akik túlélték az Özönvizet, később az Andok magasabb fekvésű területein az Özönvíz utáni kultúrákat hozták létre.

Időszámításunk előtt 8000-7000 között megérkeztek Alsó-Mezopotámiába tutajokon, amik balsafából készültek olyan faanyagból, amit csak Dél-Amerikában lehet találni. Ecuadorban, Azuay tartományban, olyan nevek találhatóak, mint Shumir, Zumir, Shammar, Mosul és még sok más, amik arra utalnak, hogy ez a régió volt az ősi Sumérok, vagy Zumirok szülőföldje, akiknek a nyelvét egy ősi un. proto-Magyarból lehet származtatni.

Móricz elmondása szerint a Kárpátok magyarjai amerikai eredetűek ugyanis az Andok elhagyása után áthozták a magyar nyelv atlanti jellegzetességeit, a legendákat, tradíciókat és hiedelmeket. Ecuadorban, és másutt Amerikában, a Cayapos, Jibaro-Shuar, Tschachi, Saraguru, Salasaka és más törzsek az ősi magyar nyelv változatait beszélték. A kulturális erózió és erőszakos külső beavatkozás ellenére számos magyar helynév és dialektus megtalálható Ecuadorban.

A régi magyar és a sumér nyelv közötti hasonlóság nem lehet véletlen, mondja Móricz, mindezt nyelvészeti hasonlóságokon túl (pl. nap, Úr, Isten) etnográfiai, vallási, művészeti és néprajzi kapcsolatok igazolják. Az 8. század (AD) végén, a magyarok, a Karák (más néven király szkíták vagy fehér hunok) Indiából hazavándoroltak az anyaországukba Dél-Amerikába. Ezek ugyanazok a Carák, akikről a késő 18. századi ecuadori történész, Pablo Juan de Velasco beszél, hogy megérkeztek a 8. században és a helyet, azóta is Bahia de Caraqueznek hívják Manabi tartományban.

Nagyon keveset tudunk erről a bámulatos emberről (Juan Moricz a szövegben mindenhol) aki Móricz Jánosként született Magyarországon 1923-ban, mivel nagyon keveset írt. Ő minden nap megélte azt az élményt, amiért más kutatók életre szóló expedíciókat szerveznek. Egy briliáns, elbűvölő ugyanakkor egy nehéz és akaratos ember volt. Mielőtt bárki egy egyszerű kalandornak hinné, álljon itt egy szakértői lista, (látszólag ismeretlenül a nyugati szakavatott számára), akiknek az érdeklődését felkeltették a lehetséges Magyar-Quecsua kapcsolatok, egy lista, amit Móricz János kért és kapott az Ecuadori Külügyminisztériumtól. Az együttes reagálásuk nem kevésbé megdöbbentő, mint a munkájukkal kapcsolatos teljes csend.

 

 

Újsághírek szerint a perui Andokban inka barlangrendszert találtak.

Hasonlót már sokat ismernek a szakértők, de most páratlan felfedezést tett egy magyar kutató. Az Argentínában élő Móricz János az egyik indián törzs bizalmából Ecuadorban olyan barlangrendszerbe jutott el, ahová félezer éve nem tette be idegen a lábát. „Táltosok barlangja” nevet adta neki s eddigi kutatásaival sok ezer éves, páratlan értékű régészeti leletekre bukkant.

Annakidején az inkák nagyon sok föld alatti szállító és hadiutat építettek ki. A legtöbb Napisten-templomot is összekötötték egymással a föld alatt. Felhasználták azokat a barlangokat is, amelyeket elődeik természeti katasztrófák, így vízözön (az indián legendákban „nagy víz”) idején készítettek menedékül.

A tudósok már jó néhány hasonló jellegű barlangot tártak fel, például a Rio Grande del Norte, a Rio Selado és a Rio Mancos kanyonjainak tufa- és homokkő falaiban. Az inkák ezek nagy részét templommá, szent helyekké alakították át. A spanyol hódítók megjelenése, mérhetetlen pusztítása és népirtása idején főpapjaik vezetésével e helyekre igyekeztek összegyűjteni a még megmenthető értékeket, amelyeket azután hihetetlen ügyességgel és ravaszsággal tüntettek el a fosztogató zsoldosok elől. Számos rejtekhelyüket a mai napi sem sikerült felfedezni.

Legújabban teljesen sértetlen föld alatti „városra” bukkant Móricz János, a Vas megyei Horvátnádaljáról (ma Körmend) származó argentin kutató. Több éves szívós munka eredménye volt ez a felfedezés.

Éveken át tanulmányozta a dél-amerikai múzeumok, könyvtárak forrásmunkáit. Megtanulta a különböző indián nyelvjárásokat is, s ezután látott neki az alapos kutatásnak. Rokonszenves, vonzó egyéniségével baráti kapcsolatot teremtett több indián törzzsel, akiktől számos hasznos információt hallott arról, létezett valamikor egy „nagy menedékhely”, ahová őseik a „nagy víz”, majd a spanyolok pusztításai elől menekültek. Azt azonban nem tudták megmondani, hogy ez merre lehet.

A kutató nem csüggedt. Először 1964-ben Argentínában és Paraguayban, 1965-ben Bolíviában, 1966-ban Peruban, 1967, 1968, 1969, 1970 és 1971-ben pedig Ecuadorban végzett alapos kutatásokat.

Járt a Titicaca tónál, majd a Tihuánaku romvárosban. A közelében levő hegyekben található barlangokról azt regélik az indiánok, hogy azokon át el lehetett jutni Cusco városába. Kutatott a cuscoi Naptemplom föld alatti járataiban is. A Cuscohoz közeli Sakszauáman sziklavárban meg is találta az egyik föld alatti barlang bejáratát , amelyről az a legenda, hogy ezen az alagúton át közlekedtek hajdan a papok a a cuscoi Naptemplom, Sakszauáman és a Machu Picchu-i erődváros között. Sajnos, a magyar kutató alig néhány száz métert tudott csak előrejutni az alagútban, mert annak további részét omlás zárta el. Kutatási eredményei mind jobban azt bizonyították, hogy a keresett helynek Ecuador és Peru határán, az őserőben kell lennie.

Hosszú hónapokon keresztül tanulmányozta az ecuadori indián törzsek életét, szokásait, fennmaradt mondáit. Egyre többet hallott az őserdő mélyén levő föld alatti rejtekhelyről, ahová az indiánok a természeti katasztrófák idején menekültek. Sokáig úgy látszott, nem sikerül megtudnia, merre is lehet ez a hely. Érthető volt a bizalmatlanság egy „fehér emberrel” szemben, hiszen a spanyolok kegyetlenkedései kitörölhetetlen, örök nyomokat hagytak az őslakókban. Móricz János elment az indiánok közé, velük élt, dolgozott, segített mindennapi munkájukban, sőt még a törzsi versenyeken és vetélkedőkön is részt vett. Baráti kapcsolatai végül is sikerhez vezették.

A döntő fordulat 1967 szeptemberének egyik napján következett el, amikor jibarók törzsfőnöke, Nayambi és a varázsló Yukma, magukhoz kérették. Elmondták, hogy meggyőződtek baráti szándékáról és készek arra, hogy elvigyék a „szent helyre”.

Öt napos kimerítő út után érkeztek el Santiago és a Coangos folyók közötti területre. Itt Nayambi rövid időre eltávozott, majd egy bélák nevű törzs főnökével tért vissza. Móricz János céljainak ismertetése után a bélák főnöke beleegyezett, hogy a kutató is velük tarthat. A jibaro törzsfőnöktől és a varázslótól megtudta, hogy a bélák „az istenek által kiválasztott szent törzs”, a spanyolok megjelenésekor vonult vissza önkéntes „száműzetésbe”a titkos menedékhelyre, magukkal hozva legértékesebb ősi értékeiket. Vállalták azt, hogy a többi törzzsel nem érintkeznek, és védik ezt a helyet.

A bélákról tulajdonképpen csak a törzsfőnökök, és a varázslók tudnak, de nem beszélhetnek róluk. Területük határait törzsön kívüli ember nem lépheti át, mert a bélák őrei elpusztítják az illetéktelenül behatolót. A titokzatos törzs visszavonultsága ellenére is mindenről tud, mert a barlangrendszer folyosói nagy területet hálóznak be, s a kivezető és szellőző nyílásokon át figyelik a vidéket. Másrészt időnként a többi törzs vezetői és varázslói találkoznak velük, és minden eseményről beszámolnak. A folyosók bejáratait mérgezett nyilakkal felfegyverzett őrök fák üregeiből, sziklák hasadékaiból, sziklaszirtek rejtekhelyeiről figyelik mintegy ötszáz év óta változatlan éberséggel; aki oda behatolni próbál, s a bonyolult, titkos jeleket messziről nem mutatja fel, életével fizet merészségéért.

A mai napig sem lehet pontosan tudni, minek is köszönhette Móricz János, hogy az indiánok megmutatták neki a barlangrendszert.

„…Mindig végtelen hálával gondolok indián testvéreimre – írja levelében -, akik bizalmukba fogadtak, s vállalták a kockázatot, hogy esetleg arra érdemtelenre pazarolják szeretetüket. Esküvel ígértem meg, életem feláldozásával is megőrzöm titkukat, s nem árulom el kincskeresőknek az utat…”

Visszatérve az őserdőből a kutató, az indiánok engedélyével az ecuadori hivatalos szerveknek megemlítette a barlangrendszer létezését, de nem nagyon akartak hitelt adni beszámolójának. Csak szinte emberfeletti kitartásának köszönhette, hogy végül 1969-ben maga az akkori államelnök, José Maria Valesco Ibarra fogadta, s állandó kutatási engedélyt és segítséget biztosított számára, hogy expedíciót vezethessen a barlangok feltárására. Móricz külön szerződést kötött az indiánok jogainak biztosítására.

A „Móricz 1969” elnevezésű ténymegállapító expedícióban részt vettek a CETURIS (Turisztikai és Idegenforgalmi Hivatal), a turista szövetség küldöttjei, filmesek, geológusok, stb. Az expedíció Guayaguilból Cuencába majd Limonba ment. Limonban otthagyták a személy- és teherautókat, és El Pescadoba öszvérekkel utaztak. Tres Copalest Puntilla de Coangest kenun közelítették meg, de innen már csak gyalog mehettek tovább, amíg a jiberók földjét, a Guajare hegyhátat el nem érték.

Ezután a barlangrendszer közelében tábort vertek, és elkezdődött az expedíció legizgalmasabb fejezete: a barlangba való leereszkedés.

Az indiánok kérésére ugyanis, biztonsági okokból, Móricz János az egyik nehezebben megközelíthető – veszély esetén könnyen lezárható – szellőztető kürtőt választotta lejáratnak. Ekkor kb. 1000 méteres tengerszint feletti magasságban voltak. Mintegy 80 métert kellett kötélen leereszkedni, ezután kb. 100 métert mentek egy alacsony és keskeny folyosón, ami hirtelen kiszélesedett, és egy 5 méter széles 1,7-1,8 m magas kapuhoz értek, melynek bejáratát rengeteg törmelék borította. Ezután egy hétszer forduló, 4 méter széles és a törmeléktől 1,4-1,6-2 méter között változó magasságú folyosón haladtak tovább. Erről több út ágazott el, melyek kisebb-nagyobb termekbe nyíltak, ahol a falakon több helyen látható volt a Göncöl-szekér és a Dél-Keresztje csillagkép. Körülöttük medvék, bikaszerű állatok és férfialakok rajzai, és furcsa, íráshoz hasonló jelek. Nagyon érdekesnek találták, hogy a barlang természetes képződésű andezit falait gránittal erősítették meg. Gránitlapok fedték a folyosók és a termek padozatát is. A kövek simára csiszolt felületei pontosan illeszkedtek egymáshoz.

Az egyik járat egy nagy, 20x12 méteres terembe vezetett, amelyről Móricz János így ír: "…megilletődve mentünk a sok ezer évvel ezelőtt épített, gránittal burkolt padozatú folyosón, amely egyszer csak kiszélesedett, s egy tágas terembe értünk. Lenyűgöző látvány volt, amint a lámpák fénye két hatalmas oszlopra s a körülöttük lévő hét, kőből faragott székre esett; mindegyikkel szemben egy-egy folyosó sötét nyílása tátongott. Az egyik sarokban 180-190 cm-es, aranyból készített csontváz feküdt. Kissé mellette, egy menekülő nőt ábrázoló szobor csodálkoztatott meg bennünket, amely úgy nézett, mintha valami borzalmas dolog elől menekülne. Karjaiban gyermeket tartott, aki kezében a ma ismert földgömbtől alig eltérőt szorított magához. Körülöttük több, rézből és kőből készült állat- és madárszobrocska hevert szétdobálva. Egy másik teremben vésett követ találtunk. Levegőben álló embert ábrázolt, aki egyik kezében a Napot, a másikban a fél Holdat tartotta, lába alatt a gömbölyű Föld, az Egyenlítő, a Bak- és a Ráktérítők vonalaival. Az emberke egyik lába pontosan az Egyenlítőn volt.”

A tíznapos kutatás során megállapították, hogy a 20 fokos, a szellőző kürtők következtében tiszta, friss levegőjű barlangrendszerben régebben hosszú ideig tevékeny élet folyt.

Az expedíció tagjai számos fő- és mellékfolyosót tártak fel. Ezek szimmetrikusan, határozott rend alapján kötik össze a termeket és vezetnek tovább. A szintkülönbségeket gránitlépcsők hidalják át. Jó néhány teremben megmunkált gránittömb és -laphalmazra leltek.

Louis Ortega főmérnök megállapítása szerint a barlangrendszert kb. 8-10 ezer éve kezdték kialakítani. Sajnos, az expedíció technikai felszereltsége nem volt alkalmas arra, hogy legalább a barlangrendszer jelentékenyebb részét feltárják, átvizsgálják. Megfelelő eszközök híján nem is mertek belebonyolódni a föld alatti járatok szövevényébe, mert féltek, hogy eltévednek.

Nagyon kár, hogy a bizonytalan politikai helyzet miatt Móricz János egyelőre nem kapott további támogatást, annak ellenére, hogy a hivatalos szakértők, s a helyszínen készült fényképek, filmek és diapozitívek bizonyítják, hogy korunk egyik legjelentősebb régészeti felfedezéséről van szó. A barlangrendszer-feltárást nagymértékben akadályozta, hogy nagyon nehéz megközelíteni.

Móricz Jánost nem kedvtelenítette el, hogy a nagy költségekre hivatkozva nem kapott további segítséget. Azóta 1970-ben és 1971-ben, legutóbb idén februárban indián barátaival többször felkereste a barlangrendszert, amelynek időközben a „Táltosok barlangja” nevet adta. Megállapításai szerint a föld alatti járatok összes hosszúsága több száz kilométerre tehető. Kutatásai igazolják, hogy a föld alatt több út vezet a Lojai tartomány felé.

A feltárás közben rátaláltak egy olyan folyosóágra is, amelyben egymásra halmozott aranylemezek sokasága várja szépen elrendezve, hogy feltárják titkukat. De idézzünk itt ismét a kutató legújabb leveléből:

„… Valóban létezik a barlangrendszerben egy központi hely, amit véleményem szerint a „könyvtár” névvel lehet illetni. Itt sok-sok aranylemez látható gondosan elrendezve, tele képírással, de vannak lemezek, amelyek szerintem képleteket tartalmaznak; magasabb matematikai képleteket. Rengeteg használati tárgy is található itt, csak úgy hirtelenében odadobva, felborulva kétkerekű kocsik, a rómaiak által használtakhoz hasonlítanak. Valószínűnek látszik, hogy az inkák föld alatti hírvivő útjai is kapcsolódnak ehhez az építményrendszerhez…”

A kutató jelenleg hihetetlen erőfeszítések közepette folytatja munkáját, pedig nagyon fontos volna, hogy a világ régészei és történészei mielőbb megismerjék a barlangrendszer létrehozásának okait, s feldolgozzák az ott található adatokat, amelyek jelentősen elősegítenék a dél-amerikai kontinens történelmének alaposabb megismerését.

SZENT-MIKLÓSSY FERENC

Időközben Móricz János rejtélyes körülmények között hirtelen meghalt, és ugyanígy a társa is, akivel a filmet készítették volna. Vajon túlzott-e az illető, miszerint az USA-ban 1999 nyarán egy hagyományos, az azték képírásról szóló régészeti előadás után odament az előadóhoz és közölte vele, hogy az egyik latin betűre átirt szó az egy magyar szó, Magyarország korábbi fővárosának neve: Székesfehérvár. (szerk. megj.)

forrás:
arvisura.van.hu

 

 

Magyar szakértők

Dr. Kósa Barna / Melbourne, Ausztrália: Mezopotámia, Palesztina és Anatólia kultúráinak szakértője.

Igazolta és jóváhagyta Móricz János hipotézisét az amerikai kulturális diffúzióról, a magyarok amerikai eredetéről. Fél-évszázad publikációinak listáján szerepel Móricz János felfedezéséről írott cikke is.

Dr. Rimanóczy László / NSW, Ausztrália: A belga tudományos társaságok tagja. Sumerológus, Amerika és Mezopotámia közti kulturális kapcsolatok szakértője. Tanulmányai jelentek meg az ősi Kitus (Quito) királyságot irányító királyi dinasztiákról. Igazolta Móricz János állításait.

Szentirmay Gyula / NSW, Ausztrália: A híres kutatónak, Kálmán Patakynak jó barátja, szakmai közvetítő Pataky és Móricz János között. 50 év fordítói munkásság a magyarok amerikai eredetéről.

Turmezei László / Kutató, a Magyar Akadémia hajdani tagja. Kiemelt Polynézia, Malayzia stb. szakértő. Móricz János tanulmányait felülvizsgálja, és egyetértését adja, hogy Móricz felfedezése az Amerikai kontinens történelmét illetően kinyitja a kapukat egy teljes revízió számára.

Alexander Csóke / Schlossberg, Ausztria. Nyelvész, Kaukázus, Ural és az Altáj nyelveinek specialistája. Móricz János felfedezése óta az idejét az ecuadori pre-kolumbián nyelveknek szenteli, igazolta Móricz János elméletét az amerikai kulturális diffúzióról és a magyarok amerikai eredetéről.

Dr. Baráth Tibor / Montreal, Kanada. Több éven át történelem és geográfia professzor a Sorbonne egyetemen Párizsban. Sumér és egyiptomi kultúrák vezető kutatója. Mezopotámiáról szóló publikációjában foglalkozik Móricz felfedezéseivel, úgy, mint amik segítenek a történelem előtti idők eseményeit tisztábban látni.

Dr. Gergely Dénes / Ontario, Kanada. Kitűnő nyelvész, aki sok évet töltött Közép- és Dél Amerikában a magyarok eredetének vizsgálatával. Igazolta Móricz elméletét, miután vele egyező következtetésre jutott, amikor összehasonlította a magyar nyelvet a kolumbiai köztársaságban élő Kolumbusz előtti népek nyelvével.

Dr. Szólloósy S. Said / Németország. Kutató, Közép- és Dél Amerika kultúráinak szakértője.

Dél-Amerika Európai és Közel-Keleti kulturális kapcsolatainak elemzője. Megerősítette Móricz kulturális diffúzióval kapcsolatos elképzeléseit.

Homonnay Elemér / Cleveland, Ohio, USA. Történelem és geográfia professzor. A pre-kolumbián kultúrák magyar kapcsolatainak szakértője.

Mások, akikkel Móricz levelezett: Dr. Gosztonyi, Sorbonne, Párizs; Dr. Alfredo Tegliabue, történelem és geográfia professzor, Universidad de la Plata, Argentina; Dr. Alfredo Kolliker Freers, történész, elnök Universidad Argentina de Ciencias Sociales

Fordította: Sipos György

A fordítás alapja és további információ:

• Tayos Gold Library

• The Odyssey of Stan Hall: Architect of the Tayos Caves Expedition of 1976

• Móricz János (Juan Moricz) nyomán

• http://www.goldlibrary.com/index.html

• forrás: naput.hu

 


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2011. május 29. Szerkesztette: Kovács Lóránt
Nézettség: 27,309 Kategória: Tudósok, feltalálók
Előző cikk: Mechwart András Következő cikk: Neumann János


   








Megjegyzések

Ajtai-Baricsa Edith Katalin
hétfő, 2011. május 30. 22:37
Remek , szép összeállitás! Gratulálok!Köszönettel.
Kovács Lóránt
kedd, 2011. május 31. 09:09
Mostmár csak azt kell eldönteni, hogy mennyire és mi az igazság... és hogy ki fogja azt kimondani...
Kovács Lóránt
kedd, 2011. május 31. 09:18
Horváth Józsefné Évi
kedd, 2011. május 31. 09:46
Ez nagyon jó, remélem sokan elolvassák !!!
Hollandus Erzsébet
vasárnap, 2012. március 4. 01:12
Lórántka, milyen jó, hogy ma is a kutatókedvüekre gondolt, újra feltéve a beszélgetõ lapra a címet
Kovács Lóránt
kedd, 2013. április 2. 09:03
Timár Irén
péntek, 2013. november 29. 23:21
Komolyan mondom nem találok szavakat annak kifejezésére, hogy milyen nagyszerű dolgokat tárnak itt elénk..Hálás köszönet az összeállitónak..mindenkor örömmel veszem az ehhez hasonló feltárásokat. Gratulálok.




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: