Verancsics Faustus


(Šibenik, 1551. (1540?) – Velence, 1617. február 27.). Verancsics Fausztusz neves dalmát család sarja, horvát-magyar történetíró, főpap, diplomata, humanista tudós. Nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek volt. Életének és tevékenységének jelentős része Magyarországhoz kötődik.

Személyét mint a közép-európai humanizmus egyik tudós polihisztorát tartja nyilván a magyar tudománytörténet, mint magyar főpapot pedig a Magyar Katolikus Egyház egyháztörténete.

"Tisztában vagyok azzal, hogy a többség, aki látta, sőt ... csodálatra méltónak ítélte ezeket a gépeket, később leszólja majd és közönségeseknek tartja őket...

...célom hogy átnyújthassam azon keveseknek, akik megbecsülik..." Verancsics Fausztusz

1551-ben a dalmáciai Sibenikben, régi dalmáciai családban született. Nagybátyja, Verancsics Antal esztergomi érsek és humanista történetíró, 1561.-ben kisfiúként magához vette és taníttatta, meghatározó szerepet töltött be Verancsics nevelésében.

1561-tol Pozsonyba költözött nagybátyához, a későbbi esztergomi érsekhez, ahol horvát és olasz nyelvek mellé itt tanult meg magyarul, németül és latinul. 1568-tol a világhírű padovai egyetemen tanult. A tehetséges fiatalember itt jogi, logikai, matematikai és mechanikai ismereteket is szerzett. Nagy haszonnal forgatta nagybátyja gazdag könyvtárának kéziratait és könyveit amelyet később örökölt is. Élete során, olyan helyeken tanult és dolgozott, ahol magára szedhette a kor legújabb tudományos ismereteit. Megfordult Padovában, Velencében, Prágában, Rómában. Volt Veszprémben várkapitány a törökök ellen, az asztrológia és alkímia iránt érdeklődő I. Rudolf császár titkára, később Csanád püspöke, végül pálos rendi szerzetes.

1571-ben visszatért Magyarországra. Két évvel később 1573-ban, nagybátyja halála után a családjával Dalmáciába költözött, később visszatért Pozsonyba, nagybátyja iratait rendezte és megírta életrajzát.

1579-ben Faustust a töröktől fenyegetett veszprémi vár kapitányává nevezik ki, majd 1582-1594 között II. Rudolf, a Prágában élő, az alkímiával és az asztrológiával megszállottan foglalkozó Habsburg császár titkára lesz és több diplomáciai feladatot kap. Feltételezhetően ebben a minőségében tárgyalhatott a várak megerősítése, a hadiipar fejlesztése során a kor technikai és természettudományos szakértőivel, talán ennek során ébredt fel az érdeklődése a gyakorlati műszaki kérdések iránt. A prágai udvarban lehetősége nyílhatott átlátni kora társadalmi és vallási küzdelmeit, az ellenreformáció kibontakozását, tanulmányozhatta a természettudomány és a technika eredményeit.

1594-ben megvált királyi szolgálatától és Velencében az egyházi rendbe lépett. 4 év múltán az uralkodó kinevezte Csanádi püspöknek, de később megfosztották ettől a címtől. Velencébe adja ki ötnyelvű (latin- olasz- német- dalmát/horvát- magyar) szótárát. Későbbi műveit, gazdag tapasztalatainak birodalmában, idősebb korában, a romai barnabita rend kolostorában alkotta meg valószínűleg.

1598-ban egyházi pályára lép. Rudolf császár Csanádi püspökké nevezi ki, egyúttal a királyi tanács tagja lesz, majd a sági prépostságot is megkapja, amely jövedelmét és így anyagi biztonságát teremti meg. Két alkalommal is készül rá, hogy belép a barnabiták szerzetesrendjébe, de később felhagy szándékával. Az egyik alkalommal készült egyházi ajánlása, illetve jellemzése az egyetlen forrás, amelyből magánéletéről megtudhatunk valamit; 1578-ban 27 évesen megnősült, és gyermekei születtek, de családtagjai halála után nem lett volna akadálya szerzetbe lépésének.

1605-től Rómába, Olaszországba költözik, majd egy évvel később, 1608-ban lemond csanádi püspöki címéről. Ugyanebben az évben Rómában a pálos rendbe lépett. Emlékirataiban tájékoztatta V. Pál pápát a katolikus vallás hazai helyzetéről, megújításának lehetőségeiről, de főleg tudományos kutatásaival foglalkozott.

1616-ban ismét szeretett Velencéjébe költözik. Ekkor jelenik meg Logica Nova (Új logika) című bölcseleti munkája és élete főműve, a Machinae Novae (Új gépek), nemcsak latin, hanem olasz, spanyol, francia és német nyelven is. Ez utóbbi építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozott, és rajzokkal illusztrálva mutatta be többek között a szélturbina ősét, különféle kocsikat, vízfolyással szemben haladó hajókat, sajtoló és zúzógépeket, hadi gépezeteket, valamint az ejtőernyő ősét. A könyv hatvannál is több találmányt ismertet, a hídépítés, a szállítóeszközök, a haditechnika, a mezőgazdaság és a kézműves ipar különböző területeivel is foglalkozik

Ismereteit saját tapasztalataiból és az ekkortájt kéziratban terjesztett munkákból egyaránt meríthette, talán Leonardo da Vinci néhány hasonló találmányát is ismerhette. Újításainak egy része nem mondható teljesen eredetinek, mindez azonban semmit nem von le műve tudománytörténeti értékéből. Verancsics a kor technikáját olyan új megoldásokkal és eredeti találmányokkal is gazdagította, melyek később széles körben elterjedtek. Nála jelent meg a szélturbina legkorábbi megfogalmazása, elsőként alkalmazta a kocsi vaspántokból álló, rugós alátámasztását és nála látható az ejtőernyő egyik legkorábbi, részletes ábrázolása, Leonardo da Vincié mellett.

Eredeti gondolkodásmódjának bizonyítékai a tengerfenék kotrására változó vízmélységeknél is alkalmazható markológép, a különböző megoldású szél- és vízimalmok, köztük egy ár-apály működtetésű vízimalom, a mai "libegő" ősének tekinthető szerkezet vagy éppen a lánc-híd. Találmányainak rajzai négy évszázad távolából is egyértelműek, jól érthetők. Könyvét és a benne szereplő szerkezeteket szabadalmi oltalom alá helyezte (kiváltságlevelet szerzett), ami azt mutatja, hogy tisztában volt munkájának igazi értékével.

Technikai kérdésekkel foglalkozó munkája mellett számos más területen, így a logikában, a történetírásban is maradandó értékeket hozott létre.

1617 január 20-án hunyt el Velencében. Szülőföldje közelében Prvic szigetén helyezték örök nyugalomra.

Verancsics olyan technikai újításokat és találmányokat eszelt ki, melyek később széles körben elterjedtek. Szerkezeteihez készített rajzai azért is értékesek, mert több száz év múlva is jól kivehetők, egyértelműek.

Találmányai és egyes fejlesztései: ejtőernyő, tűzóra, libegő, markológép, szélturbina, szélmalom, vízimalom, taposómalom, hengermalom, sajtoló, búzamosó, lánchíd;

Az ejtőernyő

Az első ejtőernyőt nem Verancsics készítette el, hanem még Leonardo Da Vinci, és erről elvileg ő is tudhatott mivel egyik barátja Leonardo kéziratos hagyatékának feldolgozásával foglalkozott. Azonban Leonardo ejtőernyője fölött elhaladt a kor és a gépek is fejlettebb, működőképesebb technológiai ejtőernyőt igényeltek mint Leonardoé. Ezért Verancsics Fausztusz megalkotta ezt a fejlettebb technikájú ejtőernyőt. Verancsics ejtőernyője egész más szerkezetű, s ami fontosabb, működőképes is – ellentétben Leonardo terveivel.

Szélmalom

A hagyományos szélmalmoknál vízszintes tengelyt és függőleges vitorlasíkot alkalmaztak. Verancsics felismerte, hogy ennek a megoldásnak van egy nagy hátránya: az áttételek miatt rossz a hatásfokuk. Több szélmalmot tervezett, azokat fokozatosan továbbfejlesztette, tökéletesítette. Az eredmény: a függőleges királytengelyre két egymás fölötti szinten egy-egy fogaskerék van szerelve, ezek adják át a forgatónyomatékot. A nagy fogaskerekek hajtják a négy pár őrlőkő tengelyén elhelyezett kis fogaskerekeket. A lapátkerék ívelt szárnyai jó hatásfokkal hasznosítják a szélenergiát. A tetőzet kialakítása is a minél kisebb légellenállást szolgálja. Mivel a szélerősség változó, ennek megfelelően egyszerre egy, kettő, három vagy négy őrlőberendezést lehetett üzemeltetni, mivel az őrlőkövek állványait kerekeken gurítva el lehetett mozdítani, és így a fogaskerék-kapcsolatot létrehozni vagy megszüntetni.

Tűzóra:

Egyszerű, de elmés szerkezet. Egy hosszú zsinóron adott hosszúságonként kődarabok vannak felerősítve. A kődarabok közötti zsinórszakaszok egy-egy óra alatt égnek le. Alul a zsinórt meggyújtották. Amikor az egy órányi szakasz leégett, az ott lévő kő csörömpölve egy tálba hullott. Ez jelezte az idő múlását. A szerkezetet akár ébresztőórának is lehetett használni.

Búzamosó:

Az ötlet a mezőgazdasági munkák ésszerűsítését szolgálta. A rostában lévő búzát folyóvízben rázogatták. A nehezebb anyagok, a homok, alul kihullottak, a könnyebbek mint a pelyva pedig fölül elúsztak a folyóvízzel. A megmosott magvakat vászonra terítették és a napon szárították.

A búzamosás ötlete messze megelőzte korát, és csak a 20. században terjedt el.

Szélturbina

A szélturbina széliránytól függetlenül is működőképes volt. A légáramlat felgyorsult a két terelő között és elkezdte forgatni a járókereket.

Markológép:

A vízi járművek egyike a markológép, mely a folyómeder vagy a tengerfenék tisztítására, kotrására szolgált. A szerkezet markolókanalát egy kötélrendszerrel lehetett nyitni-zárni, egy másikkal pedig emelni-leengedni. A teli markolókanalat taposókerékkel emelték ki és egy tartállyal felszerelt csónakba ürítették.

Könyvei is tükrözik széleskörű érdeklődését és tehetségét.

Fausti Verantii: Machinae Novae. Venetiis, 1616

Fausti Verantii: Logica Nova. Venetiis, 1616

Fausti Verantii: Dictionarium Quinque Nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmaticae et Vngaricae. Venetiis, 1595.

Fausti Verantii: Vita Antonii Verantii. (Kovachich, Mart. Georg., Scriptores rerum hungaricarum minores. Budapest, 1798. I. XXVIII) –Ebben a konyveben, nagybátyja életéről ir.

Verancsics Fausztusz szemelyet mint a közép-európai humanizmus egyik tudós polihisztorát tartja nyilván a magyar tudománytörténet, a Magyar Katolikus Egyház egyháztörténete pedig mint magyar főpapot.


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2010. január 21. Szerkesztette: Klapka Emese- Csilla
Nézettség: 1,983 Kategória: Tudósok, feltalálók
Előző cikk: Teller Ede Következő cikk: Zipernowsky Károly


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: