(Szedlicsna (Trencsén vármegye), 1766. április 10. – Szedlicsna, 1826. május 2.). magyar katonatiszt, térképész.

Középfokú iskoláit 1776-1782 között a losonci református iskolában, a trencséni piaristáknál, majd a pozsonyi evangélikus gimnáziumban – ahol egykor Bél Mátyás oktatott – végezte. 1784. december 11-étől mint tisztjelölt lépett a katonai pályára (Graeven-huszárezred), és 1813. január 1-jén mint ezredes vonult nyugdíjba. Közel három évtizedes katonai pályafutása alatt harcolt a törökök, a forradalmi Franciaország és Napóleon katonái ellen. 1795-től rövid megszakítással 1808-ig Pesten tartózkodott, ez idő alatt készítette el nevezetes térképészeti vállalkozását. Részt vett az 1809. évi Napóleon elleni hadjáratban mint József nádor mellé rendelt alezredes. 1813-tól – egészsége helyreállítása érdekében tett üdülőhelyi kúrák után – hazatért, és csalája által szétzilált birtokait rendbeszedte és továbbfejlesztette. Agglegényként, gyermektelenül halt meg, oldalági örökösei nem csekély értékű hagyatéka felett három évtizedes pereskedésbe fogtak, amely azt szinte teljesen felemésztette.

Először csak egy elméleti katonai munka mellékletének szánta országtérképét. A munkáját megismerő katonai elöljárói ösztönzésére, és akkori ezredtulajdonosa, gr. Vécsey Szigbert támogatásával a tényleges katonai szolgálat alól mentesítették, és az akkor pezsgő szellemi életet élő Pest-Budára vezényelték, ahol nyugodt körülmények között, a nádor vezette Helytartótanács aktív közreműködésével készítette el vállalkozását. Kevéssé ismert tény, hogy Lipszky János kezdettől fogva azt a célt tűzte ki maga elé, hogy Magyarország-térképe álljon egy részletes térképből (Mappa generalis, 1804-1808), egy névmutatóból (Repertorium, 1808), és egy áttekintő térképből (Tabula generalis, 1810). Pest-budai tartózkodásának mellékterméke a két szabad királyi várost ábrázoló 1:7200 méretarányú négylapos várostérkép, amelyet 1802-ben készített el, de csak 1810-ben jelent meg nyomtatásban.