Semmelweis Ignác


Semmelweis Ignác

Semmelweis Ignác Fülöp (Buda, Tabán, 1818. július 1. – Bécs-Döbling, 1865. augusztus 13.) magyar orvos, az „anyák megmentője”.

A lelkiismeretesség, a kötelességtudás és önzetlenség mintaképe. Pénzszerzés, dicsőség vágya sosem vezérelte. Éjjel-nappal rendelkezésükre állt a szenvedőknek. Első munkahelyén, 1846-tól a bécsi közkórházban, majd 1851-től következő munkahelyén a pesti Szt. Rókus kórház szülészeti osztályának (nem tiszteletdíjas) főorvosaként kimutatta az antiszeptikus eljárások előnyeit a szülészetben és a sebészetben. Mind gyakorlatával, mind írásaiban próbálta terjeszeteni nézeteit, de sajnos az orvostársadalom nem vett róla tudomást, az antiszeptikus eljárások jelentőségét és annak bevezetését csak Joseph Lister angol sebész meggyőző munkája nyomán fogadták el lassan, 1877-től kezdődően.

Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozzák azzal, hogy boncolás után mentek át a szülészeti osztályra, az I. számú klinikán, s ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. A bábák nem végeztek boncolást, így a vérmérgezés eme speciális fajtája harmad annyiszor fordult elő a szegényebbeket kiszolgáló, II. számú klinikán, mint az orvosokén. A klórmész-oldatos kézmosást antiszeptikumként ajánlotta kollégáinak. Fölfedezését még abban az évben közzétette. Májusban kötelezi az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klóros kézmosásra, majd októberben kötelezővé teszi az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is. Így kezdődött szélmalomharca az akkori hivatalos, tudományos világgal, amely a mikroszkóp alkalmazásával (azt ő maga, soha a kezébe sem vette) sem jutott erre az egyszerű, empirikus következtetésre. 1848tavaszán Semmelweis több társával együtt tagja lesz a bécsi forradalmi Nemzeti Gárdának, miközben folyamatosan gyakorolja hivatását.

Abban az évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még kisebb lesz, mint a bábákén. 1849. március 20-án Semmelweis tanársegédi megbízatása lejárt, s nem hosszabbították meg bécsi szerződését, így 1850 októberében hazatért és 1851-től tiszteletbeli osztályvezető főorvosként irányította a pesti Szt. Rókus Kórház szülészeti osztályát.

1855-ben a pesti egyetemen kinevezték az elméleti- és gyakorlati szülészet tanárává. 1857-ben a zürichi egyetem meghívta tanárnak, de inkább itthon maradt. Június 1-jén, a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániatemplomban frigyre lépett a 19 éves Weidenhofer Máriával. 5 gyermekük született, akik közül 3 érte meg a felnőttkort, s csak egyiküknek születtek utódai. Leköszönt a szülészeti osztály vezetéséről, ahol hat év alatt egy százalék alá (!) szorította módszerével a gyermekágyi láz halandóságát.

Életében nem kapta meg az őt megillető elismerést, a Magyar Tudományos Akadémia sem vette föl tagjai sorába. Az utókor azonban, többféle módon adózik nagyságának:

1906-ban az Újvilág utca felvette a nevét,

1906-ban Stróbl Alajos Semmelweis-szobrát előbb az Erzsébet téren, majd 1948-ban a később (1952-ben) róla elnevezett egykori munkahelye, a Szt. Rókus kórház előtt fölállították,

1912-ben róla nevezték el az Orvosegyesület székházának auláját

1965-ben hamvait szülőháza falába helyezték, s ott, a róla elnevezett Orvostörténeti Múzeumot fölavatták,

1969. november 7-én a Budapesti Orvosi Egyetem vette fel a nevét,

1991-ben egykori munkahelye, a bécsi nőklinika is az Ő nevét vette fel,

2004. október 22-én leleplezték Domonkos Béla Semmelweis-szobrát, az Egyetem belső telepén

2005. február 4-én Krasznai János szobrászművész Semmelweis-domborművét avatták föl, a Városmajori Tudományos Ülés keretében, az Ér- és Szívsebészeti Klinikán

Róla nevezték el a Semmelweis-reflexet.

Rá emlékeztet a 4170 Semmelweis kisbolygó


Szerkesztés dátuma: vasárnap, 2010. február 14. Szerkesztette: Kabai Zoltán
Nézettség: 2,309 Kategória: Tudósok, feltalálók
Előző cikk: Schwarz Dávid Következő cikk: Simonyi Károly


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: