BITTERA GYULA

 (1893-1970)

1893. február 9-én született Nagyszalatnán, Zólyom megyében. 1912-ben a pozsonyi főreáliskolában érettségizett, tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta ahol bölcsészdoktori oklevelet és középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd autodidakta módon továbbfejlesztette kémiai, növénytani és illóolajtudományi ismereteit.

Bittera már az 1920-as évek elején felismerte az illóolaj-tartalmú növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, a magyar klíma-, és talajviszonyok alkalmasságát e fontos ipari növény termesztésére. Ő telepítette az első levendulás ültetvényt, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal. Addig Magyarországon csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula. Ez volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény-telepítés. A tihanyi apátságtól bérelt egy területet, ezen próbálkozott meg francia mintára a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. A tihanyi levendula sikerét az is jelzi, hogy még a tőzsdén is jegyezték. Bittera Gyula a sikereken felbuzdulva mintegy 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát. Bittera, mint az első magyar illóolajgyár, a Magyar Általános Hitelbank Kaposvári Illóolajgyára igazgatója, 1936-tól budapesti gyárának és számos mezőgazdasági termőtelep és feldolgozóüzem irányítója, szervező szakembere, világhírű szaktekintéllyé vált.

A korabeli amerikai Guenther-féle könyvsorozat több oldalon át ismerteti a magyar levendula kiválóságát. Illóolajok előállítása mellett foglalkozott illatos és gyógyászati célokat szolgáló növényi kivonatok készítésével. Gyárában állították elő a CARDIAZOL szívgyógyszer-specialitást és annak különböző formáit 1937-tõl 1945-ig.

1949-ben Bittera budapesti gyárát államosították. Ezután a Növényolajipari Kutató Intézet, a hazai Illatszer és Kozmetikai Ipar és végül a Gyógynövénykutató Intézet munkatársaként főképpen borsmenta, francia levendula, muskotályzsálya, angelika és lestyán nemesítésével és agrotechnikai kérdéseivel foglalkozott. Vizsgálta a nyomelemek és a műtrágyák hatásait a terméshozamra és a minőségre. Több mint félévszázados munkássága alatt sok egyéni, intézeti és vállalati próbálkozás, számos tanulmány és kísérleti eredmény fűződik nevéhez. Neve külföldön, szakmai körökben még napjainkban is ismert. A minden idejét a termelő- és kutatómunkának szentelő, kiváló szakember, akinek nagy érdeme, hogy már a harmincas évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkező, addig értéktelennek tartott őrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentőségét. Paprikakivonata magas kapszaicintartalmánál fogva, és még ma is eredményesen használják reumás bántalmak ellen.

 Tihanyi levendulás