Putnoky László


Putnoky László

 

 

PUTNOKY LÁSZLÓ

 

(1888-1948)

 

 

 

1888. november 25-én született Felsőkázsmárkon. 1906-ban a budapesti VI. ker. Állami Főreáliskolában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a karlsruhei Fridericana Műegyetemen végezte. 1911-ben diplomát szerzett, majd a kor szokásainak megfelelően több külföldi (angol, francia) tudományos műhelyekben dolgozott, ismerkedett össze Ernest Rutherforddal Nobel-díjas túdóssal, aki mellett a manchasteri Victoria műegyetemen Hevesy Györggyel a különböző uránizotópok elválasztásával és vizsgálatával foglalkozott. 1913-ban visszament Karlsruhéba, és a Műegyetemen vegyészmérnöki doktori szigorlatot tett.

 

Hazatérése után a budapesti Műegyetem Elektrokémiai Tanszékén Szarvasy Imre tanársegéde lett. 1918-ban rendkívüli egyetemi tanárrá nevezték ki az Általános Kémiai Tanszékre és megbízták külön Szervetlen Kémiai Csoport megalakításával.

 

Legjelentősebb tudományos eredményei az aktív kovasav tulajdonságainak vizsgálata és adszorpciós képességének növelése; a bauxitok feltárása és dúsítása; a timföldgyári vörösiszap alkálifém-mentesítése; a zománcok kémiai összetétele és hőtágulása közti összefüggés vizsgálata; az üveg kristályosítási folyamatai és a hazai nyersanyagok felhasználása finom üvegáruk előállításában. az üvegféleségek előállítása, a zománcok kémiai vizsgálata és az üveggyártási problémák megoldása területén születtek. Technikatörténeti munkája a tellúr felfedezés-történetének összeállítása, amelyet Pietsch, a Gmelins Handbuch főszerkesztője kérésére végzett el.

 

Tudományos munkássága mellett Putnoky professzor a tanítást tartotta elsőrendű feladatának. A különböző tantervi reformok készítésében 1926-1928-ban, mint a vegyészmérnöki kar dékánja, aktívan részt vett. Mint több külföldi tudományos egyesület tagja, a nagy hírű egyetemek tantervi reformjait akarta itthon is meghonosítani. Vallotta, hogy a tudást a specializálódást minden mérnök maga végezze egyéni képessége és érdeklődési körének megfelelően, a Műegyetem által megszervezendő posztgraduális mérnöktovábbképzés keretében. A Putnoky által oktatott tárgyak -- Kémia I, Kémia II, és a Kémiai analízis -- jelentették a vegyészmérnök hallgatók elméleti és gyakorlati alapképzését. Elkészítette előadásai jegyzeteit, a többi részből álló Vezérfonalak”-at. Szemináriumot és évközi beszámolókat tartott, ami abban az időben nem volt szokásos. Mint tanár a legszigorúbb mértékkel mért, biztos tudást,és a laboratóriumi munkában pontosságot követelt. Nagy pedagógiai érzékkel és igazságérzettel vizsgáztatott, és ezzel világszerte elismert, magas színvonalú oktatás lehetőségét teremtette meg a budapesti Műegyetemen.

 

A második világháború alatti években A technika haladásával kapcsolatos időszerű feladatok és azok megoldásai” címmel, a hulladékanyagok feldolgozásáról tartott magántanári előadássorozatot. Tagja volt a Műegyetem fejlesztésével foglalkozó bizottságnak, a háború után az újjáépítési bizottságban vezető szerepet töltött be. 1930-tól haláláig a legfelső bíróság vegyipari szakértője volt. 1947-ben Putnokyt a Miniszterelnökség határozatával „szakszerűtlenség és szakértelem hiánya” miatt elbocsátották állásából, majd a Műegyetem erélyes tiltakozására a határozatot nyugdíjazásra változtatták.


 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. szeptember 30.
Nézettség: 1,220 Kategória: Tudósok, feltalálók » Vegyészek
Előző cikk: Náray-Szabó István Következő cikk: Schenek István


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: