Winter Ernő


Winter Ernő

 

WINTER ERNŐ

(1897-1971)

 

 

Győrben született 1897 március 15-én, a helyi reáliskolában érettségizett, utána önkéntesként bevonult katonának, és az olasz frontra harcolni. A háború után a fővárosban, a Meister Szappangyárban dolgozott, és munka mellett végezte tanulmányait a József Műegyetemen, ahol vegyészmérnöki oklevelet szerzett. 1925-től 25 éven át az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában dolgozott vegyészként Pfeifer Ignác irányításával. Közben két évig Hollandiában a Splendor izzólámpagyár mérnöke volt. A Tungsramban dolgozta ki jelentős találmányait, a bárium elektroncsöveket, első volfrámszálas izzólámpát, az első világháború alatt pedig már gáztöltésű izzólámpákat gyártották, amelyek a külföldiekkel minden tekintetben versenyképesek voltak. A huszas években a magyar villamos iparnak súlyos problémát jelentett a báriumkatód, melyet külföldi szabadalom védett. Winter eredeti találmányt dolgozott ki (1927): a Tungsramban gyártott báriumcső világszínvonalú volt. Winter kimutatta, hogy a jó elektron-emisszió eléréséhez a bárium-oxidnak fölös mennyiségű fém báriumot is kell tartalmaznia. Eredményei nyomán a magyar elektroncsövek kedvező helyzethez jutottak a világpiacon. Winter kifejlesztette a közvetett fűtésű katódot, valamint -- munkatársaival -- több eredeti csőkonstrukciót is kidolgozott. Tőle származott az a világszerte alkalmazott eljárás, amellyel a rácsemisszió megakadályozására a rácsot nemesfém bevonattal látták el. A második világháború után kidolgozta a világon legkisebb fogyasztású telepes csöveket, a közvetlen fűtésű D-sorozatot. Ennek sikerét azonban a tranzisztor elterjedése megakadályozta. 1950 után Winter Ernő mikrohullámú csövek fejlesztésével is foglalkozott: különlegesen hosszú élettartamú, nagy teljesítményű készletkatódot dolgozott ki. Az izzólámpák ívleégési problémáit is mélyrehatóan tanulmányozta.

1950-ben Winter Ernő a Távközlési Kutató Intézet munkatársa lett, 1962-ben az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének elektronfizikai osztályát vezette. Érdemeiért kétszer kapott Kossuth-díjat (1950, 1953); a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) alapító tagja (1961). Közel száz találmánya, szabadalma volt.

 

 


Szerkesztés dátuma: péntek, 2011. szeptember 30.
Nézettség: 1,912 Kategória: Tudósok, feltalálók » Vegyészek
Előző cikk: Varga József Következő cikk: Winterl Jakab


   







Tetszik  




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: