VARGA JÓZSEF

(1891-1956)

1891. február 8-án született Budapesten, tanulmányait a Műegyetemen végezte., itt is maradt és tanársegéd lett 1913-ban az elektrokémiai tanszéken később pedig adjunktus. 1923-ban kinevezték a Kémiai Technológiai Tanszék professzorává. Munkásságát dicséri a metán klórozására és a metil klorid nyomás alatti elszappanosítására végzett eredményes kísérlete. A nyomás alatti kémiai reakciók lesz később fő kutatási területe. Mint professzor elsősorban a szén és szénlepárlási termékek vizsgálatával foglalkozott, majd a szénből hidrogénezéssel előállítható motor- hajtó anyagok felé fordult a figyelme, így a legjelentősebb kutatási eredményeit a műbenzinek és motorhajtó anyagok területén érte el .Megállapította a kén szerepének fontosságát a folyamatban. Eljárása alapján 1935-ben Pécsen barnaszén-hidrogénező üzem indult meg.

1939-ben iparügyi miniszterré nevezték ki, majd átvette a kereskedelemügyi tárca vezetését is. Miniszteri működése alatt a magyar vegyipar erősen fejlődött. Ellenezte az országnak a világháborúba való fegyveres beavatkozását és az efölött döntő Koronatanácsban a hadüzenet ellen szavazott. 1943-ban kivált a kormányból, és a Műegyetemen folytatta oktató és tudományos munkásságát.

A háború után dolgozta ki a kőolajok és barnaszénkátrányok ún. hidrokrakkolásos eljárását, amely több fehéráru termelését teszi lehetővé a kőolaj feldolgozása terén. 1951-ben a Nagynyomású Kísérleti Intézet igazgatója lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben választotta tagjává. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.